6.fejezet

A lendülettől,ahogy bevertem a fejem,visszacsapódtam az ülésbe.Vért éreztem aszámban,ahogy kábán előrehanatlottam a kormányra.Egyenesen a dudára dőltem,így az megszólalt.Sértette a fülem az éles hang az éjuszaka csendjében,de félig eszméletlenül heverve nem volt erőm arébb mozdulni.
Aztán egyszercsak nem ott voltam.
az egyik kedvenc koronaruhámban álltam a valhallai templom Tükör Termében.Anyámra az ezüstfuttatású ruhájának csillogását visszaverő üvegben mosolyogtam,s megfordulva pukedliztem előtte.
-lizzy,gyermekem-sóhajtott fel Thetisz istennő,miközben mosolyogva csóválta fejét.-Már megint olyan dolgokba ütöd az orrod,amibe nem kéne.a vámpírklánok csatái nem a mi dolgunk...
-Jegyezzem meg,anyám,nem is azért teszem,amit,mert a néped ügye lenne.Személyes dolgok,mik vezérelnek...De ha netán a Volturi elbukik,világi problémák is adódhatnak az azonnali közbelépésünk nélkül,hisz tudod.Így ez az összecsapás mindnyájunk dolga.Nézd úgy,Thetisz,lépéseket teszek a vámpírtrón megszerzésére néked.
Anyám beletörődően bólintott egyet.
-sokak sorsa egy biztos út,melyet ahogyan íratott,be is járnak.De te,leányom,rejtély vagy még előttem is-nevetett fel végigsimítva az arcomon.A terem forogni kezdett,s halványulni,ahogy anyám hangja is távoli lett.-Hát hagyom,hogy felfedezd kanyargós ösvényedet.
Deja vu érzésem lett,ahogy végre megpillantottam az ÜDVÖZÖLJÜK FORKSBAN táblát és lelassítottam az erdei ösvényt kerseve.Végül meg is találtam 2 fenyő közt megbújva.még mielőtt lekanyarodhattam volna,kőszikla módjára csapott fejbe az elmúlt 5 perc emléke.Vagy következő?Oh,ne!
-Istennőm,már megint?!-motyogtam.Félrehúzódtam az út szélére.Thetisz nem először játszotta ezt el velem.az őrültje gondol egyet és visszapörgeti az időt,ha úgy tartja kedve.És az addig történtekre ki emlékszik?Naná,hogy én!Egyszer ettől a megtörtént-nem történttől kötök ki a sárga házban!
Bár talán némi előnye is van-gondoltam,ahogy a futárszolgálatos kocsi az ösvényről Port Angeles felé fordult.
Belehallgattam az éjszaka csendjébe,majd rákanyarodtam a keskeny erdei útra.A szakaszonként elhelyezett útmenti lámpák oszlopát karácsonyi égősorok díszítették.Tehát Alice-ék nem régiben léptek csak le,máskülönben nem hinném,hogy a többieknek lett volna kedvük díszítgetni.Bár aztán ezt az új családtagot,vagyis tagokat még nem ismerem.
Kiérve a tisztásra megdöbbentem.Gyönyörű és hatalmas volt az újabb Cullen-ház.Az udvaron 2 kocsi mellé parkoltam le,amik szintén márkásak voltak.Még egy percig gyönyörködtem a belső világítóstól pompázó otthonban,majd Alkonyt kivéve a hordozóból kiszálltam a szállingózó hóba.
A rövid távot a veranda és az autóm között hamar átszeltem,majd mély levegőt véve szabad kezemmel becsöngettem.Etikus vagy sem,hallgatózni kezdtem.A csngőszóra duruzsolás elnémult.
-Hagyd csak,Esme,kinyitom-ajánlotta egy tisztán csengő hang az angolt némi akcentussal ejtve.A léptek a bejárat felé közeledtek,miközben a beszélgetés odabent újból feltámadt.Az ajtó nyílt,majd egy magas,női alak jelent meg előttem.
-Segíthetek valamit?