A napfény beömlött az üvegen,ahogy elhúztam a függönyöket.Megálltam egy pillanatra és a hatalmas üvegfalon át figyeltem a környezetet.Los Angeles.Már vagy 6 éve itt élek és még mindig csak szokom a látványt.A legnyüzsisebb város,amivel ember csak találkozhat.Imádom.
Belebújtam a kikészített ruháimba.Kék mell alatt húzott tunika,fekete cicanadrág és tűsarkú szandál kék táskával.Nagyszerűen passzolt a fekete hajamhoz és kék szememhez.Hát igen,a hajam.Most rövidebb,mint évekkel ezelőtt volt.Persze nem nagyon és akkor növesztem meg,amikor csak akarom.
Megittam a dupla kávéadagomat,miközben a világ legragaszkodóbb macskáját is elláttam.Alkony egyszerűen hozzám van nőve,már napközben is nehezen tudom itthon hagyni.Gyakorlatilag hisztizik a társaságomért...Nos igen,boszorkány-cica.
A mélygarázsban már várt az autóm.Egy csodaszép -s nagyon gyors- acélkék Ferrari California.Mondjuk illik is az életemhez.Néhány jó utca ismeretével sikeresen elkerültem a reggeli dugókat,így fél óra múlva már a stúdióba sétáltam be.
-Szia,Lizzy Evelyn!-integetett Kaley a pult mellől,és megvárt.-Felkészültél?
-Kellett volna?
-Hát,szerintem igen.Elvégre ez a te nagy napod.Ma csinálják a karácsonyi reklám-anyagot.Nem izgulsz?-csicseregte.
-Nem.Majd ha annyi ideje leszel a szakmában,mint én,te sem fogsz-mosolyodtam el.
Isobel lépett mellém.
-Úgy beszélsz,mintha legalább 100 éves lennél,kis csaj!
-Már megbocsáss,de egy 15 éves kis csaj ne kis csajozzon le egy 25 évest!-nevettem el magam a fenyítés végére.-Egyébként is,csak negyed száz éves vagyok,Izzy.Igazán tudhatnád!-vágtam be a durcát.
-Lizzy,Izzy,anyám!Mikor szokom én ezt meg?-sóhajtott fel Kaley.
-Nos,nem egy hónap alatt-vigyorgott rá Isobel.-Mi sem egyik napról a másikra lettünk legjobb barátnők.
Gonoszul elmosolyodtam.
-Csak miután a 13 éves gyermeteg kiscica úgy nem döntött,hogy 14 éves érett nagymacskává válik.-Isobel felnevetett,míg Kaley zavartan nézett minket.-Hát,sok mindenről lemaradtál,de lesz helyette más közös emlék.Az a lényeg,hogy már a mi kis boldog családunkhoz tartozol...Csak kár,hogy nem tartalmazza a nevem a tiedet...
-Miért?Isobelét tán igen?-érdeklődött felvont szemöldökkel.Bólintottam,mire Kaley megtorpant.-Várj egy percet!Én úgy tudtam,hogy Lizzy Evelyn vagy.
-Igen,itt mindenki így hívja,de ezenkívül vannak más nevei is-halvány mosoly játszott barátnőm száján.Kaley egy kicsit még állt tökre összezavarodva,majd nyitotta a száját.-Hosszú,Kaley,legyen elég ennyi.Neked maradjon csak Lizzy...Mehetünk Lizzy?Van pár ötletem,amit szeretnék megosztani még a sminkessel.
-Rendben.Szia,Kaley!
-Sziasztok!
Isobellel elsétáltunk a közös öltözőnkbe és letettük a táskáinkat.Utána pedig a stúdió centrumába mentünk.Szerencsére mindenkit ott találtunk,aki csak kellett nekünk ma.
-Isobel,Lizzy Evelyn!Sziasztok!-köszönt ránk a terem túlsó végéből May kiabálva.Így sikeresen elérte,hogy mindenki felénk forduljon és a legtöbben rajtunk is tartsák a pillantásukat.
-Szia,May!-bólintottam vissza mosolyogva.
-Na lányok,kezdhetünk mára?-érdeklődött a sminkmester Janice.Vigyorogva bólintottunk.
-Akkor minden stimmel a megbeszéltekkel?-kérdeztem vissza,miközben 3 puszival üdvözöltem a fodrászt.Gerry irtó szexi srác volt,de kályhaforró.Különben biztos ráhajtottam volna,mikor megismerkedtünk.
-Elméletileg igen-felelt Jan helyett Gerry.
-Nos,nekem még lenne egy ötletem-kezdte Izzy egyszerre Jan,a stylist és a fotós felé fordulva.-Szóval,azt szerinted meg tudod oldani,hogy gyakorlatilag apró kristályokból hópihe-szerű ékszert varázsolsz ránk?Mert szerintem ez eredetibb lenne,mint a megszokott ékszer-készlet.
Janice elgondolkodó fejet vágott,miközben kutakodó mélyzöld szemeivel végigpásztázta a bőrünket oda meg vissza ezerszer.
-Meg.Nem egy hülye ötlet,Isobel,sőt...fantasztikus-csóválta a fejét hitetlenkedve.
-Legközelebb is várjuk az ötleteid,Izzy-nevetett fel Kira.-Egyszerűen zseniális,ahogy feldobod a stúdió karakterét.Mondd csak!Te véletlenül nem keveredtél rossz pályára?
-Hát,Kira,majd ha kiöregszem a modellkedésből,megpróbálok bejutni a stylist-clubodba-nevetett fel Isobel.
-Nos,akkor szerintem kezdjünk,mert ránk esteledik reggeli fél 8-kor-dobtam be egy poénba burkolt parancsot,amit mosolyogva el is kezdtek véghezvinni.Hiába.Bármennyire is "csak" egy modellnek mondanak,mindig is több voltam.
Egy biztos,egóm az van rendesen.El kezdheted nézni,de már nem látszik a vége.Súlyos dolgok történhetnek pár év alatt,és annak meg vannak a maga következményei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése