Fontos hír

Fontos hír a főoldalon!

3.fejezet

-Rendben...Én tudom,hogy nagyon haragszol ránk,amiért csak úgy...elhagytunk.De nagyon nagy szüksége lenne a családunknak a segítségedre...Már ha már halhatatlan vagy-tette még hozzá.
-Egy ideje az vagyok-mosolyodtam el fanyarul.-Folytasd csak!
Jasper ültében előre dőlt könyökével térdén megtámaszkodva és átvette Alice-től a szót.
-Little Madisonból Chicagóba mentünk,ahol találkoztunk Edward-a neve hallatán összerezzentem-egyik leszármazottjával.Christian is vámpír,úgyhogy csatlakozott a családunkhoz.Visszaköltöztünk Forksba,de ezúttal hivatalosan.Mindannyian beiratkoztunk a suliba.Pár évig nyugodtan éltünk,de aztán Isabella Swan is a városba költözött.És Christian beleszeretett...Szerencsétlen csaj alapjáraton vonzza a bajt,ezért nem kevés probléma volt.De mikor megvágta a születésnapján az ujját,én...rátámadtam-hajtotta a fejét a tenyerébe.Ha az én színemnél ez egyáltalán lehetséges,még jobban elsápadtam.Ugye nem?Ugye nem ölte meg szegény lányt?
-Christian besokallt,annyira féltette Bellát,hogy elhagyta-folytatta Alice.-És megint költöztünk...Aztán hónapok múlva egy félre ment látomásom miatt úgy hittük,Isabella öngyilkos lett.Christian pedig elment a Volturihoz,hogy megölesse magát.
-Stopi,stopi,stopi!Volturi?Mármint az Aro,Caius,Marcus Volturi?Az olasz klán?
-Ühüm-bólogatott Alice.Majd félredöntött fejjel ráncolta a homlokát.-Úgy tűnik,eléggé ismerheted őket,Lizzy.
-Khm,hát igen-túrtam a hajamba.-Hosszú.Csak...ne akard tudni!Folytathatod.
-Ja igen,szóval Bella megmentette Christiant,de szerencsétlen lány megismerkedett Aroékkal.És mivel uygebár ember,halnia kellett volna.De meggyőztem Arot,hogy Bella egy lesz közölünk.El is engedtek...Hónapokkal és néhány irtó nagy problémával később,pontosan idén augusztus 13.-án Christian és Bella összeházasodott.
-Szóval átváltoztattátok ezt az Isabellát?vakargattam meg Alkony füle tövét.-talán nem bírtok az újszülöttel?-Jasper szólalt meg.
-Trópusokra mentek nászútra,Esme szigetére.Bella akkor még ember volt és...az öcsém teherbe ejtette.
-hogy mi?-kaptam fel a fejem.-De hát egy vámpír...Azta!Hát ez nagyon új!
-Aha, a kicsi szeptember 10.-én meg is született.Bella belehalt,de még sikerült a szervezetébe juttatnunk a mérgünket.De nem is ez a lényeg...Renesmee,így hívják a kislányukat,nagyon gyorsan fejlődik,és félvérként emberi ételt és vért egyaránt fogyaszt.
-Mondd csak,mennyit tudsz a halhatatlan gyerekekről?-kérdezte Alice.
-Nem túl sokat,csak a lényeget.Tilos kisgyereket átváltoztatni,mert vérengzenek.
-Emlékszel a Denalikra?-Bólintottam.-Az ő anyjukat is ilyenért ölte meg a Volturi.Irina pedig látta Nessie-t vadászat közben,és azt hitte rá,ő is halhatatlan gyerek.A fiúk utána mentek megmagyarázni...
-De?
-De eltűnt.A Volturihoz ment.Akik most a teljes számukkal az elpusztításunkra indultak.
-Istennőm-suttogtam meglepve.-Mindenki?-Bólintott.Hát ilyenről még nem hallottam.Még a déli háborúknál sem.-És én mégis mit tudnék segíteni?
-Tanúkat gyűjtünk,hogy meggyőzzük a Volturit Nessie emberségéről.
-Nem hinném,hogy egy nem vámpírral sokat érnétek-álltam fel Alkonnyal a kezemben.
-De te tudsz nekik másban segíteni.
-Nekik?
-Mi most épp...
-Ti leléptetek!-hitetlenkedtem.Tőlem kérnek segítséget,mikor maguk is inkább menekülnek?
-Mi csak...Dél-Amerikába megyünk...Erről nem tudnak a többiek.Más félvéreket keresünk...Ne mondd el nekik!Ha nem járunk sikerrel...
Alice szipogva Jasperhez bújt.
-Sajnálom.d nem hinném,hogy sok értelme volt idejönnötök.Ez nem az én háborúm,Alice,ezt meg kell értened.Nekem már nincs közöm hozzátok.8 év után csak egy kósza emlék a naiv múltamból.Semmi több!
Felálltak,és egy szó nélkül elindultunk.Az ajtóban Alice még megállt előttem.
-Tudom,hogy utálod a bátyámat azért,amit tett.De egy ártatlan kislányt még te sem hagyhatsz meghalni!Kérlek,Lizzy!
-Sajnálom-suttogtam,és becsuktam az ajtót előttük.

2.fejezet

-Jól van lányok,mára végeztünk.Holnap folytatjuk,emberek-kiáltotta el magát a fotós.-Lizzy Evelyn,Isobel,jók voltatok.
-Köszi-pirult el halványan Izzy.Visszavonultunk az öltözőnkbe,átöltöztünk és kedves sminkesünk kezelésbe vett.Seperc alatt megszabadultunk a csillámoktól és még egy koraesti frissítő sminkkel is megajándékozott.-Lizzy,kérhetnék tőled valamit?-harapott Isobel a szájába.Bátorítóan rámosolyogtam.
-Persze,mondd csak!
-Szóval a szüleim néhány barátjuknál töltik az éjszakát,és..Szóval azt akartam kérdezni,hogy nem aludhatnék-e ma nálad?
-Gyere csak,szívesen látlak-öleltem át.-Nem mondom,hogy csapunk egy pizsamapartit,mert különben holnap nem jövünk be dolgozni.De egy csajos dumcsi belefér.
-Köszönöm,Lizzy,sokat segítesz ezzel-könnyebbül meg.Isobel retteg,ha egyedül kell maradnia éjjel abban a hatalmas házban,mióta egy betörő megölte a nagymamáját.
-Mielőtt beültünk a kocsimba,még elköszöntünk mindenkitől,majd hazahajtottam a szürkületben.A portás fiú szemgolyója ismételten majd' kiesett a helyéről,mikor meglátta barátnőmet.Isobel pedig lekörözött egy érett paradicsomot.
-Komolyan,ha nem teszel végre valamit,én adom meg neki a számodat,Izzy-nevettem fel a liftben.-Ritka helyes srác,jól néznétek ki együtt.
-Te is tudod,hogy a külső nem minden.Hiába néznénk ki jól együtt,ha lehet,hogy az IQ-ja -50.
-Viszont te is tudod,hogy a külső a legelső pont-feleltem.-Ugyan,Isobel,egy próbát megér.Te is tetszel neki,neked is tetszik ő,mi itt a probléma?
-Beszélni könnyű,Lizzy Evelyn-húzta el a száját.A lift megállt és kinyílt az ajtó.Én pedig lefagyva figyeltem a bejáratomat.Mit keresnek ők itt?-Lizzy,mi a baj?Héj,kis csaj,jól vagy?
-Aha-nyögtem ki.Kiléptünk a liftből,de meg is torpantam.Hirtelen nem tudtam,mit is akarok.
Egy részem boldogan visítozva ugrott volna a nyakukba.Addig puszilgattam és ölelgettem volna őket,amíg csak szusszal bírják,majd a nappaliban letelepedve egész éjjel arról beszélgetnénk,hogy kivel mi történt az elmúlt években.
A másik felem viszont őrjöngve nekik ugrott volna azért,amit műveltek velem 8 évvel korábban.
De egyik sem nyert.Arcomra jéghideg,közömbös mosolyt varázsoltam és az összezavarodott Isobellel a nyomomban könnyed mozdulatokkal sétáltam az ajtómig.
-Sziasztok!Mi járatban itt?
-Egy nagyon fontos dolog miatt-felelte Alice.Hangjában és arcán nem találtam azt a folyamatos vidámságot,ami régen őt jellemezte.Jasper még savanyúbb képet vágott.
-Oh,valóban komoly dolog lehet,ha ennyire...lehangolódtatok-vontam fel a szemöldököm.-Hoppá,de udvariatlan vagyok!Isobel,ő itt Alice Cullen és a férje,Jasper Hale.Alice,Jasper,ő itt Isobel legjobb barátnőm és munkatársam.Gyertek be!
Kinyitottam az ajtót és beengedtem minden vendéget a lakásomba.Egy folyosó volt az előtér,ami az étkezőbe vezetett.Az étkezőtől bal oldalán a konyha,jobb oldalán a nappali pultfallal volt elválasztva.A nappali mélyebben volt a lakás többi részénél és innen nyílt a háló-,s fürdőszoba,illetve a gardrób.A konyha és az étkező pezsgőszín és barna volt fával és márvánnyal,míg a nappali tiszta fehér üvegből és modern fém-műanyag kombinációból.A bútorok anyaga mindenhol ugyanaz a fajta plüsshatású puha szövet,más más színekben.A hálószobám fő színe az almazöld és a fehér,míg a fürdőé ég- és királykék,a gardrób pedig fekete-arany.Stílusában a modern vonalat kevertem a 19-20.századi,klasszikus darabokkal.
Gyönyörű,kényelmes lakásom van.Legalábbis én imádok itt élni.És a kilátás sem utolsó,főleg az üvegfalnál.Lehet,hogy nem a világ legnagyobb,de legédibb otthona.
-Foglaljatok helyet!-ültettem le Alice-t és Jaspert,miközben Izzy megtámadta a konyhámat.Barátnőm volt már itt jó párszor,szabad járása van nálam.Cserébe nekem is nála,bár én ritkán vagyok Isobeléknél.-Mi történt,amiért ennyi idő után most megkerestetek,Jasper?-ereszkedtem le a fotelba.Alkony dorombolva az ölembe ugrott.
-Öhm,ez eléggé...
-Izzy tud rólam mindent,nyugodtan mondhatod,Alice!
-Rendben...Én tudom,hogy nagyon haragszol ránk,amiért csak úgy...elhagytunk.De nagyon nagy szüksége lenne a családunknak a segítségedre...

1.fejezet

A napfény beömlött az üvegen,ahogy elhúztam a függönyöket.Megálltam egy pillanatra és a hatalmas üvegfalon át figyeltem a környezetet.Los Angeles.Már vagy 6 éve itt élek és még mindig csak szokom a látványt.A legnyüzsisebb város,amivel ember csak találkozhat.Imádom.
Belebújtam a kikészített ruháimba.Kék mell alatt húzott tunika,fekete cicanadrág és tűsarkú szandál kék táskával.Nagyszerűen passzolt a fekete hajamhoz és kék szememhez.Hát igen,a hajam.Most rövidebb,mint évekkel ezelőtt volt.Persze nem nagyon és akkor növesztem meg,amikor csak akarom.
Megittam a dupla kávéadagomat,miközben a világ legragaszkodóbb macskáját is elláttam.Alkony egyszerűen hozzám van nőve,már napközben is nehezen tudom itthon hagyni.Gyakorlatilag hisztizik a társaságomért...Nos igen,boszorkány-cica.
A mélygarázsban már várt az autóm.Egy csodaszép -s nagyon gyors- acélkék Ferrari California.Mondjuk illik is az életemhez.Néhány jó utca ismeretével sikeresen elkerültem a reggeli dugókat,így fél óra múlva már a stúdióba sétáltam be.
-Szia,Lizzy Evelyn!-integetett Kaley a pult mellől,és megvárt.-Felkészültél?
-Kellett volna?
-Hát,szerintem igen.Elvégre ez a te nagy napod.Ma csinálják a karácsonyi reklám-anyagot.Nem izgulsz?-csicseregte.
-Nem.Majd ha annyi ideje leszel a szakmában,mint én,te sem fogsz-mosolyodtam el.
Isobel lépett mellém.
-Úgy beszélsz,mintha legalább 100 éves lennél,kis csaj!
-Már megbocsáss,de egy 15 éves kis csaj ne kis csajozzon le egy 25 évest!-nevettem el magam a fenyítés végére.-Egyébként is,csak negyed száz éves vagyok,Izzy.Igazán tudhatnád!-vágtam be a durcát.
-Lizzy,Izzy,anyám!Mikor szokom én ezt meg?-sóhajtott fel Kaley.
-Nos,nem egy hónap alatt-vigyorgott rá Isobel.-Mi sem egyik napról a másikra lettünk legjobb barátnők.
Gonoszul elmosolyodtam.
-Csak miután a 13 éves gyermeteg kiscica úgy nem döntött,hogy 14 éves érett nagymacskává válik.-Isobel felnevetett,míg Kaley zavartan nézett minket.-Hát,sok mindenről lemaradtál,de lesz helyette más közös emlék.Az a lényeg,hogy már a mi kis boldog családunkhoz tartozol...Csak kár,hogy nem tartalmazza a nevem a tiedet...
-Miért?Isobelét tán igen?-érdeklődött felvont szemöldökkel.Bólintottam,mire Kaley megtorpant.-Várj egy percet!Én úgy tudtam,hogy Lizzy Evelyn vagy.
-Igen,itt mindenki így hívja,de ezenkívül vannak más nevei is-halvány mosoly játszott barátnőm száján.Kaley egy kicsit még állt tökre összezavarodva,majd nyitotta a száját.-Hosszú,Kaley,legyen elég ennyi.Neked maradjon csak Lizzy...Mehetünk Lizzy?Van pár ötletem,amit szeretnék megosztani még a sminkessel.
-Rendben.Szia,Kaley!
-Sziasztok!
Isobellel elsétáltunk a közös öltözőnkbe és letettük a táskáinkat.Utána pedig a stúdió centrumába mentünk.Szerencsére mindenkit ott találtunk,aki csak kellett nekünk ma.
-Isobel,Lizzy Evelyn!Sziasztok!-köszönt ránk a terem túlsó végéből May kiabálva.Így sikeresen elérte,hogy mindenki felénk forduljon és a legtöbben rajtunk is tartsák a pillantásukat.
-Szia,May!-bólintottam vissza mosolyogva.
-Na lányok,kezdhetünk mára?-érdeklődött a sminkmester Janice.Vigyorogva bólintottunk.
-Akkor minden stimmel a megbeszéltekkel?-kérdeztem vissza,miközben 3 puszival üdvözöltem a fodrászt.Gerry irtó szexi srác volt,de kályhaforró.Különben biztos ráhajtottam volna,mikor megismerkedtünk.
-Elméletileg igen-felelt Jan helyett Gerry.
-Nos,nekem még lenne egy ötletem-kezdte Izzy egyszerre Jan,a stylist és a fotós felé fordulva.-Szóval,azt szerinted meg tudod oldani,hogy gyakorlatilag apró kristályokból hópihe-szerű ékszert varázsolsz ránk?Mert szerintem ez eredetibb lenne,mint a megszokott ékszer-készlet.
Janice elgondolkodó fejet vágott,miközben kutakodó mélyzöld szemeivel végigpásztázta a bőrünket oda meg vissza ezerszer.
-Meg.Nem egy hülye ötlet,Isobel,sőt...fantasztikus-csóválta a fejét hitetlenkedve.
-Legközelebb is várjuk az ötleteid,Izzy-nevetett fel Kira.-Egyszerűen zseniális,ahogy feldobod a stúdió karakterét.Mondd csak!Te véletlenül nem keveredtél rossz pályára?
-Hát,Kira,majd ha kiöregszem a modellkedésből,megpróbálok bejutni a stylist-clubodba-nevetett fel Isobel.
-Nos,akkor szerintem kezdjünk,mert ránk esteledik reggeli fél 8-kor-dobtam be egy poénba burkolt parancsot,amit mosolyogva el is kezdtek véghezvinni.Hiába.Bármennyire is "csak" egy modellnek mondanak,mindig is több voltam.
Egy biztos,egóm az van rendesen.El kezdheted nézni,de már nem látszik a vége.Súlyos dolgok történhetnek pár év alatt,és annak meg vannak a maga következményei.