2.fejezet

-Jól van lányok,mára végeztünk.Holnap folytatjuk,emberek-kiáltotta el magát a fotós.-Lizzy Evelyn,Isobel,jók voltatok.
-Köszi-pirult el halványan Izzy.Visszavonultunk az öltözőnkbe,átöltöztünk és kedves sminkesünk kezelésbe vett.Seperc alatt megszabadultunk a csillámoktól és még egy koraesti frissítő sminkkel is megajándékozott.-Lizzy,kérhetnék tőled valamit?-harapott Isobel a szájába.Bátorítóan rámosolyogtam.
-Persze,mondd csak!
-Szóval a szüleim néhány barátjuknál töltik az éjszakát,és..Szóval azt akartam kérdezni,hogy nem aludhatnék-e ma nálad?
-Gyere csak,szívesen látlak-öleltem át.-Nem mondom,hogy csapunk egy pizsamapartit,mert különben holnap nem jövünk be dolgozni.De egy csajos dumcsi belefér.
-Köszönöm,Lizzy,sokat segítesz ezzel-könnyebbül meg.Isobel retteg,ha egyedül kell maradnia éjjel abban a hatalmas házban,mióta egy betörő megölte a nagymamáját.
-Mielőtt beültünk a kocsimba,még elköszöntünk mindenkitől,majd hazahajtottam a szürkületben.A portás fiú szemgolyója ismételten majd' kiesett a helyéről,mikor meglátta barátnőmet.Isobel pedig lekörözött egy érett paradicsomot.
-Komolyan,ha nem teszel végre valamit,én adom meg neki a számodat,Izzy-nevettem fel a liftben.-Ritka helyes srác,jól néznétek ki együtt.
-Te is tudod,hogy a külső nem minden.Hiába néznénk ki jól együtt,ha lehet,hogy az IQ-ja -50.
-Viszont te is tudod,hogy a külső a legelső pont-feleltem.-Ugyan,Isobel,egy próbát megér.Te is tetszel neki,neked is tetszik ő,mi itt a probléma?
-Beszélni könnyű,Lizzy Evelyn-húzta el a száját.A lift megállt és kinyílt az ajtó.Én pedig lefagyva figyeltem a bejáratomat.Mit keresnek ők itt?-Lizzy,mi a baj?Héj,kis csaj,jól vagy?
-Aha-nyögtem ki.Kiléptünk a liftből,de meg is torpantam.Hirtelen nem tudtam,mit is akarok.
Egy részem boldogan visítozva ugrott volna a nyakukba.Addig puszilgattam és ölelgettem volna őket,amíg csak szusszal bírják,majd a nappaliban letelepedve egész éjjel arról beszélgetnénk,hogy kivel mi történt az elmúlt években.
A másik felem viszont őrjöngve nekik ugrott volna azért,amit műveltek velem 8 évvel korábban.
De egyik sem nyert.Arcomra jéghideg,közömbös mosolyt varázsoltam és az összezavarodott Isobellel a nyomomban könnyed mozdulatokkal sétáltam az ajtómig.
-Sziasztok!Mi járatban itt?
-Egy nagyon fontos dolog miatt-felelte Alice.Hangjában és arcán nem találtam azt a folyamatos vidámságot,ami régen őt jellemezte.Jasper még savanyúbb képet vágott.
-Oh,valóban komoly dolog lehet,ha ennyire...lehangolódtatok-vontam fel a szemöldököm.-Hoppá,de udvariatlan vagyok!Isobel,ő itt Alice Cullen és a férje,Jasper Hale.Alice,Jasper,ő itt Isobel legjobb barátnőm és munkatársam.Gyertek be!
Kinyitottam az ajtót és beengedtem minden vendéget a lakásomba.Egy folyosó volt az előtér,ami az étkezőbe vezetett.Az étkezőtől bal oldalán a konyha,jobb oldalán a nappali pultfallal volt elválasztva.A nappali mélyebben volt a lakás többi részénél és innen nyílt a háló-,s fürdőszoba,illetve a gardrób.A konyha és az étkező pezsgőszín és barna volt fával és márvánnyal,míg a nappali tiszta fehér üvegből és modern fém-műanyag kombinációból.A bútorok anyaga mindenhol ugyanaz a fajta plüsshatású puha szövet,más más színekben.A hálószobám fő színe az almazöld és a fehér,míg a fürdőé ég- és királykék,a gardrób pedig fekete-arany.Stílusában a modern vonalat kevertem a 19-20.századi,klasszikus darabokkal.
Gyönyörű,kényelmes lakásom van.Legalábbis én imádok itt élni.És a kilátás sem utolsó,főleg az üvegfalnál.Lehet,hogy nem a világ legnagyobb,de legédibb otthona.
-Foglaljatok helyet!-ültettem le Alice-t és Jaspert,miközben Izzy megtámadta a konyhámat.Barátnőm volt már itt jó párszor,szabad járása van nálam.Cserébe nekem is nála,bár én ritkán vagyok Isobeléknél.-Mi történt,amiért ennyi idő után most megkerestetek,Jasper?-ereszkedtem le a fotelba.Alkony dorombolva az ölembe ugrott.
-Öhm,ez eléggé...
-Izzy tud rólam mindent,nyugodtan mondhatod,Alice!
-Rendben...Én tudom,hogy nagyon haragszol ránk,amiért csak úgy...elhagytunk.De nagyon nagy szüksége lenne a családunknak a segítségedre...