Békés Boldog Karácsonyt!

Kedves Olvasóim és Erre-járók!

Miközben kutakodtam,egy igazán kis rövidke,de szerintem annál lényegre törőbb idézetet fedeztem fel.Ezt szeretném most megosztani veletek: "Talán ünnepet nem is vehetsz a boltban,mert az ünnep inkább benned,legbelül van."
Tudom,nem sok egy írótól ennyit adni számotokra Karácsonyra,de úgy érzem,sokszor nem is kell több.Néhány egyszerű,de nagy jelentőséggel bíró szó néha többet ér egy regénnyi,de értelmetlen fecsegésnél.
Ez úton szeretnék Mindannyiotoknak Békés Boldog Karácsonyt kívánni!
És ne feledjétek, "egy ajándék éppen annyit ér,amennyi szeretettel kiválasztották".

Ezeregy ölelés és puszi:
Nikki

4.fejezet

Miért vagyok ennyire gáz,pont most?Mindig mindenben tudok helyesen dönteni,hogy vállalkozzak e egy akár halálos kimenetelű versenyre,hogy mikor milyen részvény-vásárt tegyek,hogy egy adott ruha,smink,ékszer jól áll e,hogy segítsek e az arra szorulóknak.Most miért nem?Most miért nincs helyes és helytelen?
Ha odamegyek,tuti megbánom.Mert szembekerülnék Vele.És bár már elmondhatom,hogy túlléptem Edwardon,még mindig emlékszem arra az elemésztő fájdalomra,amit okozott.Hát hülye vagyok én?Ha újra talákozunk,bizots hogy akár 1 percre,akár 1 hétre,de újra elönt az a magány,az a csalódás,az a düh,mint évekkel korábban.Nem vagyok én annyira mazochista,hogy újra át akarjam ezt élni!
Ha maradok és bármi baj történik azzal a gyermekkel,soha többé nem leszek képes tükörbe nézni.Mert tudni fogom,hogy lett volna esélyem hogy segítsek,de nem éltem a lehetőséggel.A kezemhez olyan vér tapadna,amit nem tudnék egy vállrándítással elintézni,mint eddigi áldozataimat.Örökké kéne a saját érzelmi poklomban élnem,amiért egy ártatlan kislányon nem voltam hajlandó segíteni,csak mert köze van egy számomra nem kívánatos személyhez.
Ha elmegyek ha maradok,vagy lesz baj vagy nem.25% esélyem van rá,hogy jól kijövök ebből a helyzetből: nem megyek el,nem kell találkoznom Edwarddal,a gyereknek nem lesz semmi baja,ahogy a családjának sem.Mégis mi lenne jobb a 4 közül?Mazochistának lenni?Mazochistának lenni?Nagyon mazochistának lenni?Vagy imádkozni?
-Minden rendben,Lizzy?-kérdezte meg barátnőm,miközben átsminkeltek az egyéni fotózáshoz és filmezéshez.
-Persze,miért kérded?
-Lizzy Evelyn!Bármennyire te vagy a világ legkiválóbb színésznője,aki színpad helyett kifutón szerepel,engem nem tudsz átverni!A tegnapi nyomaszt?
Bólintottam egy aprót.-Nem tudom,mit tegyek.Végignézzem vagy segítsek?50% az esély rá,hogy nagyon szarul járok.
-50-50,melyik az?
-Mindkettő.-Isobel zavartan nézett rám Janice kezei mögül.Felsóhajtottam.-4 lehetőségből 2 a nagyon szar...Egyáltalán nem fűlik a fogam ahhoz,hogy találkozzam azzal a hülye utálatos bunkó barommal.
-Mi történt köztetek,hogy ennyire gyűlölöd ezt a srácot?
-17 voltam,túl naiv.Ő pedig ezt kihasználta.Tömören.-Izzy lesújtóan pillantott rám.-A kelleténél jobban belezúgtam,tök happy volt minden,aztán egyszer csak egy szó nélkül lelépett az egész család.Én meg ott maradtam mínuszba sújtva...8 év után meg csak úgy a segítségemet kérik,én meg ugorjak?Nálam ez nem így működik...De az a szerencsétlen kislány nem tehet a családja hülyeségéről,még nem is élt akkor...Én...Fogalmam sincs mi lenne a legjobb.
-Szerintem itt nincs jó döntés,csak legrosszabb-szólalt meg Izzy,miután Janice végzett a sminkelésével.-Az a lényeg,ki mit gondol annak,Lizzy Evelyn.
-Szőke létedre veszettül okos gondolataid vannak kis csaj-mosolyodtam el végül.
-Na de héj!A szőke nem feltétlenül egyenlő a hülyével-durcáskodott.-Egyébként van kitől tanulnom gondolkodás-tant.
-Ennek örülök,Isobel.Ne de most inkább a testedet vesd be,ne az eszed-terelte kifelé Janice.
-Még szerencse,hogy ezt nem az utcasarkon mondod-nevettem fel.Isobel elment,én pedig a sminkes kezei alatt a gondolataimba merültem.Megint.
Izzy-nek igaza van.Most nincs jó döntés,csak legrosszabb.Legszívesebben mindet annak mondanám,de csak egy az.Ez pedig az,ha végignézem az ő halálukat semmittéve.Mert ezzel örökké együtt kéne élnem,miközben a találkozást viszonylag hamar ki lehet heverni.Ha ott meghalok,akkor meg már úgyis tökmindegy,mit vált ki belőlem Edward.Ráadásul nem én szaladok állandóan a halálom elé,eddig csak kis híján elkerülve azt?Ez most miért lenne más?És bocs,de az imádkozás nem a stílusom.

Fontos hír

Fontos hír a főoldalon!

3.fejezet

-Rendben...Én tudom,hogy nagyon haragszol ránk,amiért csak úgy...elhagytunk.De nagyon nagy szüksége lenne a családunknak a segítségedre...Már ha már halhatatlan vagy-tette még hozzá.
-Egy ideje az vagyok-mosolyodtam el fanyarul.-Folytasd csak!
Jasper ültében előre dőlt könyökével térdén megtámaszkodva és átvette Alice-től a szót.
-Little Madisonból Chicagóba mentünk,ahol találkoztunk Edward-a neve hallatán összerezzentem-egyik leszármazottjával.Christian is vámpír,úgyhogy csatlakozott a családunkhoz.Visszaköltöztünk Forksba,de ezúttal hivatalosan.Mindannyian beiratkoztunk a suliba.Pár évig nyugodtan éltünk,de aztán Isabella Swan is a városba költözött.És Christian beleszeretett...Szerencsétlen csaj alapjáraton vonzza a bajt,ezért nem kevés probléma volt.De mikor megvágta a születésnapján az ujját,én...rátámadtam-hajtotta a fejét a tenyerébe.Ha az én színemnél ez egyáltalán lehetséges,még jobban elsápadtam.Ugye nem?Ugye nem ölte meg szegény lányt?
-Christian besokallt,annyira féltette Bellát,hogy elhagyta-folytatta Alice.-És megint költöztünk...Aztán hónapok múlva egy félre ment látomásom miatt úgy hittük,Isabella öngyilkos lett.Christian pedig elment a Volturihoz,hogy megölesse magát.
-Stopi,stopi,stopi!Volturi?Mármint az Aro,Caius,Marcus Volturi?Az olasz klán?
-Ühüm-bólogatott Alice.Majd félredöntött fejjel ráncolta a homlokát.-Úgy tűnik,eléggé ismerheted őket,Lizzy.
-Khm,hát igen-túrtam a hajamba.-Hosszú.Csak...ne akard tudni!Folytathatod.
-Ja igen,szóval Bella megmentette Christiant,de szerencsétlen lány megismerkedett Aroékkal.És mivel uygebár ember,halnia kellett volna.De meggyőztem Arot,hogy Bella egy lesz közölünk.El is engedtek...Hónapokkal és néhány irtó nagy problémával később,pontosan idén augusztus 13.-án Christian és Bella összeházasodott.
-Szóval átváltoztattátok ezt az Isabellát?vakargattam meg Alkony füle tövét.-talán nem bírtok az újszülöttel?-Jasper szólalt meg.
-Trópusokra mentek nászútra,Esme szigetére.Bella akkor még ember volt és...az öcsém teherbe ejtette.
-hogy mi?-kaptam fel a fejem.-De hát egy vámpír...Azta!Hát ez nagyon új!
-Aha, a kicsi szeptember 10.-én meg is született.Bella belehalt,de még sikerült a szervezetébe juttatnunk a mérgünket.De nem is ez a lényeg...Renesmee,így hívják a kislányukat,nagyon gyorsan fejlődik,és félvérként emberi ételt és vért egyaránt fogyaszt.
-Mondd csak,mennyit tudsz a halhatatlan gyerekekről?-kérdezte Alice.
-Nem túl sokat,csak a lényeget.Tilos kisgyereket átváltoztatni,mert vérengzenek.
-Emlékszel a Denalikra?-Bólintottam.-Az ő anyjukat is ilyenért ölte meg a Volturi.Irina pedig látta Nessie-t vadászat közben,és azt hitte rá,ő is halhatatlan gyerek.A fiúk utána mentek megmagyarázni...
-De?
-De eltűnt.A Volturihoz ment.Akik most a teljes számukkal az elpusztításunkra indultak.
-Istennőm-suttogtam meglepve.-Mindenki?-Bólintott.Hát ilyenről még nem hallottam.Még a déli háborúknál sem.-És én mégis mit tudnék segíteni?
-Tanúkat gyűjtünk,hogy meggyőzzük a Volturit Nessie emberségéről.
-Nem hinném,hogy egy nem vámpírral sokat érnétek-álltam fel Alkonnyal a kezemben.
-De te tudsz nekik másban segíteni.
-Nekik?
-Mi most épp...
-Ti leléptetek!-hitetlenkedtem.Tőlem kérnek segítséget,mikor maguk is inkább menekülnek?
-Mi csak...Dél-Amerikába megyünk...Erről nem tudnak a többiek.Más félvéreket keresünk...Ne mondd el nekik!Ha nem járunk sikerrel...
Alice szipogva Jasperhez bújt.
-Sajnálom.d nem hinném,hogy sok értelme volt idejönnötök.Ez nem az én háborúm,Alice,ezt meg kell értened.Nekem már nincs közöm hozzátok.8 év után csak egy kósza emlék a naiv múltamból.Semmi több!
Felálltak,és egy szó nélkül elindultunk.Az ajtóban Alice még megállt előttem.
-Tudom,hogy utálod a bátyámat azért,amit tett.De egy ártatlan kislányt még te sem hagyhatsz meghalni!Kérlek,Lizzy!
-Sajnálom-suttogtam,és becsuktam az ajtót előttük.

2.fejezet

-Jól van lányok,mára végeztünk.Holnap folytatjuk,emberek-kiáltotta el magát a fotós.-Lizzy Evelyn,Isobel,jók voltatok.
-Köszi-pirult el halványan Izzy.Visszavonultunk az öltözőnkbe,átöltöztünk és kedves sminkesünk kezelésbe vett.Seperc alatt megszabadultunk a csillámoktól és még egy koraesti frissítő sminkkel is megajándékozott.-Lizzy,kérhetnék tőled valamit?-harapott Isobel a szájába.Bátorítóan rámosolyogtam.
-Persze,mondd csak!
-Szóval a szüleim néhány barátjuknál töltik az éjszakát,és..Szóval azt akartam kérdezni,hogy nem aludhatnék-e ma nálad?
-Gyere csak,szívesen látlak-öleltem át.-Nem mondom,hogy csapunk egy pizsamapartit,mert különben holnap nem jövünk be dolgozni.De egy csajos dumcsi belefér.
-Köszönöm,Lizzy,sokat segítesz ezzel-könnyebbül meg.Isobel retteg,ha egyedül kell maradnia éjjel abban a hatalmas házban,mióta egy betörő megölte a nagymamáját.
-Mielőtt beültünk a kocsimba,még elköszöntünk mindenkitől,majd hazahajtottam a szürkületben.A portás fiú szemgolyója ismételten majd' kiesett a helyéről,mikor meglátta barátnőmet.Isobel pedig lekörözött egy érett paradicsomot.
-Komolyan,ha nem teszel végre valamit,én adom meg neki a számodat,Izzy-nevettem fel a liftben.-Ritka helyes srác,jól néznétek ki együtt.
-Te is tudod,hogy a külső nem minden.Hiába néznénk ki jól együtt,ha lehet,hogy az IQ-ja -50.
-Viszont te is tudod,hogy a külső a legelső pont-feleltem.-Ugyan,Isobel,egy próbát megér.Te is tetszel neki,neked is tetszik ő,mi itt a probléma?
-Beszélni könnyű,Lizzy Evelyn-húzta el a száját.A lift megállt és kinyílt az ajtó.Én pedig lefagyva figyeltem a bejáratomat.Mit keresnek ők itt?-Lizzy,mi a baj?Héj,kis csaj,jól vagy?
-Aha-nyögtem ki.Kiléptünk a liftből,de meg is torpantam.Hirtelen nem tudtam,mit is akarok.
Egy részem boldogan visítozva ugrott volna a nyakukba.Addig puszilgattam és ölelgettem volna őket,amíg csak szusszal bírják,majd a nappaliban letelepedve egész éjjel arról beszélgetnénk,hogy kivel mi történt az elmúlt években.
A másik felem viszont őrjöngve nekik ugrott volna azért,amit műveltek velem 8 évvel korábban.
De egyik sem nyert.Arcomra jéghideg,közömbös mosolyt varázsoltam és az összezavarodott Isobellel a nyomomban könnyed mozdulatokkal sétáltam az ajtómig.
-Sziasztok!Mi járatban itt?
-Egy nagyon fontos dolog miatt-felelte Alice.Hangjában és arcán nem találtam azt a folyamatos vidámságot,ami régen őt jellemezte.Jasper még savanyúbb képet vágott.
-Oh,valóban komoly dolog lehet,ha ennyire...lehangolódtatok-vontam fel a szemöldököm.-Hoppá,de udvariatlan vagyok!Isobel,ő itt Alice Cullen és a férje,Jasper Hale.Alice,Jasper,ő itt Isobel legjobb barátnőm és munkatársam.Gyertek be!
Kinyitottam az ajtót és beengedtem minden vendéget a lakásomba.Egy folyosó volt az előtér,ami az étkezőbe vezetett.Az étkezőtől bal oldalán a konyha,jobb oldalán a nappali pultfallal volt elválasztva.A nappali mélyebben volt a lakás többi részénél és innen nyílt a háló-,s fürdőszoba,illetve a gardrób.A konyha és az étkező pezsgőszín és barna volt fával és márvánnyal,míg a nappali tiszta fehér üvegből és modern fém-műanyag kombinációból.A bútorok anyaga mindenhol ugyanaz a fajta plüsshatású puha szövet,más más színekben.A hálószobám fő színe az almazöld és a fehér,míg a fürdőé ég- és királykék,a gardrób pedig fekete-arany.Stílusában a modern vonalat kevertem a 19-20.századi,klasszikus darabokkal.
Gyönyörű,kényelmes lakásom van.Legalábbis én imádok itt élni.És a kilátás sem utolsó,főleg az üvegfalnál.Lehet,hogy nem a világ legnagyobb,de legédibb otthona.
-Foglaljatok helyet!-ültettem le Alice-t és Jaspert,miközben Izzy megtámadta a konyhámat.Barátnőm volt már itt jó párszor,szabad járása van nálam.Cserébe nekem is nála,bár én ritkán vagyok Isobeléknél.-Mi történt,amiért ennyi idő után most megkerestetek,Jasper?-ereszkedtem le a fotelba.Alkony dorombolva az ölembe ugrott.
-Öhm,ez eléggé...
-Izzy tud rólam mindent,nyugodtan mondhatod,Alice!
-Rendben...Én tudom,hogy nagyon haragszol ránk,amiért csak úgy...elhagytunk.De nagyon nagy szüksége lenne a családunknak a segítségedre...

1.fejezet

A napfény beömlött az üvegen,ahogy elhúztam a függönyöket.Megálltam egy pillanatra és a hatalmas üvegfalon át figyeltem a környezetet.Los Angeles.Már vagy 6 éve itt élek és még mindig csak szokom a látványt.A legnyüzsisebb város,amivel ember csak találkozhat.Imádom.
Belebújtam a kikészített ruháimba.Kék mell alatt húzott tunika,fekete cicanadrág és tűsarkú szandál kék táskával.Nagyszerűen passzolt a fekete hajamhoz és kék szememhez.Hát igen,a hajam.Most rövidebb,mint évekkel ezelőtt volt.Persze nem nagyon és akkor növesztem meg,amikor csak akarom.
Megittam a dupla kávéadagomat,miközben a világ legragaszkodóbb macskáját is elláttam.Alkony egyszerűen hozzám van nőve,már napközben is nehezen tudom itthon hagyni.Gyakorlatilag hisztizik a társaságomért...Nos igen,boszorkány-cica.
A mélygarázsban már várt az autóm.Egy csodaszép -s nagyon gyors- acélkék Ferrari California.Mondjuk illik is az életemhez.Néhány jó utca ismeretével sikeresen elkerültem a reggeli dugókat,így fél óra múlva már a stúdióba sétáltam be.
-Szia,Lizzy Evelyn!-integetett Kaley a pult mellől,és megvárt.-Felkészültél?
-Kellett volna?
-Hát,szerintem igen.Elvégre ez a te nagy napod.Ma csinálják a karácsonyi reklám-anyagot.Nem izgulsz?-csicseregte.
-Nem.Majd ha annyi ideje leszel a szakmában,mint én,te sem fogsz-mosolyodtam el.
Isobel lépett mellém.
-Úgy beszélsz,mintha legalább 100 éves lennél,kis csaj!
-Már megbocsáss,de egy 15 éves kis csaj ne kis csajozzon le egy 25 évest!-nevettem el magam a fenyítés végére.-Egyébként is,csak negyed száz éves vagyok,Izzy.Igazán tudhatnád!-vágtam be a durcát.
-Lizzy,Izzy,anyám!Mikor szokom én ezt meg?-sóhajtott fel Kaley.
-Nos,nem egy hónap alatt-vigyorgott rá Isobel.-Mi sem egyik napról a másikra lettünk legjobb barátnők.
Gonoszul elmosolyodtam.
-Csak miután a 13 éves gyermeteg kiscica úgy nem döntött,hogy 14 éves érett nagymacskává válik.-Isobel felnevetett,míg Kaley zavartan nézett minket.-Hát,sok mindenről lemaradtál,de lesz helyette más közös emlék.Az a lényeg,hogy már a mi kis boldog családunkhoz tartozol...Csak kár,hogy nem tartalmazza a nevem a tiedet...
-Miért?Isobelét tán igen?-érdeklődött felvont szemöldökkel.Bólintottam,mire Kaley megtorpant.-Várj egy percet!Én úgy tudtam,hogy Lizzy Evelyn vagy.
-Igen,itt mindenki így hívja,de ezenkívül vannak más nevei is-halvány mosoly játszott barátnőm száján.Kaley egy kicsit még állt tökre összezavarodva,majd nyitotta a száját.-Hosszú,Kaley,legyen elég ennyi.Neked maradjon csak Lizzy...Mehetünk Lizzy?Van pár ötletem,amit szeretnék megosztani még a sminkessel.
-Rendben.Szia,Kaley!
-Sziasztok!
Isobellel elsétáltunk a közös öltözőnkbe és letettük a táskáinkat.Utána pedig a stúdió centrumába mentünk.Szerencsére mindenkit ott találtunk,aki csak kellett nekünk ma.
-Isobel,Lizzy Evelyn!Sziasztok!-köszönt ránk a terem túlsó végéből May kiabálva.Így sikeresen elérte,hogy mindenki felénk forduljon és a legtöbben rajtunk is tartsák a pillantásukat.
-Szia,May!-bólintottam vissza mosolyogva.
-Na lányok,kezdhetünk mára?-érdeklődött a sminkmester Janice.Vigyorogva bólintottunk.
-Akkor minden stimmel a megbeszéltekkel?-kérdeztem vissza,miközben 3 puszival üdvözöltem a fodrászt.Gerry irtó szexi srác volt,de kályhaforró.Különben biztos ráhajtottam volna,mikor megismerkedtünk.
-Elméletileg igen-felelt Jan helyett Gerry.
-Nos,nekem még lenne egy ötletem-kezdte Izzy egyszerre Jan,a stylist és a fotós felé fordulva.-Szóval,azt szerinted meg tudod oldani,hogy gyakorlatilag apró kristályokból hópihe-szerű ékszert varázsolsz ránk?Mert szerintem ez eredetibb lenne,mint a megszokott ékszer-készlet.
Janice elgondolkodó fejet vágott,miközben kutakodó mélyzöld szemeivel végigpásztázta a bőrünket oda meg vissza ezerszer.
-Meg.Nem egy hülye ötlet,Isobel,sőt...fantasztikus-csóválta a fejét hitetlenkedve.
-Legközelebb is várjuk az ötleteid,Izzy-nevetett fel Kira.-Egyszerűen zseniális,ahogy feldobod a stúdió karakterét.Mondd csak!Te véletlenül nem keveredtél rossz pályára?
-Hát,Kira,majd ha kiöregszem a modellkedésből,megpróbálok bejutni a stylist-clubodba-nevetett fel Isobel.
-Nos,akkor szerintem kezdjünk,mert ránk esteledik reggeli fél 8-kor-dobtam be egy poénba burkolt parancsot,amit mosolyogva el is kezdtek véghezvinni.Hiába.Bármennyire is "csak" egy modellnek mondanak,mindig is több voltam.
Egy biztos,egóm az van rendesen.El kezdheted nézni,de már nem látszik a vége.Súlyos dolgok történhetnek pár év alatt,és annak meg vannak a maga következményei.

Prológus

Hazudnék,ha azt mondanám,nem félek.Mindenki fél a lehetséges haláltól,még a halhatatlanok is.Körülöttem halhatatlanok állnak,én is halhatatlan vagyok-és mindenki fél.Leplezzük,hisz az ellenség ezt nem láthatja rajtunk.
Ezerszer néztem már farkasszemet a halállal,és pont most reszketek tőle.Talán mert eddig csak rólam volt szól.Most a szeretteimről is.Ha nem tudjuk őket meggyőzni,nagy veszteségek lesznek mindkét oldalon.De ezeket a veszteségeket mi szenvednénk meg jobban.Mert mi tudunk szeretni.

Kérdés-válasz projekt!

Sziasztok,Drágáim!
Bevezetek egy új dolgot.Chatbe vagy bármelyik oldin hsz-ben írt kérdéseitekre minden szerdán (ha aznap valamilyen oknál fogva nem kerülök gépközelbe,automatikusan egy következő nap) válaszolni fogok egy bejegyzésben a főoldalon.Szóval remélem ezzel kicsit fellendítem a komi-számokat XD
Várom a kérdéseiteket,hogy válaszolhassak!
pux:Đ

Epilógus

Ha úgy érzed,szereted,hát öleld!
Ha úgy érzed,szeret,hát csókold!
És ameddig csak lehet,légy vele!
Ha úgy érzed,vége,hát engedd el!
Ha úgy érzed,becsapott,hát dühöngj!
Ha úgy érzed,fáj,hát panaszkodj!
De emlékezz vissza az együtt eltöltött
Csodás,szerelemmel teli,végtelen időkre.
A felejthetetlen sétákra,a hosszú beszélgetésekre,
És az estéitekre,mikor mézédes csókjaival gyötört!
Ha úgy érzed,kell neked,hát cselekedj!
Ha úgy érzed,előtted áll,hát lépj!
És ne engedd többé,maradj!
De az élet nem mindig tejbe vaj!
Ha úgy érzed,átvert,hát gondolkodj!
Ha úgy érzed,megtenné ismét,hát menekülj!
És meg se állj addig,míg úgy nem érzel,
Újra otthonra találtál!
És meg se állj addig,míg úgy nem érzel,
Haza értél!

11.fejezet

/Edward szemszöge/

-Én...azt hiszem,...tudom...mi baja...Lizzynek.Hogy mire jött rá...
-Mi az?-kérdezte Carlisle.
-A múltkor érdeklődött,hogy hány ereje lehet egy boszorkánynak.Aztán mikor megkérdeztem miért,gyorsan elterelte a témát...Az utóbbi napokban gyakran szédelgett,és hányingere volt...
-Igen,még ugrattuk is,hogy lehet hogy terhes-vágta közbe Lana.-Bocsi...
-És most,hogy úgy tűnik felfedeztél egy 3. erőt is neki,amit nyilván akkor kapott,mikor a 2.-t,csak nem tudta...meg a rosszullétek...Lizzy egy 4. erő várományosa-suttogta a végét.
-És az baj?-kérdeztem.
-Attól függ...Tudod,a bosziknak többnyire egy erejük van,de előfordul néhányunknál a kettő is,mint Lizzynek-magyarázta Celestine.-Nagyon ritka esetben,kivételesen erős és tehetséges boszorkányoknál fordulhat csak elő a három féle erő.A négy meg 2-3 évszázadonként,ha egynél van.Ők az Istennő "ajándékai" és "gyermekei".Egy isteni hercegnő,bálvány...Neki is sokan behódolnak,mint magának Thetisz istennőnek,de még többen szeretnék megölni,mert ezáltal megszerzik a képességeit.Így sok ajándék titokban is tartja származtatását...Lizzy sosem mutatja ki az érzelmeit,de legbelül mindig egy vadásztól rettegne.
-Szóval hatalmas áldás és átok egyben-fejezte be Lana,és leült Laura mellé a kanapéra...

/Lizzy szemszöge/

Mindent tisztán hallottam.És sajnos tudtam,hogy igaz,amit gondoltam,de így hallani egészen rémisztő volt.Nem tudtam,hogy adjak magamról élet jelet.Héj,semmi bajom,csak nem tudok megmozdulni!-kiáltoztam gondolatban.Persze teljesen feleslegesen.
Aztán a teljes érzéstelenség és sötétség helyett,valami puha,meleg helyre süppedtem.Azt hiszem,elaludtam...

3 héttel később

-Szia!-pusziltam Edward tenyerébe,ahogy leült mellém.-Milyen volt a vadászat?
-Mint mindig...Unatkoztam-vont vállat egy huncut mosoly kíséretében.-Nélküled nem tudok semmit sem csinálni-puhatolózott az ajkaim után.Hagytam egy gyors puszit,de elhúzódtam.-Mi az?-komolyodott el.
-Csak már régen nem tudtunk beszélgetni,pedig azt mondtad,kérdezni akarsz valamit.Ennek két és fél hete-bújtam az ölébe.Mikor felhozta,a nővéreim és Alice,meg Rosalie elrángattak vásárolni.Legközelebb is.Aztán én megfeledkeztem róla,és mikor már rá akartam kérdezni,Alice elkiáltotta magát,hogy a Denali-klán ide látogat.Így egy újabb hét eltelt.Tegnap elmentek,de akkor meg Jasper és Emmett elrabolta Edwardot egy nagyobb vadászatra.Úgyhogy most van csak nyugtunk.-Halljam azt a kérdést,mielőtt megint közbe jön valami-türelmetlenkedtem.
-Szóval amíg te múltkor...aludtál...Laura hisztizett,és mondott valamit Cindy."Bár már előre sajnálom a férjeit.Laura természete előbb viszi el őket,mint az átok,ha ezt így folytatja"-idézte nénémet.-Milyen átokról beszélt?
Megfagytam.EZT MÉGIS HOGY KÖZÖLJEM VELE?Jah,bocsi,csak tudod a férjeink meghalnak egy idő után,mert átkot szórt a családunkra egy felmenőm,mert megcsalta az újdonsült férje,és amíg egy Reid lány meg nem találja az igaz szerelmet,ez az átok nem törik meg...Vagy mégis mi?
Kimásztam Edward öléből,és ideges járkálásba kezdtem.Nem elég nekem az a sok hülye "áldás",még ez is?!
-Lizzy...ha nem akarsz,nem kell válaszolnod-mondta Edward nyugodtan.-Csak szimplán kíváncsi voltam,nem akarlak még így is felidegesíteni,kicsim.Hagyjad az egészet,nem fontos-ölelt át hátulról.
-Sajnálom-motyogtam.-De erre most nem tudok választ adni.
-Nem is kell-fordított maga felé.A tekintete szinte felperzselte az arcomat.Ujjbegyével végigsimított a járomcsontomon.-Szeretlek,Lizzy-közölte egyszerűen,és lehajolt.Lehelete elkábított,de mielőtt megcsókolt volna,még az ajkaiba suttogtam:
-Én is szeretlek.

Sosem gondoltam volna,hogy egyszer igazán szerelmes leszek.De az lettem.Idejött ez a srác,és én fél perc alatt belezúgtam.És még viszonzásra is találtak az érzelmeim.Tudom,hogy bármi vár is rám,Ő mellette kibírom.Ha Ő velem van,mindent átvészelek...átvészelünk.
Ő és én...mindörökké...együtt.Ez a mi természetfeletti szerelmünk.Egy olyan dolog,amit rajtunk kívül senki nem tud tönkre tenni.És mi nem is akarjuk.

Legalábbis naiv módon úgy hittem.

Beléptem a szobámba.Nem értem,miért nincs otthon senki Cullenéknél.Edward nem mondta,hogy vadászni mennének mind.De lehet,hogy hirtelen ötlet volt,és nem akartak várni,amíg hazaérek.Elvégre délután 3,mire végzek a veronicasi boltban,ahol dolgozom,és akkor még nem is indultam haza.Mivel a mobilom itthon hagytam,utol meg nem értek,elindultak.
A sötétlila párnán jól kitűnt a piszkosfehér papír,amit kettéhajtottak.A tetején a nevem volt olvasható:

Lizzy

A papír után nyúltam.Ez egyértelműen Edward írása volt.Szétnyitottam.Csupán egy kevés volt rá írva,mégsem fogtam fel,amit olvastam.
Örökké emlékezni fogok rád,de mi nem illünk össze,sajnálom!

Edward

A lap alján szintúgy gyöngybetűkkel,de teljesen más írással ez állt:
Élj örökké!
Újra és újra átfutottam ezt a néhány,de annál nagyobb jelentéssel bíró szócskát.És rájöttem.
Most már értettem,ami a szemem elé tárult.Elmentek!Elmentek,és sosem jönnek ide vissza.Edward elhagyott.Nem illek hozzá.Elment,csak egy mondatot hagyott nekem,és a fájdalmat.És Alice is itt hagyott.A legjobb barátnőm egy írt vagy mondott szó nélkül elment.A legjobb barátnőm!Igazán kedves!
De mit jelent az élj örökké?!Minek?Hogy örökké utána vágyakozzak?
Nem éreztem szomorúságot...inkább féktelen dühöt.De valami történt velem.Hirtelen kibírhatatlan fájdalom öntötte el a testem.Mintha elevenen megégetnének!Teli torokból felsikítottam,és a lábaim alól kicsúszott a talaj,hogy aztán feneketlen mélységű tengerben merüljek el...

10.fejezet

-Lizzy Evelyn Kitty Georgina Isobel Mary Reid, térj már észhez!
Tudtam,hogy nekem szól.Tudtam,hogy fontos,amit akarnak,mert nem használnák különben a teljes nevem.Tudtam,hogy a nénéim zengik.Tudtam,hogy mit jelent az a 3 szó.DE NEM TUDTAM MEGTENNI,amit kértek tőlem.Bármennyire erőlködtem,nem találtam semmimet.Csak hallgattam,csendben,sötétbe burkolva.És vártam.Érzékeltem a külvilágot,de reagálni nem tudtam rá.Egyszerűen csak lebegtem a semmiben...

/Edward szemszöge/

-Lizzy Evelyn Kitty Georgina Isobel Mary Reid,térj már észhez!
Celestine és Cindy már végső kétségbeesésükben kérlelték Lizzyt.De ő csak feküdt mozdulatlanul,angyalarcán semmilyen érzelem nem tükröződött.
Mintha csak aludna-gondolta apám.
-Az emberek álmukban dolgozzák fel a napközben ért információkat,nem de?-kérdezte végül.
Celestine bólintott.-Arra gondolsz,hogy valami túl nagy dolog érte,és másként nem tudja megemészteni?-döntötte félre a fejét.
Most Carlisle-on volt a sor a bólintásban.Majd felém fordult.-Mit csináltatok?-Tudom,fiam,hogy semmi olyat,de akkor is!
-Beszélgettünk,azért mentünk el sétálni-feleltem egy szúrós pillantás kíséretében,amit Emmettnek címeztem.-Fejezd be a hülyeségeidet,Em!
-Hé,öcsi,mégis mire gondolna az értelmes "ember",ha ti egész nap csak együtt vagytok.Amúgy is szállj ki a fejemből!-mormogta sértődötten.
-Bocs,ha meghallja,milyen bunkó tudsz lenni-csapta tarkón Rosalie.
-Ezt most miért mondod,cica?Te meg ennyi erővel túlságosan hiú vagy,baby!
-Kérlek,srácok,nem a legmegfelelőbb pillanat,hogy házastársi viszályt folytassatok-szólt rájuk Esme.-Miről beszélgettetek,Edward?
-Az erejéről.
-Elég kényes téma-húzta el a száját Lily.
-Mégis miért?-fordult felé mind a négy Reid.
-Ööö,hát...izé...szóval...az úgy volt...hogy izé...Lizzy-t igencsak...zavarta,hogy...erősebb...nálunk-hebegte Lily.-Csak nem akart titeket ezzel traktálni,mert látta,mennyire örültök a tehetségének...
-És ezt pont neked mondta el?-kérdezte Laura mérgesen.Szinte már sziszegésnek hatott a beszédje.-Pont neked?...Nekünk miért nem?!
-Mert egyedül én utálok boszorkány lenni a családban-vont vállat Lily,és állta a nővére nézését.
Hatalmas égdörgés rázta meg az egész tájat,majd hirtelen jött sötét felhőkből kezdett záporozni odakint az eső.Az egészet megfűszerezve szélviharral és villámokkal.
-Laura,fogd vissza magad!-ripakodott rá Cindy.-Azonnal!
Szóval ezt értette a szerelmem "a hangulat kihat az idősárásra" címen.
Celestine egyszerűbb megoldást választott unokahúga lenyugtatására.Megtanulhatta volna ennyi év alatt,hogy ne hisztizzen a közelemben!Meglegyintette a karját,mire az asztalon álló tálkákból lila,kék,fekete és karmazsinvörös por szállt fel,majd összekeveredve belepték Laura arcát.-Iel viento de tranquilidad, lleve el polvo del sueño!-Újabb legyintés után az egyik kanapé egyenesen az ájuló lány alá szánkázott,mire Laura rádőlt,és már aludt is.
Celestine keresztbe fonta a karját és elégedetten elmosolyodott,amint a vihar úgy elvonult,ahogy jött.Hirtelen és a semmibe.A marha!Emmett és mindannyian hitetlenkedő pillantást vetettek feléjük.Nem értem őket,legalább nyugton marad az a csaj.Van fontosabb dolgunk is,például rögtön az,hogy felkeltsük Lizzyt!
-Esküszöm,kezdek félni a bosziktól!-rezzent össze Emmett.-Jól kiütötted az unokahúgod,Celestine.
-Nincs hangulatunk a hisztijéhez,márpedig Laura igencsak ért hozzá-válaszolt Cindy.-Többnyire muszáj kiütnünk,hogy lenyugodjon...Bár már előre sajnálom a férjeit.Laura természete előbb viszi el őket,mint az átok,ha ezt így folytatja-ráncolta a szemöldökét rosszallóan.
-Jelen pillanatban nem koncentrálhatnánk inkább Lizzyre?-kérdezte Jasper.-Mielőtt Edward kikészül?
-Igaz,bocsi,csak mindig elkalandozunk-mosolygott Cindy bocsánatkérően.-A hibridség átka-Szerencsétlen srác,tényleg szarul fest.Úgy látszik nem minden téren akkora az önfegyelme.Tanulhatna Lizzytől,ez a lány verhetetlen az önuralomban,még sosem láttam rossz kedvűnek,még a szülei halálakor is fegyelmezte az érzelmeit.Kész zárt könyv,csodálom,hogy Edward ennyire a közelébe tudott férkőzni.Bár...ez talán fordítva is igaz.-Szóval mit mondott neked,vagy fordítva?
-Hát megkérdeztem,milyen ereje van-feleltem.Annyira nyugodt most az arca.-Azt mondta,irányítja a tüzet,meg van egy második ereje is,ami öt éve jelentkezett-idéztem a beszélgetésünket.Várakozva hallgattak,úgyhogy folytattam.-Én rá vágtam,hogy kivédi mások erejét...
-Miért?-kérdezte Lily.
-Gondolatolvasó vagyok,de Lizzy fejébe egyáltalán nem látok bele-feleltem.-Így arra következtettem...Lizzy csodálkozva közölte velem,hogy ő megjelenítő,és mikor ő is rákérdezett,miért mondtam azt,válaszoltam neki.Talán egy fél percig,ha elgondolkodott,majd az arcára szörnyű felismerés fintora ült ki,a következő pillanatban pedig összeesett.
Cindy elnyomott egy sikkantást.Ez nem lehet.Nem hiszem,hogy pont Lizzy...De mi másért?Nem kérdezne csak úgy pont ilyet,mikor az események ilyen ütemben adják a jeleket...Lizzy ezt nem bírná ki idegileg,ha igaz,amit Lily mondott.Nem fogja elfogadni...
-Cindy?Mi a baj?-ültette le Celestine az ikertestvérét.-Húgi!
-Én...azt hiszem,...tudom...mi baja...Lizzynek.Hogy mire jött rá.

9.fejezet

-Itthon vagyunk,lányok!-szóltam rájuk,és leállítottam a motort.
Lana és Laura hátul egymás fejét kitámasztva lábadoztak.Volt bennük mennyiség,de szerencsére Cindy italaira nem volt szükség.Felsóhajtottam,és a kormányra hajtottam a fejem.Edward végigsimított a hajamon.
-Miért mindig nekem kell játszanom a legidősebb,felelősségteljes nővér szerepét?-motyogtam.
-Mert te vagy a legalkalmasabb rá?-kérdezett vissza Edward,de inkább kijelentésnek hangzott.-Gyere,vigyük be őket...
Bólintottam,és kiszálltam.Bevetve erőmet,Lanat felnyaláboltam a karjaimba,míg Edward Laurát hozta.Celestine ajtót nyitott és szörnyülködve nézte kidőlt nővéreimet.Már szólásra nyitotta a száját,de leállítottam.
-Majd ha kijózanodtak,holnap...vagy ma...-Felvittük a lányokat a szobájukba,és ruhástól ágyba dugtuk őket.Lementünk a toronyból,Celestine ott várt ránk. -Sikeresen ágyba kerültek-sóhajtottam.
-Legjobb lesz,ha én most már megyek-mondta Edward csendesen.
-Ne!-kaptam utána talán egy kicsit túl hevesen is.-Fél 3,úgyse tudnék már aludni.Beszélgessünk-fogtam kézen.
-Csak ne keltsetek fel senkit.Jó éjt!-ment a szobájába néném,már nem aludni.(A valkűrök nem alszanak túl sokat.)Közben sejtelmesen somolygott.Edwardot magam után húztam a saját kuckómba.
-Miről szeretnél beszélgetni?-kérdezte Edward csibészesen mosolyogva.
-Nem tudom.Te miről szeretnél?-haraptam be a szám.
-Hmm...nehéz kérdés-húzott közelebb magához.-Például,hol is hagytuk abba,mielőtt a nővéreid megzavartak?
-Esküszöm,nem emlékszem-hebegtem.
-Talán valahol itt-suttogta Edward hajszálnyira az arcomtól.Óvatosan értek hozzá ajkai az enyémhez.A szívem kb. 3x gyorsabban vert,mint valkűrként.A csontjaimat kocsonyának éreztem,és még erősebben összepréselődtünk.Karjaimat nyaka köré fontam és beletúrtam kócos tincseibe.Egy másodpercre húzódtam csak el,hogy levegőhöz jussak,de rögtön ott folytattuk,ahol előtte abbahagytuk...-Talán kicsit ki kéne levegőztetnünk magunkat,nem gondolod?-zihálta Edward olyan reggel 5-6 óra körül.
-De,nem ártana-kapkodtam én is a levegőt.Kinyitottam az erkélyajtót,majd Edwarddal kézen fogva kiléptünk a rózsaszínre festett ég alá.A hideg levegő megcsapta kipirosodott arcomat,de élveztem.Lenyugtatott.Edward hátulról átkarolt,ahogy a korláthoz léptem,majd állát a vállamra helyezte-Olyan szép...Bár az alkonyi időszakkal semmi sem vetekedhet nálam-suttogtam a világosodó eget szemlélve.
-Nekem is a napnyugta a kedvencem...Bár egyben szomorú is.Egy újabb nap vége,az éjszaka kezdete.Semmi sem olyan kiszámítható,mint a sötétség...-mondta Edward,és a szavaiból valamilyen ősi...nem is tudom...talán szomorúság csengett.
-Én szeretem az éjszakát.Ha nem lenne a sötét,sose látnánk a csillagokat...Bár itt nem is gyakori látvány a csillagos ég-nevettem fel halkan.
-Miért?-kuncogott Edward a fülembe.-Azért ez a hely nem annyira esős...
-Tévedsz,esős egy hely.Kisváros-eső,valahogy összetartozik a két szó-mosolyogtam.-Csak többnyire itt inkább felhős az ég...A valkűrök hangulata nagyon ingadozó,és a hangulatunk kihat az időjárásra.
-Így már értem-kacagott fel önfeledten szerelmem.Megfordultam a karjaiban,és mosolyogva,de kérdőn tekintettem rá.
-Mit értesz,Edward?
-Alice látomásainak csődjét...Tudod,vannak olyan vámpírok,akik különleges képességekkel bírnak.Alice egy ilyen vámpír,látja a jövőt.Sikeresen jósolta az időjárást,hisz az nem oly képlékeny,mint az emberi jövő...De mióta itt vagyunk,nem tudja pontosan megmondani,épp milyen idő is lesz-kuncogta.
-Hát,miattunk-vigyorogtam rá.-Tudod,az jutott eszembe,hogy mióta feljöttünk,nem is beszélgettünk...
-Oh,szóval nem is beszélgettünk?Akkor te minek neveznéd az előbbi fél órában tett cselekedeteinket?-incselkedett jókedvűen.
-Butaaa-csaptam játékosan mellkasára tenyeremmel.-Tudod,hogy értettem...
-Nem,nem tudom,talán beavatnál engem is,ha szépen kérlek?-nézett rám komoly arccal,de a szája sarkában megbújt a mosoly.
-Hát kérj meg szépen-mentem bele a játékba.
-És azt hogy tegyem?Tán elég a kisasszonynak egy csók is?-hajolt közel a fülemhez,és belesuttogta.Egy apró remegés hullámzott végig testemen,majd a gyomromban rátelepedett a többire.Edward hűs lélegzete simogatott,amíg végigcsókolta az arcomat ajkaim felé közeledve.A szám sarkánál aztán megállt,és belesuttogott a bőrömbe.-Még nem kaptam meg a választ,Lizzy.
-Elég-motyogtam rekedten.
Edward ajkai az enyémekre siklottak,majd óvatos,apró puszikkal halmozta el.Aztán egy nagyobb csókot kaptam tőle.A szám elnyílt,és vadul visszacsókoltam.Egyik kezem hajába csúsztattam,míg másikkal a hátába kapaszkodva közelebb bújtam hűvös testéhez.
-Héj,bárkik vagytok,szobára-ásította egy nagyon álmos hang a bal oldalamról.Éreztem,hogy vér szökik az arcomba,és Edward mosolyogva távolodott el tőlem,hogy a hang irányába forduljunk.-Oh,heló,Edward-intett Lily zavartan.-Csak közlöm,hogy a ti kacajotokra keltem fel,úgyhogy köb a fél ház hallhatthaaa-ásított egy újabbat.
-Bocsi-szorítottam össze a számat a kitörni készülő nevetésem elfojtásáért.-Aludj nyugodtan tovább,hugi,mi is mindjárt visszavonulunk.
Mondatom megerősítése érdekében megfogtam Edward kezét,és a szobám felé kezdtem húzni.Amint bent voltunk,belöktem az ajtót a helyére.Összenéztünk,és felnevettünk...

-Elmentünk sétálni!-szóltam be a nappaliba a csajoknak,de Edward már húzott is maga után.Fel volt pörögve,mint a búgócsiga,mióta visszaért a vadászatából.Még nem volt dél sem és annyi minden történt ma már.-Szóval mit szeretnél tudni,Mr.Kíváncsi Fáncsi?-kérdeztem mosolyogva.
Annyi kérdése volt,hogy megegyeztünk,egy séta alkalmával megbeszéljük,mert a szobám kezdett...túl...Hát,érdekes helyzetek alakultak ki,mikor csak ketten bezárkóztunk oda... Az erdei ösvényen sétálgattunk,a nap tűzött az égen.Na vajon miért?Olyan boldog voltam,hogy még Laura másnaposságát is eltöröltem a kékségről.
-Milyen erőd van?A boszorkányoknak van valamilyen mágikus erőjük,nem de?! -Igen,mindenkinek van egy rá jellemző ereje...Én irányítom a tüzet.Meg van egy második erőm is,ez csak öt éve jelentkezett.
-Kivéded mások erejét-jelentette ki.
-Öhm,nem.Megjelenítő vagyok-feleltem megütközve.-Miből veszed,hogy kivédem mások erejét?
-Én is rendelkezem adottsággal,mint Alice.Olvasok mások gondolataiban,de te...Nem látok a fejedbe-nézett rám ráncolt homlokkal.
Na jó,ez nekem magas...Mégis hogy védem ki Edward erejét,semmilyen pajzsbűbájt nem használok?!...NEM,AZ nem lehet...
Éreztem,hogy az arcomra kiül a felismerésem.Aztán már csak annyit éreztem,hogy a lábam alól kicsúszik a föld.
-Lizzy!-kiáltott fel egy rémült hang...de olyan messze volt...

8.fejezet

/Edward szemszöge/

-Edward,erről miért nem szóltál?-kérdezte Rosalie döbbenten. Még mindig azt a helyet bámultam,ahol Lizzy eltűnt.
-Mert nem tudtam róla-vágtam a fejéhez.-Bocs,hogy nem a szomszédok gondolatait kutatom a nap minden percében!...Egyáltalán mi az a valkűr?
-Fogalmam sincs,fiam!Nem tudtam,hogy vámpírokon és vérfarkasokon kívül van más lény is.Jobb lesz,ha beszélünk Reidékkel,még ma-kezdett el Carlisle futni. Mind követtük őt.
Furcsa volt,hogy Rosalie megbánást érez.Tőle nem ezt szoktam meg.Én hülye barom!Miért nem mentem messzebb vadászni?!Majdnem megöltem Edward szerelmét,csalódást okoztam volna mindenkinek.Főleg Em macinak.Na meg persze Carlislenak.Szegénynek elég lehetett azt elviselnie,hogy azokat a mocskokat megöltem anno,nem hogy még egy fiatal lányt is?!Meg kell Lizzynek köszönnöm,hogy segített,meg nem engedte tönkre vágnom magam!De mivel?Nekem úgy tűnt,mindene megvan.Azt esetleg elfogadja,ha csak elé állok??
-Szerintem igen,Rosalie-mondtam,és gyorsabb tempóra kapcsoltam.
-Na jó,én ezt nem értem.Vámpírok?De hisz Carlisle orvos...és a gyerekek iskolába járnak-hallatszott el hozzánk Celestine döbbent hangja.Az emeletről vízzubogás,Debussy,és tv hangja hallatszott még hozzá.Carlisle és Esme a Reid ház felé kanyarodott,mi "gyerekek" meg hazamentünk.
Meg sem várva a többieket egyenesen a szobámba mentem,és hanyatt dőltem az ágyon.Most már értem legalább,hogy miért épültek az erdőbe.Rejtegetik magukat,mint mi.Jasper jött fel az ajtóm elé.
-Bejöhetsz-motyogtam.Leült mellém az ágyra.
-Beszélj vele!Szereted,akkor állj elé,és mondd meg neki,Edward!
-Minek?Csak megkeseríteném az életem-morogtam.
-Ezt miért mondod?
-Ugyan hogy szerethetne az az angyal egy olyan szörnyeteget,mint én,Jasper?!Eddig se szeretett,nem hogy ezek után...
-Szeret téged,te idióta!Még a vak is látja,hogy fülig szerelmesek vagytok egymásba,épp csak ti ketten nem veszitek észre a félelmeitek miatt.Vedd már elő az eszed,Edward Anthony Masen Cullen!...A legtöbb fiút elhajtotta maga mellől,akik már évek óta körülrajongják,és csak veled foglalkozik.És amilyen tekintettel méri végig a lányokat,akik utánad fordulnak...Csoda,hogy még élnek.Én ismerem az érzelmeit.Biztos,hogy szerelmes beléd!
-Kis híján 110 éves vagy,Edward.Ideje volt már,hogy megtaláld a párod,erre te nem mersz beszélni vele?!-jött be Rosalie,már átöltözve,megmosakodva.-Pedig én megkedveltem Lizzyt,és még a családját is.24 órát kapsz,hogy beszélj vele,különben seggbe rúglak és utána elé ráncigállak!Választhatsz!

/Lizzy szemszöge/

Kellemes borzongás futott végig rajtam,amitől a szemhéjam felpattant.Éreztem,hogy van a szobában valaki,és elmosódott körvonalakat is ki tudtam venni az ágyam szélén.Gondolattal meggyújtottam a szétpakolt gyertyákat a szobámban,hogy lássam,ki is őrzi az álmomat.
Közvetlenül mellettem ült,térdén könyökölve,arcát tenyerébe temetve.A szívem kihagyott egyet,hogy dupla sebességgel verjen tovább.A látogatóm felkapta a fejét,és egyenesen a szemembe nézett.Fél pillanat múlva felugrott és a teraszajtó felé iramodott.Olyat tettem,amin magam is meglepődtem.
-Ne!-kaptam utána kiugorva az ágyamból.
Sikeresen megbotlottam,és bizonyára telibe kapom az asztalsarkot,ha egy erős kar meg nem tart.
-Jól vagy?-suttogta a fülembe.
-S-semmi bajom-dadogtam.-Te...hogy...miért vagy itt?
Edward megbizonyosodott róla,hogy biztosan állok,majd elengedett.
-Én...Csak...Nem kellett volna bejönnöm,bocs-indult újra az ajtóhoz.
-Azt mondtam,hogy ne!-fogtam meg a kezét,és visszarántottam.Mit csinálok?
-Miért ne?!-kérdezte,de nem fordult felém.Én is ezt kérdem magamtól,bolond!Mégis hogy válaszoljak neked,ha magamnak sem tudok?!
Mintha nem is én irányítanám a testem,mozdultam meg.Elé léptem,s egy puszit adtam a szájára.Lizzy,mit képzelsz,mit csinálsz?!-kiabáltam magammal a fejemben.El kell engednem azonnal!De hisz olyan jó...
El akartam engedni Edward kezét,de ő összefűzte az ujjainkat,és megcsókolt.Eszméletlen kellemes érzés cikázott át rajtam,ahogy hűvös ajka hozzám ért.Résnyire nyitott szájjal viszonoztam,s szabad kezemmel az arcát cirógattam,míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához...
És akkor csörgött a telefonom.Az ikrek lehettek,mert éjjel csak ők hívnának.Másnak nem lenne hozzá mersze,hogy ilyen időben zaklasson.Sóhajtva elhúzódtam Edwardtól,és előkotortam a mobilomat.
-Tessék?-vettem fel,és elnyomtam egy ásítást.
-Lizzzzy,húúgi,értünk jönné?-hallottam meg Laura hangját.-A K3-ban vagyunk,és Lana tottá kiütötte magát.A fiukák meg leléptehk.
-Oh,szuper!Mindjárt indulok-nyomtam ki.Még "csak" fél egy volt.-Sajnálom,de...
-Mindenesetre veled megyek-húzta Edward féloldalas mosolyra a száját.-Carlisle-ék még úgyis itt vannak.
Odamentem az ajtóhoz,kinyitottam,és leordítottam.
-Cindy,csinálj nekem kávét,a lányokért kell mennem!Köszi!
Bementem a fürdőmbe,és hideg vízzel arcot mostam,majd gubancos hajamat kifésültem és copfba kötöttem.Onnan átvágtáztam a gardróbomba,magamra csuktam az ajtó.Felvettem egy farmert fekete pólóval,kapucnis pulcsival és tornacipővel.Egy kistáskával mentem vissza,bepakoltam a szükséges dolgokat.Edward mindeközben az ágyamon ülve várt.
-Mehetünk-fordultam feléje.
Elmosolyodtam,mikor megláttam féloldalas mosolyát.Annyira szép volt,hogy az leírhatatlan.Felállt és megfogta a kezem.Mielőtt becsuktam a szobaajtót,eloltottam a gyertyákat.
-Lizzy,kész a kávéd-kiabálta Cindy a pult felé fordulva,mikor pont beléptünk.
-Kösz,néném-vettem ki a kezéből a bögrét.
-Te meg?-vette észre Cindy Edwardot.
-Utólagos engedelmeddel,belógtam Lizzyhez-vigyorgott.
Pont jókor nyeltem le az utolsó kortyot,mert előtört belőlem a nevetés.Cindy fejrázva fordult a bájitalos szekrényhez,és kivett belőle két sárga és két sötétlila löttyös üvegcsét.
-Gondolom,ismételten kivan valamelyik.Ha nagyon gázos a helyzet,mint múltkor,állj félre és ezt öntsd le a torkán-adta a kezembe a sárgákat.-De utána nem lehet majd bírni vele,úgyhogy altató-adta át a lilákat is.-Vigyázz vele,kesztriniumot raktam bele!
-Jesszus,Cindy!Te úgy gondoltad,kiszeded a városlakókból álmukban a legféltettebb titkaikat?
-Vicces,Lizzy édesem!Én csak kikevertem,Celestine-é a piszkos munka!
-Hogy is felejthettem el?-gúnyolódtam.-Azért kösz!Sietek.
-Azért lehetőleg ne hajts 200-nál gyorsabban,mert nem hozlak ki a sittről-kiabált ki a nappaliból Celestine nevetve.
-Nyugi,majd én kihozlak-biztosított Edward.-Na menjünk!
-Te is mész,Edward?-jelent meg Esme az ajtóban.
-Igen,anya.Ha hazamentek,mondjátok meg Rose-nak,hogy nem kell seggbe rúgnia,ő tudja miről van szó-adott egy puszit Esme arcára szerelmem.Átkarolt,majd kimentünk.-Ne vezessek inkább én?-kérdezte a kocsimhoz érve.
-Nem.Úgyse tudod,melyik a K3-feleltem,és beültem a volán mögé.
Amíg Edward beszállt,bekapcsoltam a biztonsági övet,aztán gyújtást adtam.100-zal söpörtem ki a városból,majd elkezdtem gyorsítani.
-Jó gyorsan vezetsz-jegyezte meg Edward.
-Zavar?-pislogtam rá ártatlan bociszemekkel.
Felnevetett.Hangja,mint ezernyi csengő,elárasztotta az autót.
-Nem zavar,én is így szoktam vezetni.Csak meglepődtem.A húgaimon kívül nem igazán találkoztam még olyan nővel,aki egyszerre szereti a száguldozást és a divatot.
-Hát én meg a nővéreim ilyenek vagyunk-kuncogtam.-Szokd meg!

7.fejezet

-Rosalie!
A szája véres volt,miközben rám morgott és támadóállásba állt.Hirtelen lefagytam,minden,ami valaha az agyamban volt,eltűnt.A kérdések cikáztak csak a fejemben.
Mit keres itt?Mit akar?Miért véres a szája?Mi ő?
Rosalie előre lendült és leterített a földre.Szája a nyakamhoz közelített.Mentőövként árasztott el a harctudásom és az erőm.A vállánál fogva löktem el magamtól.Nekirepült egy fának,ami hangos reccsenéssel kettétört és azonnal lábra ugrottunk mindketten.Tehetetlenségemben átváltoztam valkűrré,ami annyit tett,hogy a szívem sokkal gyorsabban vert,a körmöm három centi hosszúra nőtt,és az erőm háromszorosa lett az alap valkűrerőnek.Rosalie ismét támadott.
Hátraestem,pont egy bokorba zuhantam.A felsőm egyik ujja több helyen is elszakadt.Már majdnem rajtam volt Rosalie,de sikerült idejében felugranom,és elkerülnöm a karjait.
-Rosalie,neee!!!-kiabálták többen is,de messze voltak.
Elterelték a figyelmem.Rosalie elhajított.Telibe kaptam egy fenyőt.Ahogy leestem róla,a fa már dőlt is rám.Gyorsan arrébb gurultam,és felugrottam.A hajam elterült a vállamon,tiszta kosz volt mindenem.Már hallatszottak a szapora léptek,ami Rosalie figyelmét terelték el.Gyorsan a földre taszítottam,és próbáltam úgy lefogni,hogy a fogai minél messzebb legyenek a nyakamtól.Még nem voltak itt,de megéreztem az ismerős illatokat,aminek következtében akaratlanul is lazítottam a szorításomon.Rosalie morgások közepette ellökött magától.Nem volt kedvem újabb fát kitörni,úgyhogy egy cigánykerék mozdulattal próbáltam a fa telibe kapása előtt földre érkezni.Sikerült is,guggolva,tenyereimre támaszkodva landoltam a talajon.
Három pár kéz között morgolódott Rosalie,miközben hat szempár járt kettőnk között.Felálltam,amíg Rosalie lassan megnyugodott.
-Mi...vagy...te,Lizzy?-jött a zavarodott kérdés a világ legszebb hangján.
-Ezt épp egy VÁMPÍR kérdezi?-üvöltöttem zihálva.
-Carlisle...Carlisle,fáj...Csíp-nyöszörgött Rosalie.
Abban a pillanatban összecsuklott a sok kéz között.
-Rose,kicsim-kapott utána Emmett.-Carlisle,csinálj már valamit!
-Nem tudom,mi baja-szólalt meg Carlisle.-Rosalie!Rose,kislányom,hallasz?Mid fáj,hallod,Rosalie?
-Várj,Carlisle-vágtam közbe.-Van Rosalie testén karmolás?
-Van...a bal vállán!Rángatózik egész testében!
-Nem lesz baja,nyugi!-fújtam ki a levegőt,és azzal a mozdulattal visszaváltoztam emberré.
-Ezt honnan veszed?-kérdezte Esme halálra váltan.
-Egy-indultam meg Rosalie felé-,ritkán és nagyon rövid időre változtam át az utóbbi időben,így jelenleg a mérgem harmatgyenge.Kettő,kitűnő bűbájt tudok rá...-Emmett nem engedett a barátnője közelébe,és bedühödtem.-Jaj,Emmett,istennő szítta villám csapjon beléd,segíteni akarok,engedj ide!-löktem arrébb.
-Istennő szítta villám csapjon beléd?-vonta fel a szemöldökét Jasper.-Ezt hol tanultad,a boszorkányégetések korában?
-Figyelj,Jasper,még mindig fiatalabb vagyok nálad,de nem gyengébb.Egy apró gondolatommal meggyújthatnék bármit,úgyhogy kuss!Tudom,hogy fostok a tűztől!
Letérdeltem Rosalie mellé.Bal kezemet a homlokára,a jobbat pedig a szíve fölé tettem.Behunytam a szemem,és elkezdtem mormolni a latin versecskét,háromszor egymás után,amíg Rosalie rázkódása teljesen lecsillapodott.Kinyitottam a szemem,és egyenesen Rosalie tágra nyílt tekintetébe néztem.Ránéztem a karmolásomra-alig gyógyult valamennyit.A jobb kezemet rátettem a sebre.
-Recuperación-mondtam.
Elvettem a kezem,és a seb teljesen gyógyult volt,csak a ruha volt felhasítva öt csíkban.No nem baj,megérdemli az én ruhám miatt!Felálltam és a kezemet nyújtottam Rosalienak.
-De ha még egyszer rám támadsz,Thetisz istennőre esküszöm,hogy megöllek!
-Értem,köszi!-motyogta Rosalie és megfogta a kezem.
Felhúztam a földről.-Öhm...Azt hiszem én most inkább megyek haza.
Még szinte végig sem mondtam a mondatot,de már megfordultam,és elkezdtem futni.
-Lizzy,váárj!-kiáltotta utánam Alice.-Csak azt mond meg,mi vagy te?!
Megálltam,és hátranéztem egy pillanatra.Nem igazán tudtam,el mondjam-e...De hisz én is tudom,ők mik!Akkor meg mi a gond?Az,hogy Edward egy életre megutál-vallottam be magamnak.
-Boszorka és valkűr-mondtam halkan,majd újra futásnak eredtem.

6.fejezet

-Biztos nem jössz velünk?-kérdezte Laura-Péntek van,kapcsolódj ki egy kicsit!
-Biztos,hogy nem megyek,Laura,és ki tudok kapcsolódni bulizás és piálás nélkül is.
-Mivel?-jött ki a fürdőjéből Lana.-Meditálsz talán?
-Elmegyek egyet futni,aztán beülök a kádba kiáztatni magam,és végül nyugis zene mellett leülök olvasni.Celestine talált pár mágia-történetit,ami ígéretesen néz ki.
-Már megint könyvek!-emelte égnek a tekinteté Laura.
-Néha nektek sem ártana-húztam gonosz vigyorra a számat.
-Tee-csapott hozzám egy párnát Lana.-Szerelmes hősnőnknek úgy látszik,még gonoszkodni is van ideje.Inkább azzal foglalkozz,Lizzy,hogy Edwardnak a tudtára add az érzéseidet.
-Hahh,hogy pofára essek?!Álmodozz csak nővérkém,álmodozz csak!-mondtam elszontyolodva,és mérgesen egyszerre.
-Még a vak is látja rajtatok kívül,hogy egymásba vagytok zúgva,Lizzy.Két hete van itt,de többet tudtok egymásról,mint én saját magamról,úgy össze vagytok nőve-jelent meg a gardróbajtóban Laura.-Nah,melyik legyen?
-Hova mentek kivel?
-Greggel és Joshsal táncolni a Palasba,de lehet,hogy a K3-ba.Veronicas bővelkedik a clubbokban,nehéz választani...-vont vállat Lana.
-Akkor a méregzöldet,Laura.Az ringyós is és mégis visszafogott-feleltem.-Sőt!A francba az eleganciával!
Laura visszaakasztotta a tengerzöld selyem koktélruhát,és belebújt a választottba.Addig Lana is keresett magának ruhát.Végül egy fehér váll nélküli csőruhával,meg sötétlila csípőövvel,boleróval és körömcipővel tért vissza.
-A karkötő-szóltam rájuk.
Pont időben készültek el,mert csengettek.Lanaék lefutottak,én pedig ráérősen visszamentem a szobámba.A szoknyát lecseréltem egy kényelmes melegítőalsóra,a toppot meg pólóra és melegítőfelsőre.A hajamat copfba fogtam,és ámulattal néztem,hogy tegnap óta megint nőtt másfél centit.Hát igen,valkűr-énemmel még ezt is látom.Sok mindenben hasonlítunk elvileg a vámpírokra és a vérfarkasokra-bár én még nem találkoztam velük.Felkaptam egy sportcipőt,magamra aggattam az mp3-t,és lementem a földszintre.
-Hova készülsz?-kérdezte Celestine a tv előtt ülve.
-Futok egyet-szóltam még vissza.
Kiléptem a bejárati ajtón.Már alkonyodott.Ez a kedvenc napszakom.Emberi tempóban elkezdtem kocogni,majd mikor beértem az erdő sűrűjébe,valkűrsebességre kapcsoltam,miközben a fülemben a legjobb dj-k számai dübörögtek.Imádtam,ahogy a szél az arcomba csap,és minden foltossá mosódik körülöttem.Ilyenkor megfeledkezem mindenről,és csak az ösztöneimre hagyatkozok.Ez a tökéletes kikapcsolódás.
Jó húsz percet futottam,amikor hirtelen olyan érzésem támadt,hogy valaki követ.Tizedmásodperc alatt megálltam,és megpördültem a tengelyem körül.Olyasvalaki volt három méterrel előttem,akire nem számítottam.Azt hittem,valamelyik nénikém jött utánam,de nem.A hangom három oktávval magasabbra ugrott a meglepettségtől.

5.fejezet

Rózsaszín farmermini és kabát,fekete póló,bokapántos tűsarkú,és persze az elmaradhatatlan családi címerékszer-egy pentagramma nyakláncmedál,aminek a közepén a hold és a nap van megfelezve,mindez tiszta ezüstből-a mai viseletem.Felkaptam a táskámat,és lesiettem a konyhába.Hát ez nem lehet igaz!Egyszerre nevettünk fel nővéreimmel.
-Igazán csinosak vagytok-jegyezte meg Cindy kuncogva.
Lana és Laura ugyanúgy volt felöltözve,mint én,épp csak fehér volt a fekete helyett.
-Menjünk-állt fel az asztaltól Lana.
-Lily!-kiabáltam fel a lépcsőn.
-Itt vagyok,mehetünk-trappolt le Lily felráncigálva a kardigánját.
Az ikrek a saját kocsijukkal mentek,ami egy ezüst Opel Astra.Én pedig Lilyt fuvaroztam.Cindy is jött a boltba.Cullenék még itthon voltak,vagyis épp jöttek ki a ház mögül-asszem van egy hátsó épület garázsnak,egyszer láttam-két kocsival.Őrült módjára mentem a többiek előtt,így nem figyeltem,ki mit vezet,de nővéreim is követtek.Szokásomhoz híven "csak" 100-zal mentem,úgyhogy tíz perc múlva kiszálltunk a sulinál.Lily még csak hatodikos volt.Az általános iskola öt perc nagyon lassú sétára van a mienktől,de náluk negyed órával később kezdődik a tanítás.
Bementem első órámra,ami nem más volt,mint állampolgári ismeretek Mrs.Joszal.Még volt tíz perc csöngetésig,úgyhogy a füzetem sarkára elkezdtem felrajzolni a jelemet.Ez a jel a gerincemen volt derékmagasságban.Zafírkék lángok alkotta pentagramma.
Szép lassan megtelt a terem.Mellettem nem ül senki,a többi órámon se,félnek tőlem a lányok,a fiúk meg a haverjaikkal vannak.De nekem így jó,elvagyok egyedül,a társaséletre meg ott a szabadidő.
-Szia,Lizzy,ideülhetek?
Felkaptam a fejem.Edward állt előttem.Féloldalas mosolyra húzta a száját és nekem egy pillanatra félre vert a szívem.
-Persze-mondtam végül.
-Hogy-hogy egyedül ülsz?Egy ilyen csinos lány nem szokott egyedül lenni-jegyezte meg még mindig mosolyogva.
-Félnek tőlem,így kerülnek-vontam vállat elvörösödve,de hamar kontrolláltam magam.
-Miért is?Nem úgy nézel ki,mint aki egy ütéssel a földbe döngölné őket.
-Egy,ne ítélj ránézésre!Kettő,pletyka-téma-fordultam újra a művem felé.
-A boszorkány-jelzőre gondolsz?Már én is hallottam róla-nevetett fel angyalian.
Én is elmosolyodtam.Becsörtetett a tanárnő,és Edward odavitte neki az aláíratós papírt.Végül furcsa óra kerekedett.Ahányszor Edwardra néztem a 45 perc alatt,ő is mindig engem figyelt.Folyamatosan nőtt bennem a kényszer,hogy ránézzek,így aztán akkor sem tudnám,mi volt az órán,ha agyonvernének.Kicsöngetéskor kikaptam Edward kezéből az órarendjét.Átfutottam és meglepve tapasztaltam,hogy egyforma az enyémmel.
-Egyforma az órarendünk-adtam neki vissza a papirost.
-Az jó-húzta tökéletes ajkait lélegzetelállító mosolyra.
Az tökéletes-folytattam magamban.Pont,mint te.Mi vaan???Istennőm,ennyire nem veheti el a józan eszem egy fiú!...Vagy mégis?
-Honnan jöttetek?-kérdeztem angolra menet.
-Amerikából-felelte Edward tömören.
-Én Savannah-ban születtem,onnan kerültünk ide-mondtam.
-Hát mi az ország túlsó felében éltünk,Forksban,az Olympic-félszigeten-mosolygott.Időközben beértünk a terembe,és Edward itt is mellém ült.-Savannah szép hely?
-Igen,az.Imádtam.A tengerpart volt a kedvencem,főleg alkonyatkor.Gyakran ültünk ki a homokba apuval,és csak csendben néztük a lemenő nap fényeit...És Forks milyen?
-Uhh,Forks.Egy ennél hajszálnyival kisebb városka,ugyanilyen pletyka-kedvelő népséggel,ahol az volt a felháborodás témája,mi itt is úgy...a következő órától.
-És mi lenne az?-kérdeztem.
-Hogy a testvéreim egy-egy párt alkotnak-mosolyodott el.Annyira aranyos!
-Tényleg?Nem is figyeltem.
-Emmett meg Rosalie járnak,és Jasper meg Alice is.Szerintem lassan esküvőt is tartunk.Ők szeretik egymást,és ez a lényeg,nem az,hogy mit gondolnak mások...-vont vállat.
Bejött a terembe Mr.Blake,és csendre intette az osztályt.Kihívta Edwardot az osztály elé,hogy mutatkozzon be.Az összes lány nyál csorgatva hallgatta azt a pár mondatot,és én legszívesebben kitörtem volna nyakukat.DE miért zavar ez engem???
Kész kínszenvedés volt egész nap látnom,hogyan kelletik magukat a csajok Edward előtt.És egyfolytában egy kérdést zakatolt az agyamban.
Mi történt velem?

4.fejezet

kop-kop
-Gyere!
Cindy néném dugta be a fejét az ajtón.Tehát ha ő már hazaért,elmúlt 3 óra.Huhh,jól elment az idő!Cindy egy tál sósperecet tett le az asztalomra.
-Hoztam neked kaját.Tudom,hogy hajlamos vagy elfelejteni enni.Ha Celestine hazaért,átmegyünk köszönni az új szomszédoknak!
-Rendben.Megnézed ezeket?-nyújtottam feléje a rajzaimat.
-Ezek eszméletlenek!Wow,ezt a koktélruhát megkaphatom?-nézte át a ruhavázlatokat.
-Persze.Ez kész-néztem a képre,és a kezemben megjelent a flitteres ruhácska.-Tessék!
-Imádlak,köszönöm!-puszilt arcon Cindy.
-Cindy?
-Mondd!
-Anya...Miért nem akarta,hogy belemenjünk a mágiába.Még nem válaszoltatok rá sohasem rendesen.Lehetőleg most hagyjuk a mellébeszélést!
-Édesanyád...-Cindy leült az ágyamra.-Ciara viselte a legnehezebben,hogy boszorkáknak titulálnak.Próbált normális életet teremteni nektek több-kevesebb sikerrel.A mágiát sosem tudta eltüntetni.Az mindig,mindenkiben,mindenhol ott van.Ha hiszed,ha nem,még az egyszerű hitetlen halandókban is.Csak hogy pont ez a lényeg.Ha valaki hitetlen,nem érhet hozzá a bűbájhoz.Ciara ezt próbálta elérni nálatok.Hogy ne akarjátok a mágiát,így egy idő után elveszett volna bennetek.Nem véletlenül nem találkoztunk soha.Tudta,hogy mi aztán belevaló banyákat faragnánk belőletek,így nem engedett titeket a közelünkbe...Ha jól hallom,a nővéreid átváltoztak.Még jó,hogy levédtük a házat hangszűrővel.Különben a szomszédok biztos hívnák a rendőrséget...
-Cindy,lenne még valami-kezdtem habozva.De muszáj tudnom a választ.Most már igazán nem halogathatom!
-Hallgatlak-mosolygott biztatóan.
-A boszorkányoknak hány ereje lehet?
-Általában egy szokott lenni,a jelünkre alapozva.De mint te is,előfordul,hogy két képességet birtokol valaki.Nagyon ritka esetben,kivételesen erős és tehetséges boszorkányoknál előfordulhat a három féle erő.A négy meg 2-3 évszázadonként,ha egynél van.Ők az Istennő "ajándékai".Miért?Erről már meséltem,nem emlékszel?
-Csak kíváncsi voltam,és valóban elfelejtettem már-vontam gyorsan vállat.-Megyek,leállítom a lányokat!-lebegtettem meg a vázlatokat.
Kimentem az erkélyre,és onnan bekopogtam a lányok szobájába,ahol épp egymást tépték.Egy szó nélkül beléptem.Lana akkora karmolást mért Laurára,hogy annak kiserkent a vér a karjából.Majd Lananak majdnem felvágta az ereit cserébe.
-Úgy látom,nektek mégsem kell semmi.Akkor ezeket akár fel is gyújthatom-izzott fel a mutatóujjam.Másik képességem,hogy uralom a tüzet.
Laura rögtön kikapta a kezemből a képeket.Lana is visszaváltozott.
-Döntsétek el,kinek mi kell,aztán szóljatok!
Azzal ott hagytam őket.Lenéztem magamra és akkor tűnt fel,hogy sikerült összekennem a ruhámat sárga csillámtollal.Bementem a gardróbomba.Végül hosszas keresgélés után fekete csőfarmert,kardigánt,meg ciklámen övet és pólót vettem át.Kikészítettem egy ciklámen balerinacipőt,a koszos ruhát pedig bedobtam a szennyestartóba.Majd felkuporodtam az ágyamra,és az épp bent lévő DVD-ről elkezdtem nézni egy thrillert.

-Na jó,csajszik,ne jelenetezzetek,jó?!-kérdezte Celestine ellentmondást nem tűrő hangon.
-Rendben-feleltük kórusban.
-Wow,egy Turbo Porsche-ámultam el.Nem egy rossz kocsi,az is biztos.A maximum sebessége eléri a 312 km/h-t, 3,7 másodpercen gyorsul fel 100-ra 500 lóerőn 6000 1/min fordulatszámon!
Celestine becsöngetett,amíg mi mögötte álltunk.Egy aranybarna hajú,szív alakú arcú nő nyitott ajtót.
-Jó napot,mi vagyunk a szomszédok-mutatkozott be Celestine.-Celestine Reidnek hívnak.
-Üdv!Esme Cullen vagyok,jöjjenek beljebb-invitált be.
Egy tágas és világos szobába mentünk be.A nappali és az étkező egybe volt nyitva,és egy fallal elkerített lépcső indult az étkezőből.Négyen voltak a helyiségben.
Egy,talán 30 éves,szőke,jóképű férfi.Egy szőke szoborszépségű lány,egy nagydarab,izmos,mackószerű fiú,és egy szintén szőke hajú srác,aki érdekesen nézett rám.Mintha tudna valamit,amit én nem.És furcsa,túl idősnek tűntek ahhoz,hogy ez a két fiatal legyenek a szüleik.Bár én beszélek!
-Drágám,ők a szomszédaink-sétált Esme a férfihoz.
-Heló!Carlisle Cullen vagyok.Ő Esme,a feleségem,és a gyerekeink,Rosalie,Emmett és Jasper.Meg Alice és Edward-intett a lépcső felé.
Egy pöttöm lány jött le épp,mögötte egy fiúval,aki a lány vállat fogta.A csajszi olyan benyomást keltett,mintha egy tündért és egy koboldot összegyúrtak volna.Egy 1000 W-os mosolyt villantott felénk.
De leginkább a srác fogott meg.Kócos,bronzvörös haja volt,és gyönyörű arca.Úgy nézett rám,mintha próbálná kitalálni a gondolataimat,csak nem sikerül neki.
-Én meg Celestine Reid vagyok,a testvérem Cindy-jaj tényleg,még jó hogy eszembe jut.Említettem már,hogy ikrek,és 25 éves koruk óta nem öregszenek?-,ők meg Lana és Laura,meg Lizzy és Lily-mutatott be nénénk.
-Tudom,illetlenség ilyet kérdezni,de hogy-hogy ilyen fiatalon ilyen idős gyermekeik vannak?Mert hogy rokonok,az biztos-mondta Esme.
-Ők a nénikéink-feleltem.-Csak ők nevelnek,mert a szüleink évekkel ezelőtt meghaltak.
-De azt hiszem,viszont kérdezhetnénk-mondta Cindy.Egy biztató mosolyt vetett a szülőkre.
-A mi szüleink is rég meghaltak-mondta Edward.
Istennőm,gyönyörű hangja van!
-Carlisle-ék örökbe fogadtak minket-folytatta Alice,majd befészkelte magát Jasper ölébe,mire kapott egy puszit a feje búbjára.
-Ön orvos?...A csipogó-intett Carlisle az állával Celestine öve felé,ahová rögzítve volt a kis szerkentyű.
-Igen.
-Carlisle is-mosolygott Esme.
-Oh,akkor jó helyre költöztek-vigyorgott Lana.-Egyenesen a főorvoshoz van szerencséjük.
-És van egy szabad állásunk is a sürgősségin-mosolyodott el Celestine is.-És inkább mindenki tegezzen,a magázódás...távol áll még tőlünk.
A további beszélgetésre nem igazán figyeltem.Edward magával ragadta a tekintetemet.Néha sikerült zavartan visszatérni a többiekhez,de pár perc után az érzés miatt,hogy figyelnek,újra rá néztem.A szeme örvénylő arany volt,és féloldalas mosolya...émelyítően édes,mint a hangja is...

3.fejezet

7,5 évvel később

-Kelj fel,Lizzy-rántotta le rólam valaki a takarómat.
-Ébren vagyok-fordultam a másik oldalamra,és belefúrtam az arcom a párnába.
-Egy fenéket vagy ébren.Lizzy,gyerünk már!Ideköltöznek,hallod?!Most hívott Theresa,azt mondta,hogy a közeli jövőben költöznek a környéken!Héj,hallod,amit mondok?
Végre eljutott,ki beszél hozzám.Hát persze,Laura,kedvenc nővérkém.A hátamra fordultam,és szúrósan néztem vissza a zafír szemekbe.
-Jó reggelt,hugicám!Most hívott Theresa,ő keltett fel.Hamarosan újak költöznek az utcába,és elvileg lesz köztük egy helyes srác is.Na?
-Na mi?Laura,még csak-rásandítottam az órára-9 óra!Nem ért volna rá később?!És egyébként is,úgy tudtam,hogy most Jasonnel vagy...
-Buta,nem nekem kell-ugrott le az ágyamról.-Hanem neked szemeltem ki!
-Szirének boldogítsanak,minek?!-ültem fel.
-Mert pasizni jóóó-vigyorgott,mint a tejbetök.
-Laura Reid,ha nem tűnt volna fel,múlt héten hagytam el Kirköt,csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni,jó?!Nem a fiúk a világ közepe,nővérkém-kászálódtam ki pihe-puha ágyikómból.-És ha még egyszer ilyenért felkeltesz,véletlenül kámforrá fog válni néhány ruhád!
-Lizzy,segííts!!-üvöltötte Lily eggyel alattunk.-Add már vissza,Lana,az az enyééém!
-Ne-em-nevetett Lana.-Vedd vissza,ha tudod,kicsi Lily.
Lana hangos trappolással rohant le a földszintre,Lily pedig utána.Mi ketten is mit sem törődve öltözékünkkel-pizsamának használt short és trikó-utánuk vetettük magunkat.Lana és Lily már a ház előtti kertben üvöltöztek.Lana a magasba tartotta az egyik kezét,amiben Lily kedvenc karkötője csillogott,Lily pedig gumilabda módjára pattogott körülötte,hogy elérje.
-Lana,nehogy vissza add neki!-mondta Laura.
-Nem,Lana,add vissza neki!-szóltam rá.
-Ö-ö-rázta a fejét Lana.
-Na jó,botharc.Ha én nyerek,visszaadod neki,ha Laura,akkor nem!-ajánlottam fel.
Már úgyis rég párbajoztunk,és hiányzott.Mikor nagyiéknál szoktunk lenni a Valhallában,a valkűrök-merthogy nagyi valkűr és boszorkány is egyben-megtanítottak harcolni.A tőrrel én bánok a legjobban négyünk közül,de-sajnos-ilyenkor nem használhatjuk,mert a nénéink féltenek.(Na nem mintha nem tudnánk jobbnál jobb igéket a sebeinkre!)Szóval ilyenkor botokkal szoktunk harcolni.
-Rendben,Lizzy,te akartad-hozta Laura a két hosszú botot.
Pizsamában álltunk ki a fűbe.Meghajoltunk és elkezdtük.Laura egy sikeres csapást mért a hátamra,mire én botomra támaszkodva cigánykerekeztem,így kitérve újabb ütése elől.
-Hajrá,Lizzy-kiabálta Lily.
Már vagy tíz perce küzdhettünk,mire Laurát egy gánccsal leterítettem.Ő sem gondolkodott tovább,kigáncsolt engem.Egyszerre ugrottunk fel,és tartottuk sikeresen a saját botunkat a másik védtelen nyakához.
-Akkor ez most döntetlen?-lombozódott le Lily.
-Az-vettem el a a botot Laura nyakától.
Laura is így tett,majd kezet fogtunk,és besiettünk a házba.
-Ah,tessék-adta vissza Lana Lilynek a karkötőt.-Mit eszünk?Farkaséhes vagyok...
-Amit csak akarsz,de én most léptem fürdeni,csajszik-táncoltam fel a lépcsőn.
A szobámba érve Alkony fogadott.Imádtam ezt a cicust.Felkaptam a kezembe,és megvakartam a füle-tövét.Hangosan dorombolva bújt hozzám.Elnevettem magam és letettem.Nyávogással jelezte,hogy kéri a reggelijét.
-Menj le a többiekhez,majd ők adnak kaját-nyitottam ki a szobaajtót.
Alkony elsietett,én pedig berontottam a fürdőmbe.A pizsamámat bedobtam a szennyestartóba,és beálltam a zuhany alá.Hajat mostam saját készítésű rózsasamponommal.Cindy jól megtanította az évek során a növények használatát.
Miután végeztem,magam köré tekertem egy lila törülközőt,és beálltam a tükör elé.Sötétbarna hajam most fekete szénakazal volt.A szemem épp középkékként tündökölt,amit sűrű,fekete szempilláim és krétafehér bőröm hangsúlyozott.Egy egyszerű bűbájjal tükörsimává fésültem a hajamat.Majd megszárítottam,így a derekamig omlott le,ami lágy loknikban végződött.
Anyunak is ilyen haja volt.Hát igen,anya és apa.Már több,mint hét éve,hogy meghaltak.Családi átok,hogy a férjeink meghalnak.Cindy is túl van 3,Celestine meg 5 férjen,bár mióta itt vagyunk,nem volt hosszabb távú kapcsolatuk.
Fogat mostam,visszamentem a szobámba,és vettem ki a komódból fehérneműt.Felvettem és megcéloztam a gardróbomat.Fehér csőnadrág,top,sötétkék öv,boleró és tűsarkú mellett döntöttem.Egy fehér kistáskába bedobtam az irataimat,egy kis pénzt,szájfényt és a kulcsomat.Aztán felkaptam a slusszkulcsomat,és leviharzottam a földszintre.A testvéreim még mindig pizsamában eszegettek csokis kekszet reggelire,a macskák meg a szokásos kávé-wiskast.
-Kérsz?-kérdezte Lana.
-Nem vagyok éhes.Bemegyek a városba,majd jövök lányok-intettem.
-Minek?-kérdezte Laura.
-Vázlatfüzeteket,meg tollakat és ceruzákat venni.Kezdek kifogyni-mosolyogtam rá.
-Vennél nekem 10 fehér meg 6 vörös gyertyát,Lizzy?-kérdezte Lana.
-Jah.Na pá-mondtam,és kiszökdeltem a házból.
Beültem a kocsimba-egy M3 sedan.Igaz,elvileg nem lenne szabad körömcipőben vezetni,de kit érdekel?Én tudok,az a lényeg!Tövig nyomva a gázpedált hajtottam be a városba.Becsusszantam egy üres helyre a dekorbolt előtt.Kipattantam,és egy vörös-szőke,rövid hajú,szemüveges lány integetett a túloldali zöldségestől.
-Szia,Lizzy!
-Szia,Katie!-intettem vissza.
Katie Lily barátnője,mióta húgocskám kiállt mellette felsőbb évesekkel szemben.Persze ők még Lilytől is félnek.Senki nem mer ujjat húzni a Reid lányokkal.A városlakók érzik,ebből kifolyólag állítják,hogy a családunk boszorkány.Mi ezt semmilyen oldalon nem kommentáljuk,így nem is tudják ránk bizonyítani.Persze azért a legtöbb ember kerül minket,mert "mások vagyunk".
-Üdvözlöm,Mr.Davis-köszöntem illedelmesen a dekorbolt tulajának.
-Szép napot,Ms.Reid-köszönt vissza.
Fogtam egy kosárkát és körbe mentem.Végül 3 vázlatfüzetet,3 50 darabos különböző színű tollkészletet,és két színesceruza-készletet vettem.Hozzá még Lananak a gyertyákat,meg magamnak 15 levendulát és 15 sárgát a szobámba.Végül 3 táskával távoztam az üzletből.Kint sűrű felhőréteg fogadott,úgyhogy vagy valamelyik családtagom rossz kedvű,vagy kivételesen az alapidőjárás jelentkezett Angliában.
Betettem a táskákat hátra,majd bepattantam a kocsiba,és a gázra léptem ismét.Alig öt perc múlva már behajtottunk az utcánkba.A hozzánk közeli ház előtt most öt méregdrága kocsi állt,hozzá hét idegen,és két költöztető az autójukkal.Nem lassítottam nézelődni,hanem rögtön leparkoltam otthon,de azt éreztem,hogy a jövevények viszont rendesen megnéznek maguknak.Nem törődve velük kiszálltam,és kivettem a csomagokat is.Éjfél dörgölődzött a lábamnak.
-Szia,Éjfél!Hol hagytad Alkonyt és Hajnalt?
Éjfél a ház felé nyávogott.Megindultam a ház felé,mikor Lily futott ki visítva,nővéreink meg utána.
-Lizzy,segííts!Meg akarnak csikízni-bújt a hátam mögé.Felnevettem.
-Mégis miért?-kérdeztem.
-Lily megvert,NFS-ünk-mondta Lana szikrázó szemekkel.
-Kárpótlás-díj.Itt vannak a gyertyák,amit kértél-emeltem fel a táskát.-És csinálok valami cukit mindenkinek.Oks?
-Az-húzta Lana széles vigyorra a száját.-Oh,nem is tudtam,hogy vannak új szomszédaink.Az a vörös srác cuki!
-Lana,tudtom szerint komoly párkapcsolatod van Paullal-cseszte le Lily.
-Attól még nem vagyok vak,hugicám.Ráadásul úgyis holnap dobom azt a barmot.Mostanában Carl a helyesebb...Na spuri be,csajszik!-indult meg Lana.
Sorban bementünk,és az ajtóban még hátrafordultam,de már nem láttam őket.Furcsa,megesküdnék,hogy valaki figyelt hátulról!Felmentem a szobámba,és a cipőmet lerúgva felkuporodtam az ablakmélyedésbe.Elővettem az új vázlatfüzetemet,meg íróeszközök tömkelegét,és elkezdtem rajzolni.Egyik különleges képességem,hogy ha egy képre hangosan azt mondom,hogy kész,akkor az megelevenedik.Így a holmink nagyját én csinálom.És ha valami nem kell,egyszerűen megsemmisítem a papírt.

2.fejezet

Cindy nénénk leparkolt.Egy hatalmas ház előtt.Ez nem is ház volt.Hanem egy ház és egy kastély keveréke.Az alapterülete ötszög volt,és három toronnyal rendelkezett.Maga a ház két emeletet,a tornyok plusz egy-egy emeletet foglaltak magukba.A házat burkoló lecek törtfehérre voltak festve,míg a tetőcserép királykék volt az ablak és ajtókerettel egyetemben.És egy hatalmas kert vette körül a házat,amit az erdő szegélyezett 3 oldalról.
Kiszálltunk a kocsiból és nénéink kivették a csomagjainkat,majd a ház felé tereltek.
-Nálunk happy élet van csajszik!Nincs spenót,vagy valami egyéb furcsaság.Reggeli,ebéd,vacsora forrócsokival megfűszerezve-sorolta Celestine néni.-Tanulni annyit,hogy azért a fontos dolgokat tudjátok,de mágiát kisujjrázásból megköveteljük.Pénz van bőven,ami csak kell,megvesszük.Én a helyi kórház főorvosa vagyok,Cindy pedig nyitott egy gyógyfüves boltocskát,úgyhogy a pletykák bebizonyítását egyenlőre kerüljük el!
-Milyen pletykák?-kérdezte egyik nővérem.
-Oh,a boszorkánysággal kapcsolatos pletykák-mosolyodott el nénénk.
Cindy néni kinyitotta a bejárati ajtót,és betessékelt.Egy folyosó vezetett át a házon egyenesen a hátsó ajtóhoz.A folyosó középen kör alakúvá szélesedett,ahonnan lépcső indult az emeletre.A folyosó fala mézsárgára volt festve.Oda mentünk.A helység bal oldalán középen hiányzott a fal-a nappaliba lehetett bemenni,ami teljes hosszában birtokolta a ház ezen részét.Jobb oldalt hiányzott két helyen is a fal.A konyha nyílt előre fele,és az étkező a hátsó sarokba.A konyhaajtó gyönyörű csillogó selyemfüggöny volt.
-Wow-ámuldoztunk a nővéreimmel.Gyönyörű szép volt,és nagyon színes!A nénéink csak felkuncogtak.
-Fel a lépcsőn,mutatjuk a szobáitokat!Megnagyobbítottuk,de azért,remélem nem baj,de ti ikrek,egy szobát kaptok-mosolygott Celestine nénénk.Annyira hasonlított mamira,a szívem belefacsarodott.
-Nem baj,Celestine néni,eddig is egy szobánk volt-mondta Laura.
-Ahh,nem vagyunk mi olyan öreg némberek-nevetett fel Cindy nénénk.-Tegezzetek,lányok!Nem a gonosz mostoháitok akarunk lenni,hanem a barátnőitek...
Felértünk a következő emeletre.Itt is meg volt a kör,a lépcső is folytatódott tovább.Srégen két folyosó futott újabb körökbe a ház két hátsó sarka felé.Onnan is lépcsők tekeregtek felfelé.Közben két oldalt és középen ajtó nyílt tőlünk.A falak méregzöld és citromsárga színben pompáztak.
-A bal oldali az én szobám,a jobb oldali Celestine-é,szemben pedig mosókonyha van.Ez,a középső torony az ikreké,a bal torony Lizzyé és jobb pedig Lily-é.Minden szobához tartozik saját fürdőszoba és gardrób,a tornyokat pedig erkély köti össze...Jó lesz,csajszik?-csapta össze a kezét Cindy.
-Tökéletes-próbálkoztam meg egy mosollyal.
-Akkor hajrá,szabad a pálya!-tárta szét a kezét Celestine vigyorogva.-Üdv az új otthonotokban,csajok!
Ekkor nyávogást hallottunk,és három cicus szaladt a lábainkhoz.Egy barna,egy szürke és egy fekete.Igazán cukik voltak!A barna cica Celestinehez dörgölődzött,míg a szürke engem célzott meg.Lehajoltam megsimogatni,és a cicus dorombolni kezdett.Nénéink felnevettek,és Lily is lehajolt a fekete macskához.
-Lányok,ő itt Hajnal-emelte fel a barna cicát Celestine.-Ő Éjfél,ő pedig Alkony-mutatott előbb a fekete,majd a szürke cicára.
-Szia,Alkony-köszöntem a cicusnak.
Alkony elégedetten nyávogott egyet.
-Lizzy,áhlmos vagyhok-ásította a kishugicám.
Tényleg nagyon hosszú volt az út otthonról idáig.Tényleg.Hol is vagyunk?
-Hogy hívják a várost?-kérdeztem nénéimtől.Biztos említették már,de elfelejtettem.
-Little Madison.Üdv Angliában,ladyk.Na gyere picur,megyünk aludni-vette kézbe Lilyt.
Szóval Little Madison...Hát,nem Savannah...Hiányzik Apu és Anyu...nagyon.De itt kell élnünk...Talán nem lesz olyan nehéz.Gyerekfej,hamar tovább lépünk majd,remélem!

1.fejezet

Két ifjú nő toporgott idegesen a peronon.Hosszú,sötétbarna hajuk a hátukat verdeste,sötétkék szemük a síneket pásztázta,hogy mikor jön már a vonat.Mindenki elkerülte őket,a hátuk mögött összesúgtak az emberek.
-Vajon kire várnak a banyák?-kérdezte Mrs.Rhode Mrs.Wills-től.
-Úgy hallottam,a ringyó nővérük kölykeit.De hogy miért,nem tudom-felelte az asszony.
A két nő minden egyes szavukat hallotta,így szikrázó szemekkel fordultak feléjük.Ebben a pillanatban a vonat sípolva befutott,és hosszú,fekete szoknyájukat meglebegtetve állt meg.A kalauzok szálltak ki elsőnek,majd a nem túl sok utas.Ebben a városban kevesen éltek,mindösszesen 1012 fő-mostantól 1016-,a turisták száma pedig nem érte el az évi százat..Leszállt négy lány is.Ketten ikrek voltak,a legidősebbek a tizenegy éves korukkal,a középső lány alig múlt tíz éves,míg legkisebb húguk csak hat volt.Mindegyikük kezében egy-egy közepes bőrönd volt,és a legfiatalabb egy macit szorongatott az egyik kezében,amíg ugyanazzal négy évvel idősebb nővére kezét is fogta.Tanácstalanul néztek körbe a peronon,amikor meglátták a két nőt,akik feléjük siettek.
A lányok sejtették,kihez van szerencséjük,mivel nagyon hasonlítottak.A gyerekeknek is sötét hajuk és kék szemük volt.Sötétkék rakott szoknyát és blézert,fehér blúzt,fehér harisnyát és fekete pántos cipőt viseltek mind-ez volt annak az árvaháznak az egyenruhája,ahol három napot töltöttek el ma reggelig.
-Ti vagytok Ciara lányai,nem de?-kérdezte az egyik nő.
-Lana vagyok,ő az ikertestvérem,Laura,és a húgaink,Lizzy és Lily-felelte a legidősebb gyermek.
-Mi Celestine és Cindy nénéitek vagyunk,drágáim-mutatkozott be a nő.-Már vártunk titeket.
-Hol van anya?-kérdezte a legifjabb lány megszeppenve nővéreit.
-Anyunak megszakadt a szíve,Lily-felelte Lizzy könny homályosította szemekkel.-Mostantól itt lakunk.
Lizzy volt a legérettebb közölük,kivételesen okos és tehetséges volt-ami nem véletlenül adatott meg neki.És uralta az érzelmeit.Mindig vigyázott,hogy idegenek számára ne lehessen nyitott könyv,csupán ebben a percben volt óvatlan,de hamar helyrehozta a hibáját.Mire újra nénéi felé fordult,arca nem tükrözött érzelmeket-legalábbis az egyszerű emberek számára nem.De a hirtelen jött vihar és feketébe árnyaló szeme mutatta nénéinek és nővéreinek a hangulatát.
-Gyertek,gyerekek,menjünk haza!-mondta Celestine és kivette Lily kezéből a bőröndöt.
Cindy pedig Laura és Lizzy vállára téve kezeit a bejárat felé terelte őket,ahol is egy Mercedes várt rájuk.A bőröndöket bepakolták a csomagtartóba,majd a gyerekek hátul-Lily Lana ölében-,a felnőttek pedig elől foglaltak helyet.Az autó halkan felberregett,ahogy Cindy gyújtást adott,és elindultak.A főúton haladtak először végig,ahol középiskola,boltocskák,kórház sorakozott.Aztán ezeknek a helyét felváltották az álom családi házak,és egy park,ahol gyerekek hada játszott egymással,miközben az avar és a fák az ősz színeiben pompáztak.
A kocsiban ülő lányokat egyszerre fogta el az irigység,hogy bizony ezeknek a korabelieknek megvan a normális,hiánytalan élete,míg ők életük végégig titkok őrzésével,immáron szülők nélkül kell élniük.
Az autó nyolc utcával arrébb,a város szélén,az erdőben húzódó utcán haladt,ahol csupán három ház állt-ebből egy jelentős távolságra a másik kettőtől,egyenesen az utca legelején.Ez és még egy ház lakatlannak bizonyult a jövevényeknek.Aztán Cindy egy hatalmas,fehérre festett ház előtt megállt.

Prológus

Sosem gondoltam volna,hogy egyszer igazán szerelmes leszek.De az lettem.Idejött ez a srác,és én fél perc alatt belezúgtam.És még viszonzásra is találtak az érzelmeim.Tudom,hogy bármi vár is rám,Ő mellette kibírom.Ha Ő velem van,mindent átvészelek...átvészelünk.
Ő és én...mindörökké...együtt.Ez a mi természetfeletti szerelmünk.Egy olyan dolog,amit rajtunk kívül senki nem tud tönkre tenni.És mi nem is akarjuk...