Fontos hír

Fontos hír a főoldalon!

3.fejezet

-Rendben...Én tudom,hogy nagyon haragszol ránk,amiért csak úgy...elhagytunk.De nagyon nagy szüksége lenne a családunknak a segítségedre...Már ha már halhatatlan vagy-tette még hozzá.
-Egy ideje az vagyok-mosolyodtam el fanyarul.-Folytasd csak!
Jasper ültében előre dőlt könyökével térdén megtámaszkodva és átvette Alice-től a szót.
-Little Madisonból Chicagóba mentünk,ahol találkoztunk Edward-a neve hallatán összerezzentem-egyik leszármazottjával.Christian is vámpír,úgyhogy csatlakozott a családunkhoz.Visszaköltöztünk Forksba,de ezúttal hivatalosan.Mindannyian beiratkoztunk a suliba.Pár évig nyugodtan éltünk,de aztán Isabella Swan is a városba költözött.És Christian beleszeretett...Szerencsétlen csaj alapjáraton vonzza a bajt,ezért nem kevés probléma volt.De mikor megvágta a születésnapján az ujját,én...rátámadtam-hajtotta a fejét a tenyerébe.Ha az én színemnél ez egyáltalán lehetséges,még jobban elsápadtam.Ugye nem?Ugye nem ölte meg szegény lányt?
-Christian besokallt,annyira féltette Bellát,hogy elhagyta-folytatta Alice.-És megint költöztünk...Aztán hónapok múlva egy félre ment látomásom miatt úgy hittük,Isabella öngyilkos lett.Christian pedig elment a Volturihoz,hogy megölesse magát.
-Stopi,stopi,stopi!Volturi?Mármint az Aro,Caius,Marcus Volturi?Az olasz klán?
-Ühüm-bólogatott Alice.Majd félredöntött fejjel ráncolta a homlokát.-Úgy tűnik,eléggé ismerheted őket,Lizzy.
-Khm,hát igen-túrtam a hajamba.-Hosszú.Csak...ne akard tudni!Folytathatod.
-Ja igen,szóval Bella megmentette Christiant,de szerencsétlen lány megismerkedett Aroékkal.És mivel uygebár ember,halnia kellett volna.De meggyőztem Arot,hogy Bella egy lesz közölünk.El is engedtek...Hónapokkal és néhány irtó nagy problémával később,pontosan idén augusztus 13.-án Christian és Bella összeházasodott.
-Szóval átváltoztattátok ezt az Isabellát?vakargattam meg Alkony füle tövét.-talán nem bírtok az újszülöttel?-Jasper szólalt meg.
-Trópusokra mentek nászútra,Esme szigetére.Bella akkor még ember volt és...az öcsém teherbe ejtette.
-hogy mi?-kaptam fel a fejem.-De hát egy vámpír...Azta!Hát ez nagyon új!
-Aha, a kicsi szeptember 10.-én meg is született.Bella belehalt,de még sikerült a szervezetébe juttatnunk a mérgünket.De nem is ez a lényeg...Renesmee,így hívják a kislányukat,nagyon gyorsan fejlődik,és félvérként emberi ételt és vért egyaránt fogyaszt.
-Mondd csak,mennyit tudsz a halhatatlan gyerekekről?-kérdezte Alice.
-Nem túl sokat,csak a lényeget.Tilos kisgyereket átváltoztatni,mert vérengzenek.
-Emlékszel a Denalikra?-Bólintottam.-Az ő anyjukat is ilyenért ölte meg a Volturi.Irina pedig látta Nessie-t vadászat közben,és azt hitte rá,ő is halhatatlan gyerek.A fiúk utána mentek megmagyarázni...
-De?
-De eltűnt.A Volturihoz ment.Akik most a teljes számukkal az elpusztításunkra indultak.
-Istennőm-suttogtam meglepve.-Mindenki?-Bólintott.Hát ilyenről még nem hallottam.Még a déli háborúknál sem.-És én mégis mit tudnék segíteni?
-Tanúkat gyűjtünk,hogy meggyőzzük a Volturit Nessie emberségéről.
-Nem hinném,hogy egy nem vámpírral sokat érnétek-álltam fel Alkonnyal a kezemben.
-De te tudsz nekik másban segíteni.
-Nekik?
-Mi most épp...
-Ti leléptetek!-hitetlenkedtem.Tőlem kérnek segítséget,mikor maguk is inkább menekülnek?
-Mi csak...Dél-Amerikába megyünk...Erről nem tudnak a többiek.Más félvéreket keresünk...Ne mondd el nekik!Ha nem járunk sikerrel...
Alice szipogva Jasperhez bújt.
-Sajnálom.d nem hinném,hogy sok értelme volt idejönnötök.Ez nem az én háborúm,Alice,ezt meg kell értened.Nekem már nincs közöm hozzátok.8 év után csak egy kósza emlék a naiv múltamból.Semmi több!
Felálltak,és egy szó nélkül elindultunk.Az ajtóban Alice még megállt előttem.
-Tudom,hogy utálod a bátyámat azért,amit tett.De egy ártatlan kislányt még te sem hagyhatsz meghalni!Kérlek,Lizzy!
-Sajnálom-suttogtam,és becsuktam az ajtót előttük.

2.fejezet

-Jól van lányok,mára végeztünk.Holnap folytatjuk,emberek-kiáltotta el magát a fotós.-Lizzy Evelyn,Isobel,jók voltatok.
-Köszi-pirult el halványan Izzy.Visszavonultunk az öltözőnkbe,átöltöztünk és kedves sminkesünk kezelésbe vett.Seperc alatt megszabadultunk a csillámoktól és még egy koraesti frissítő sminkkel is megajándékozott.-Lizzy,kérhetnék tőled valamit?-harapott Isobel a szájába.Bátorítóan rámosolyogtam.
-Persze,mondd csak!
-Szóval a szüleim néhány barátjuknál töltik az éjszakát,és..Szóval azt akartam kérdezni,hogy nem aludhatnék-e ma nálad?
-Gyere csak,szívesen látlak-öleltem át.-Nem mondom,hogy csapunk egy pizsamapartit,mert különben holnap nem jövünk be dolgozni.De egy csajos dumcsi belefér.
-Köszönöm,Lizzy,sokat segítesz ezzel-könnyebbül meg.Isobel retteg,ha egyedül kell maradnia éjjel abban a hatalmas házban,mióta egy betörő megölte a nagymamáját.
-Mielőtt beültünk a kocsimba,még elköszöntünk mindenkitől,majd hazahajtottam a szürkületben.A portás fiú szemgolyója ismételten majd' kiesett a helyéről,mikor meglátta barátnőmet.Isobel pedig lekörözött egy érett paradicsomot.
-Komolyan,ha nem teszel végre valamit,én adom meg neki a számodat,Izzy-nevettem fel a liftben.-Ritka helyes srác,jól néznétek ki együtt.
-Te is tudod,hogy a külső nem minden.Hiába néznénk ki jól együtt,ha lehet,hogy az IQ-ja -50.
-Viszont te is tudod,hogy a külső a legelső pont-feleltem.-Ugyan,Isobel,egy próbát megér.Te is tetszel neki,neked is tetszik ő,mi itt a probléma?
-Beszélni könnyű,Lizzy Evelyn-húzta el a száját.A lift megállt és kinyílt az ajtó.Én pedig lefagyva figyeltem a bejáratomat.Mit keresnek ők itt?-Lizzy,mi a baj?Héj,kis csaj,jól vagy?
-Aha-nyögtem ki.Kiléptünk a liftből,de meg is torpantam.Hirtelen nem tudtam,mit is akarok.
Egy részem boldogan visítozva ugrott volna a nyakukba.Addig puszilgattam és ölelgettem volna őket,amíg csak szusszal bírják,majd a nappaliban letelepedve egész éjjel arról beszélgetnénk,hogy kivel mi történt az elmúlt években.
A másik felem viszont őrjöngve nekik ugrott volna azért,amit műveltek velem 8 évvel korábban.
De egyik sem nyert.Arcomra jéghideg,közömbös mosolyt varázsoltam és az összezavarodott Isobellel a nyomomban könnyed mozdulatokkal sétáltam az ajtómig.
-Sziasztok!Mi járatban itt?
-Egy nagyon fontos dolog miatt-felelte Alice.Hangjában és arcán nem találtam azt a folyamatos vidámságot,ami régen őt jellemezte.Jasper még savanyúbb képet vágott.
-Oh,valóban komoly dolog lehet,ha ennyire...lehangolódtatok-vontam fel a szemöldököm.-Hoppá,de udvariatlan vagyok!Isobel,ő itt Alice Cullen és a férje,Jasper Hale.Alice,Jasper,ő itt Isobel legjobb barátnőm és munkatársam.Gyertek be!
Kinyitottam az ajtót és beengedtem minden vendéget a lakásomba.Egy folyosó volt az előtér,ami az étkezőbe vezetett.Az étkezőtől bal oldalán a konyha,jobb oldalán a nappali pultfallal volt elválasztva.A nappali mélyebben volt a lakás többi részénél és innen nyílt a háló-,s fürdőszoba,illetve a gardrób.A konyha és az étkező pezsgőszín és barna volt fával és márvánnyal,míg a nappali tiszta fehér üvegből és modern fém-műanyag kombinációból.A bútorok anyaga mindenhol ugyanaz a fajta plüsshatású puha szövet,más más színekben.A hálószobám fő színe az almazöld és a fehér,míg a fürdőé ég- és királykék,a gardrób pedig fekete-arany.Stílusában a modern vonalat kevertem a 19-20.századi,klasszikus darabokkal.
Gyönyörű,kényelmes lakásom van.Legalábbis én imádok itt élni.És a kilátás sem utolsó,főleg az üvegfalnál.Lehet,hogy nem a világ legnagyobb,de legédibb otthona.
-Foglaljatok helyet!-ültettem le Alice-t és Jaspert,miközben Izzy megtámadta a konyhámat.Barátnőm volt már itt jó párszor,szabad járása van nálam.Cserébe nekem is nála,bár én ritkán vagyok Isobeléknél.-Mi történt,amiért ennyi idő után most megkerestetek,Jasper?-ereszkedtem le a fotelba.Alkony dorombolva az ölembe ugrott.
-Öhm,ez eléggé...
-Izzy tud rólam mindent,nyugodtan mondhatod,Alice!
-Rendben...Én tudom,hogy nagyon haragszol ránk,amiért csak úgy...elhagytunk.De nagyon nagy szüksége lenne a családunknak a segítségedre...

1.fejezet

A napfény beömlött az üvegen,ahogy elhúztam a függönyöket.Megálltam egy pillanatra és a hatalmas üvegfalon át figyeltem a környezetet.Los Angeles.Már vagy 6 éve itt élek és még mindig csak szokom a látványt.A legnyüzsisebb város,amivel ember csak találkozhat.Imádom.
Belebújtam a kikészített ruháimba.Kék mell alatt húzott tunika,fekete cicanadrág és tűsarkú szandál kék táskával.Nagyszerűen passzolt a fekete hajamhoz és kék szememhez.Hát igen,a hajam.Most rövidebb,mint évekkel ezelőtt volt.Persze nem nagyon és akkor növesztem meg,amikor csak akarom.
Megittam a dupla kávéadagomat,miközben a világ legragaszkodóbb macskáját is elláttam.Alkony egyszerűen hozzám van nőve,már napközben is nehezen tudom itthon hagyni.Gyakorlatilag hisztizik a társaságomért...Nos igen,boszorkány-cica.
A mélygarázsban már várt az autóm.Egy csodaszép -s nagyon gyors- acélkék Ferrari California.Mondjuk illik is az életemhez.Néhány jó utca ismeretével sikeresen elkerültem a reggeli dugókat,így fél óra múlva már a stúdióba sétáltam be.
-Szia,Lizzy Evelyn!-integetett Kaley a pult mellől,és megvárt.-Felkészültél?
-Kellett volna?
-Hát,szerintem igen.Elvégre ez a te nagy napod.Ma csinálják a karácsonyi reklám-anyagot.Nem izgulsz?-csicseregte.
-Nem.Majd ha annyi ideje leszel a szakmában,mint én,te sem fogsz-mosolyodtam el.
Isobel lépett mellém.
-Úgy beszélsz,mintha legalább 100 éves lennél,kis csaj!
-Már megbocsáss,de egy 15 éves kis csaj ne kis csajozzon le egy 25 évest!-nevettem el magam a fenyítés végére.-Egyébként is,csak negyed száz éves vagyok,Izzy.Igazán tudhatnád!-vágtam be a durcát.
-Lizzy,Izzy,anyám!Mikor szokom én ezt meg?-sóhajtott fel Kaley.
-Nos,nem egy hónap alatt-vigyorgott rá Isobel.-Mi sem egyik napról a másikra lettünk legjobb barátnők.
Gonoszul elmosolyodtam.
-Csak miután a 13 éves gyermeteg kiscica úgy nem döntött,hogy 14 éves érett nagymacskává válik.-Isobel felnevetett,míg Kaley zavartan nézett minket.-Hát,sok mindenről lemaradtál,de lesz helyette más közös emlék.Az a lényeg,hogy már a mi kis boldog családunkhoz tartozol...Csak kár,hogy nem tartalmazza a nevem a tiedet...
-Miért?Isobelét tán igen?-érdeklődött felvont szemöldökkel.Bólintottam,mire Kaley megtorpant.-Várj egy percet!Én úgy tudtam,hogy Lizzy Evelyn vagy.
-Igen,itt mindenki így hívja,de ezenkívül vannak más nevei is-halvány mosoly játszott barátnőm száján.Kaley egy kicsit még állt tökre összezavarodva,majd nyitotta a száját.-Hosszú,Kaley,legyen elég ennyi.Neked maradjon csak Lizzy...Mehetünk Lizzy?Van pár ötletem,amit szeretnék megosztani még a sminkessel.
-Rendben.Szia,Kaley!
-Sziasztok!
Isobellel elsétáltunk a közös öltözőnkbe és letettük a táskáinkat.Utána pedig a stúdió centrumába mentünk.Szerencsére mindenkit ott találtunk,aki csak kellett nekünk ma.
-Isobel,Lizzy Evelyn!Sziasztok!-köszönt ránk a terem túlsó végéből May kiabálva.Így sikeresen elérte,hogy mindenki felénk forduljon és a legtöbben rajtunk is tartsák a pillantásukat.
-Szia,May!-bólintottam vissza mosolyogva.
-Na lányok,kezdhetünk mára?-érdeklődött a sminkmester Janice.Vigyorogva bólintottunk.
-Akkor minden stimmel a megbeszéltekkel?-kérdeztem vissza,miközben 3 puszival üdvözöltem a fodrászt.Gerry irtó szexi srác volt,de kályhaforró.Különben biztos ráhajtottam volna,mikor megismerkedtünk.
-Elméletileg igen-felelt Jan helyett Gerry.
-Nos,nekem még lenne egy ötletem-kezdte Izzy egyszerre Jan,a stylist és a fotós felé fordulva.-Szóval,azt szerinted meg tudod oldani,hogy gyakorlatilag apró kristályokból hópihe-szerű ékszert varázsolsz ránk?Mert szerintem ez eredetibb lenne,mint a megszokott ékszer-készlet.
Janice elgondolkodó fejet vágott,miközben kutakodó mélyzöld szemeivel végigpásztázta a bőrünket oda meg vissza ezerszer.
-Meg.Nem egy hülye ötlet,Isobel,sőt...fantasztikus-csóválta a fejét hitetlenkedve.
-Legközelebb is várjuk az ötleteid,Izzy-nevetett fel Kira.-Egyszerűen zseniális,ahogy feldobod a stúdió karakterét.Mondd csak!Te véletlenül nem keveredtél rossz pályára?
-Hát,Kira,majd ha kiöregszem a modellkedésből,megpróbálok bejutni a stylist-clubodba-nevetett fel Isobel.
-Nos,akkor szerintem kezdjünk,mert ránk esteledik reggeli fél 8-kor-dobtam be egy poénba burkolt parancsot,amit mosolyogva el is kezdtek véghezvinni.Hiába.Bármennyire is "csak" egy modellnek mondanak,mindig is több voltam.
Egy biztos,egóm az van rendesen.El kezdheted nézni,de már nem látszik a vége.Súlyos dolgok történhetnek pár év alatt,és annak meg vannak a maga következményei.

Prológus

Hazudnék,ha azt mondanám,nem félek.Mindenki fél a lehetséges haláltól,még a halhatatlanok is.Körülöttem halhatatlanok állnak,én is halhatatlan vagyok-és mindenki fél.Leplezzük,hisz az ellenség ezt nem láthatja rajtunk.
Ezerszer néztem már farkasszemet a halállal,és pont most reszketek tőle.Talán mert eddig csak rólam volt szól.Most a szeretteimről is.Ha nem tudjuk őket meggyőzni,nagy veszteségek lesznek mindkét oldalon.De ezeket a veszteségeket mi szenvednénk meg jobban.Mert mi tudunk szeretni.

Kérdés-válasz projekt!

Sziasztok,Drágáim!
Bevezetek egy új dolgot.Chatbe vagy bármelyik oldin hsz-ben írt kérdéseitekre minden szerdán (ha aznap valamilyen oknál fogva nem kerülök gépközelbe,automatikusan egy következő nap) válaszolni fogok egy bejegyzésben a főoldalon.Szóval remélem ezzel kicsit fellendítem a komi-számokat XD
Várom a kérdéseiteket,hogy válaszolhassak!
pux:Đ

Epilógus

Ha úgy érzed,szereted,hát öleld!
Ha úgy érzed,szeret,hát csókold!
És ameddig csak lehet,légy vele!
Ha úgy érzed,vége,hát engedd el!
Ha úgy érzed,becsapott,hát dühöngj!
Ha úgy érzed,fáj,hát panaszkodj!
De emlékezz vissza az együtt eltöltött
Csodás,szerelemmel teli,végtelen időkre.
A felejthetetlen sétákra,a hosszú beszélgetésekre,
És az estéitekre,mikor mézédes csókjaival gyötört!
Ha úgy érzed,kell neked,hát cselekedj!
Ha úgy érzed,előtted áll,hát lépj!
És ne engedd többé,maradj!
De az élet nem mindig tejbe vaj!
Ha úgy érzed,átvert,hát gondolkodj!
Ha úgy érzed,megtenné ismét,hát menekülj!
És meg se állj addig,míg úgy nem érzel,
Újra otthonra találtál!
És meg se állj addig,míg úgy nem érzel,
Haza értél!