Miért vagyok ennyire gáz,pont most?Mindig mindenben tudok helyesen dönteni,hogy vállalkozzak e egy akár halálos kimenetelű versenyre,hogy mikor milyen részvény-vásárt tegyek,hogy egy adott ruha,smink,ékszer jól áll e,hogy segítsek e az arra szorulóknak.Most miért nem?Most miért nincs helyes és helytelen?
Ha odamegyek,tuti megbánom.Mert szembekerülnék Vele.És bár már elmondhatom,hogy túlléptem Edwardon,még mindig emlékszem arra az elemésztő fájdalomra,amit okozott.Hát hülye vagyok én?Ha újra talákozunk,bizots hogy akár 1 percre,akár 1 hétre,de újra elönt az a magány,az a csalódás,az a düh,mint évekkel korábban.Nem vagyok én annyira mazochista,hogy újra át akarjam ezt élni!
Ha maradok és bármi baj történik azzal a gyermekkel,soha többé nem leszek képes tükörbe nézni.Mert tudni fogom,hogy lett volna esélyem hogy segítsek,de nem éltem a lehetőséggel.A kezemhez olyan vér tapadna,amit nem tudnék egy vállrándítással elintézni,mint eddigi áldozataimat.Örökké kéne a saját érzelmi poklomban élnem,amiért egy ártatlan kislányon nem voltam hajlandó segíteni,csak mert köze van egy számomra nem kívánatos személyhez.
Ha elmegyek ha maradok,vagy lesz baj vagy nem.25% esélyem van rá,hogy jól kijövök ebből a helyzetből: nem megyek el,nem kell találkoznom Edwarddal,a gyereknek nem lesz semmi baja,ahogy a családjának sem.Mégis mi lenne jobb a 4 közül?Mazochistának lenni?Mazochistának lenni?Nagyon mazochistának lenni?Vagy imádkozni?
-Minden rendben,Lizzy?-kérdezte meg barátnőm,miközben átsminkeltek az egyéni fotózáshoz és filmezéshez.
-Persze,miért kérded?
-Lizzy Evelyn!Bármennyire te vagy a világ legkiválóbb színésznője,aki színpad helyett kifutón szerepel,engem nem tudsz átverni!A tegnapi nyomaszt?
Bólintottam egy aprót.-Nem tudom,mit tegyek.Végignézzem vagy segítsek?50% az esély rá,hogy nagyon szarul járok.
-50-50,melyik az?
-Mindkettő.-Isobel zavartan nézett rám Janice kezei mögül.Felsóhajtottam.-4 lehetőségből 2 a nagyon szar...Egyáltalán nem fűlik a fogam ahhoz,hogy találkozzam azzal a hülye utálatos bunkó barommal.
-Mi történt köztetek,hogy ennyire gyűlölöd ezt a srácot?
-17 voltam,túl naiv.Ő pedig ezt kihasználta.Tömören.-Izzy lesújtóan pillantott rám.-A kelleténél jobban belezúgtam,tök happy volt minden,aztán egyszer csak egy szó nélkül lelépett az egész család.Én meg ott maradtam mínuszba sújtva...8 év után meg csak úgy a segítségemet kérik,én meg ugorjak?Nálam ez nem így működik...De az a szerencsétlen kislány nem tehet a családja hülyeségéről,még nem is élt akkor...Én...Fogalmam sincs mi lenne a legjobb.
-Szerintem itt nincs jó döntés,csak legrosszabb-szólalt meg Izzy,miután Janice végzett a sminkelésével.-Az a lényeg,ki mit gondol annak,Lizzy Evelyn.
-Szőke létedre veszettül okos gondolataid vannak kis csaj-mosolyodtam el végül.
-Na de héj!A szőke nem feltétlenül egyenlő a hülyével-durcáskodott.-Egyébként van kitől tanulnom gondolkodás-tant.
-Ennek örülök,Isobel.Ne de most inkább a testedet vesd be,ne az eszed-terelte kifelé Janice.
-Még szerencse,hogy ezt nem az utcasarkon mondod-nevettem fel.Isobel elment,én pedig a sminkes kezei alatt a gondolataimba merültem.Megint.
Izzy-nek igaza van.Most nincs jó döntés,csak legrosszabb.Legszívesebben mindet annak mondanám,de csak egy az.Ez pedig az,ha végignézem az ő halálukat semmittéve.Mert ezzel örökké együtt kéne élnem,miközben a találkozást viszonylag hamar ki lehet heverni.Ha ott meghalok,akkor meg már úgyis tökmindegy,mit vált ki belőlem Edward.Ráadásul nem én szaladok állandóan a halálom elé,eddig csak kis híján elkerülve azt?Ez most miért lenne más?És bocs,de az imádkozás nem a stílusom.
