3.fejezet

-Rendben...Én tudom,hogy nagyon haragszol ránk,amiért csak úgy...elhagytunk.De nagyon nagy szüksége lenne a családunknak a segítségedre...Már ha már halhatatlan vagy-tette még hozzá.
-Egy ideje az vagyok-mosolyodtam el fanyarul.-Folytasd csak!
Jasper ültében előre dőlt könyökével térdén megtámaszkodva és átvette Alice-től a szót.
-Little Madisonból Chicagóba mentünk,ahol találkoztunk Edward-a neve hallatán összerezzentem-egyik leszármazottjával.Christian is vámpír,úgyhogy csatlakozott a családunkhoz.Visszaköltöztünk Forksba,de ezúttal hivatalosan.Mindannyian beiratkoztunk a suliba.Pár évig nyugodtan éltünk,de aztán Isabella Swan is a városba költözött.És Christian beleszeretett...Szerencsétlen csaj alapjáraton vonzza a bajt,ezért nem kevés probléma volt.De mikor megvágta a születésnapján az ujját,én...rátámadtam-hajtotta a fejét a tenyerébe.Ha az én színemnél ez egyáltalán lehetséges,még jobban elsápadtam.Ugye nem?Ugye nem ölte meg szegény lányt?
-Christian besokallt,annyira féltette Bellát,hogy elhagyta-folytatta Alice.-És megint költöztünk...Aztán hónapok múlva egy félre ment látomásom miatt úgy hittük,Isabella öngyilkos lett.Christian pedig elment a Volturihoz,hogy megölesse magát.
-Stopi,stopi,stopi!Volturi?Mármint az Aro,Caius,Marcus Volturi?Az olasz klán?
-Ühüm-bólogatott Alice.Majd félredöntött fejjel ráncolta a homlokát.-Úgy tűnik,eléggé ismerheted őket,Lizzy.
-Khm,hát igen-túrtam a hajamba.-Hosszú.Csak...ne akard tudni!Folytathatod.
-Ja igen,szóval Bella megmentette Christiant,de szerencsétlen lány megismerkedett Aroékkal.És mivel uygebár ember,halnia kellett volna.De meggyőztem Arot,hogy Bella egy lesz közölünk.El is engedtek...Hónapokkal és néhány irtó nagy problémával később,pontosan idén augusztus 13.-án Christian és Bella összeházasodott.
-Szóval átváltoztattátok ezt az Isabellát?vakargattam meg Alkony füle tövét.-talán nem bírtok az újszülöttel?-Jasper szólalt meg.
-Trópusokra mentek nászútra,Esme szigetére.Bella akkor még ember volt és...az öcsém teherbe ejtette.
-hogy mi?-kaptam fel a fejem.-De hát egy vámpír...Azta!Hát ez nagyon új!
-Aha, a kicsi szeptember 10.-én meg is született.Bella belehalt,de még sikerült a szervezetébe juttatnunk a mérgünket.De nem is ez a lényeg...Renesmee,így hívják a kislányukat,nagyon gyorsan fejlődik,és félvérként emberi ételt és vért egyaránt fogyaszt.
-Mondd csak,mennyit tudsz a halhatatlan gyerekekről?-kérdezte Alice.
-Nem túl sokat,csak a lényeget.Tilos kisgyereket átváltoztatni,mert vérengzenek.
-Emlékszel a Denalikra?-Bólintottam.-Az ő anyjukat is ilyenért ölte meg a Volturi.Irina pedig látta Nessie-t vadászat közben,és azt hitte rá,ő is halhatatlan gyerek.A fiúk utána mentek megmagyarázni...
-De?
-De eltűnt.A Volturihoz ment.Akik most a teljes számukkal az elpusztításunkra indultak.
-Istennőm-suttogtam meglepve.-Mindenki?-Bólintott.Hát ilyenről még nem hallottam.Még a déli háborúknál sem.-És én mégis mit tudnék segíteni?
-Tanúkat gyűjtünk,hogy meggyőzzük a Volturit Nessie emberségéről.
-Nem hinném,hogy egy nem vámpírral sokat érnétek-álltam fel Alkonnyal a kezemben.
-De te tudsz nekik másban segíteni.
-Nekik?
-Mi most épp...
-Ti leléptetek!-hitetlenkedtem.Tőlem kérnek segítséget,mikor maguk is inkább menekülnek?
-Mi csak...Dél-Amerikába megyünk...Erről nem tudnak a többiek.Más félvéreket keresünk...Ne mondd el nekik!Ha nem járunk sikerrel...
Alice szipogva Jasperhez bújt.
-Sajnálom.d nem hinném,hogy sok értelme volt idejönnötök.Ez nem az én háborúm,Alice,ezt meg kell értened.Nekem már nincs közöm hozzátok.8 év után csak egy kósza emlék a naiv múltamból.Semmi több!
Felálltak,és egy szó nélkül elindultunk.Az ajtóban Alice még megállt előttem.
-Tudom,hogy utálod a bátyámat azért,amit tett.De egy ártatlan kislányt még te sem hagyhatsz meghalni!Kérlek,Lizzy!
-Sajnálom-suttogtam,és becsuktam az ajtót előttük.