Prológus

Hazudnék,ha azt mondanám,nem félek.Mindenki fél a lehetséges haláltól,még a halhatatlanok is.Körülöttem halhatatlanok állnak,én is halhatatlan vagyok-és mindenki fél.Leplezzük,hisz az ellenség ezt nem láthatja rajtunk.
Ezerszer néztem már farkasszemet a halállal,és pont most reszketek tőle.Talán mert eddig csak rólam volt szól.Most a szeretteimről is.Ha nem tudjuk őket meggyőzni,nagy veszteségek lesznek mindkét oldalon.De ezeket a veszteségeket mi szenvednénk meg jobban.Mert mi tudunk szeretni.

Kérdés-válasz projekt!

Sziasztok,Drágáim!
Bevezetek egy új dolgot.Chatbe vagy bármelyik oldin hsz-ben írt kérdéseitekre minden szerdán (ha aznap valamilyen oknál fogva nem kerülök gépközelbe,automatikusan egy következő nap) válaszolni fogok egy bejegyzésben a főoldalon.Szóval remélem ezzel kicsit fellendítem a komi-számokat XD
Várom a kérdéseiteket,hogy válaszolhassak!
pux:Đ

Epilógus

Ha úgy érzed,szereted,hát öleld!
Ha úgy érzed,szeret,hát csókold!
És ameddig csak lehet,légy vele!
Ha úgy érzed,vége,hát engedd el!
Ha úgy érzed,becsapott,hát dühöngj!
Ha úgy érzed,fáj,hát panaszkodj!
De emlékezz vissza az együtt eltöltött
Csodás,szerelemmel teli,végtelen időkre.
A felejthetetlen sétákra,a hosszú beszélgetésekre,
És az estéitekre,mikor mézédes csókjaival gyötört!
Ha úgy érzed,kell neked,hát cselekedj!
Ha úgy érzed,előtted áll,hát lépj!
És ne engedd többé,maradj!
De az élet nem mindig tejbe vaj!
Ha úgy érzed,átvert,hát gondolkodj!
Ha úgy érzed,megtenné ismét,hát menekülj!
És meg se állj addig,míg úgy nem érzel,
Újra otthonra találtál!
És meg se állj addig,míg úgy nem érzel,
Haza értél!

11.fejezet

/Edward szemszöge/

-Én...azt hiszem,...tudom...mi baja...Lizzynek.Hogy mire jött rá...
-Mi az?-kérdezte Carlisle.
-A múltkor érdeklődött,hogy hány ereje lehet egy boszorkánynak.Aztán mikor megkérdeztem miért,gyorsan elterelte a témát...Az utóbbi napokban gyakran szédelgett,és hányingere volt...
-Igen,még ugrattuk is,hogy lehet hogy terhes-vágta közbe Lana.-Bocsi...
-És most,hogy úgy tűnik felfedeztél egy 3. erőt is neki,amit nyilván akkor kapott,mikor a 2.-t,csak nem tudta...meg a rosszullétek...Lizzy egy 4. erő várományosa-suttogta a végét.
-És az baj?-kérdeztem.
-Attól függ...Tudod,a bosziknak többnyire egy erejük van,de előfordul néhányunknál a kettő is,mint Lizzynek-magyarázta Celestine.-Nagyon ritka esetben,kivételesen erős és tehetséges boszorkányoknál fordulhat csak elő a három féle erő.A négy meg 2-3 évszázadonként,ha egynél van.Ők az Istennő "ajándékai" és "gyermekei".Egy isteni hercegnő,bálvány...Neki is sokan behódolnak,mint magának Thetisz istennőnek,de még többen szeretnék megölni,mert ezáltal megszerzik a képességeit.Így sok ajándék titokban is tartja származtatását...Lizzy sosem mutatja ki az érzelmeit,de legbelül mindig egy vadásztól rettegne.
-Szóval hatalmas áldás és átok egyben-fejezte be Lana,és leült Laura mellé a kanapéra...

/Lizzy szemszöge/

Mindent tisztán hallottam.És sajnos tudtam,hogy igaz,amit gondoltam,de így hallani egészen rémisztő volt.Nem tudtam,hogy adjak magamról élet jelet.Héj,semmi bajom,csak nem tudok megmozdulni!-kiáltoztam gondolatban.Persze teljesen feleslegesen.
Aztán a teljes érzéstelenség és sötétség helyett,valami puha,meleg helyre süppedtem.Azt hiszem,elaludtam...

3 héttel később

-Szia!-pusziltam Edward tenyerébe,ahogy leült mellém.-Milyen volt a vadászat?
-Mint mindig...Unatkoztam-vont vállat egy huncut mosoly kíséretében.-Nélküled nem tudok semmit sem csinálni-puhatolózott az ajkaim után.Hagytam egy gyors puszit,de elhúzódtam.-Mi az?-komolyodott el.
-Csak már régen nem tudtunk beszélgetni,pedig azt mondtad,kérdezni akarsz valamit.Ennek két és fél hete-bújtam az ölébe.Mikor felhozta,a nővéreim és Alice,meg Rosalie elrángattak vásárolni.Legközelebb is.Aztán én megfeledkeztem róla,és mikor már rá akartam kérdezni,Alice elkiáltotta magát,hogy a Denali-klán ide látogat.Így egy újabb hét eltelt.Tegnap elmentek,de akkor meg Jasper és Emmett elrabolta Edwardot egy nagyobb vadászatra.Úgyhogy most van csak nyugtunk.-Halljam azt a kérdést,mielőtt megint közbe jön valami-türelmetlenkedtem.
-Szóval amíg te múltkor...aludtál...Laura hisztizett,és mondott valamit Cindy."Bár már előre sajnálom a férjeit.Laura természete előbb viszi el őket,mint az átok,ha ezt így folytatja"-idézte nénémet.-Milyen átokról beszélt?
Megfagytam.EZT MÉGIS HOGY KÖZÖLJEM VELE?Jah,bocsi,csak tudod a férjeink meghalnak egy idő után,mert átkot szórt a családunkra egy felmenőm,mert megcsalta az újdonsült férje,és amíg egy Reid lány meg nem találja az igaz szerelmet,ez az átok nem törik meg...Vagy mégis mi?
Kimásztam Edward öléből,és ideges járkálásba kezdtem.Nem elég nekem az a sok hülye "áldás",még ez is?!
-Lizzy...ha nem akarsz,nem kell válaszolnod-mondta Edward nyugodtan.-Csak szimplán kíváncsi voltam,nem akarlak még így is felidegesíteni,kicsim.Hagyjad az egészet,nem fontos-ölelt át hátulról.
-Sajnálom-motyogtam.-De erre most nem tudok választ adni.
-Nem is kell-fordított maga felé.A tekintete szinte felperzselte az arcomat.Ujjbegyével végigsimított a járomcsontomon.-Szeretlek,Lizzy-közölte egyszerűen,és lehajolt.Lehelete elkábított,de mielőtt megcsókolt volna,még az ajkaiba suttogtam:
-Én is szeretlek.

Sosem gondoltam volna,hogy egyszer igazán szerelmes leszek.De az lettem.Idejött ez a srác,és én fél perc alatt belezúgtam.És még viszonzásra is találtak az érzelmeim.Tudom,hogy bármi vár is rám,Ő mellette kibírom.Ha Ő velem van,mindent átvészelek...átvészelünk.
Ő és én...mindörökké...együtt.Ez a mi természetfeletti szerelmünk.Egy olyan dolog,amit rajtunk kívül senki nem tud tönkre tenni.És mi nem is akarjuk.

Legalábbis naiv módon úgy hittem.

Beléptem a szobámba.Nem értem,miért nincs otthon senki Cullenéknél.Edward nem mondta,hogy vadászni mennének mind.De lehet,hogy hirtelen ötlet volt,és nem akartak várni,amíg hazaérek.Elvégre délután 3,mire végzek a veronicasi boltban,ahol dolgozom,és akkor még nem is indultam haza.Mivel a mobilom itthon hagytam,utol meg nem értek,elindultak.
A sötétlila párnán jól kitűnt a piszkosfehér papír,amit kettéhajtottak.A tetején a nevem volt olvasható:

Lizzy

A papír után nyúltam.Ez egyértelműen Edward írása volt.Szétnyitottam.Csupán egy kevés volt rá írva,mégsem fogtam fel,amit olvastam.
Örökké emlékezni fogok rád,de mi nem illünk össze,sajnálom!

Edward

A lap alján szintúgy gyöngybetűkkel,de teljesen más írással ez állt:
Élj örökké!
Újra és újra átfutottam ezt a néhány,de annál nagyobb jelentéssel bíró szócskát.És rájöttem.
Most már értettem,ami a szemem elé tárult.Elmentek!Elmentek,és sosem jönnek ide vissza.Edward elhagyott.Nem illek hozzá.Elment,csak egy mondatot hagyott nekem,és a fájdalmat.És Alice is itt hagyott.A legjobb barátnőm egy írt vagy mondott szó nélkül elment.A legjobb barátnőm!Igazán kedves!
De mit jelent az élj örökké?!Minek?Hogy örökké utána vágyakozzak?
Nem éreztem szomorúságot...inkább féktelen dühöt.De valami történt velem.Hirtelen kibírhatatlan fájdalom öntötte el a testem.Mintha elevenen megégetnének!Teli torokból felsikítottam,és a lábaim alól kicsúszott a talaj,hogy aztán feneketlen mélységű tengerben merüljek el...

10.fejezet

-Lizzy Evelyn Kitty Georgina Isobel Mary Reid, térj már észhez!
Tudtam,hogy nekem szól.Tudtam,hogy fontos,amit akarnak,mert nem használnák különben a teljes nevem.Tudtam,hogy a nénéim zengik.Tudtam,hogy mit jelent az a 3 szó.DE NEM TUDTAM MEGTENNI,amit kértek tőlem.Bármennyire erőlködtem,nem találtam semmimet.Csak hallgattam,csendben,sötétbe burkolva.És vártam.Érzékeltem a külvilágot,de reagálni nem tudtam rá.Egyszerűen csak lebegtem a semmiben...

/Edward szemszöge/

-Lizzy Evelyn Kitty Georgina Isobel Mary Reid,térj már észhez!
Celestine és Cindy már végső kétségbeesésükben kérlelték Lizzyt.De ő csak feküdt mozdulatlanul,angyalarcán semmilyen érzelem nem tükröződött.
Mintha csak aludna-gondolta apám.
-Az emberek álmukban dolgozzák fel a napközben ért információkat,nem de?-kérdezte végül.
Celestine bólintott.-Arra gondolsz,hogy valami túl nagy dolog érte,és másként nem tudja megemészteni?-döntötte félre a fejét.
Most Carlisle-on volt a sor a bólintásban.Majd felém fordult.-Mit csináltatok?-Tudom,fiam,hogy semmi olyat,de akkor is!
-Beszélgettünk,azért mentünk el sétálni-feleltem egy szúrós pillantás kíséretében,amit Emmettnek címeztem.-Fejezd be a hülyeségeidet,Em!
-Hé,öcsi,mégis mire gondolna az értelmes "ember",ha ti egész nap csak együtt vagytok.Amúgy is szállj ki a fejemből!-mormogta sértődötten.
-Bocs,ha meghallja,milyen bunkó tudsz lenni-csapta tarkón Rosalie.
-Ezt most miért mondod,cica?Te meg ennyi erővel túlságosan hiú vagy,baby!
-Kérlek,srácok,nem a legmegfelelőbb pillanat,hogy házastársi viszályt folytassatok-szólt rájuk Esme.-Miről beszélgettetek,Edward?
-Az erejéről.
-Elég kényes téma-húzta el a száját Lily.
-Mégis miért?-fordult felé mind a négy Reid.
-Ööö,hát...izé...szóval...az úgy volt...hogy izé...Lizzy-t igencsak...zavarta,hogy...erősebb...nálunk-hebegte Lily.-Csak nem akart titeket ezzel traktálni,mert látta,mennyire örültök a tehetségének...
-És ezt pont neked mondta el?-kérdezte Laura mérgesen.Szinte már sziszegésnek hatott a beszédje.-Pont neked?...Nekünk miért nem?!
-Mert egyedül én utálok boszorkány lenni a családban-vont vállat Lily,és állta a nővére nézését.
Hatalmas égdörgés rázta meg az egész tájat,majd hirtelen jött sötét felhőkből kezdett záporozni odakint az eső.Az egészet megfűszerezve szélviharral és villámokkal.
-Laura,fogd vissza magad!-ripakodott rá Cindy.-Azonnal!
Szóval ezt értette a szerelmem "a hangulat kihat az idősárásra" címen.
Celestine egyszerűbb megoldást választott unokahúga lenyugtatására.Megtanulhatta volna ennyi év alatt,hogy ne hisztizzen a közelemben!Meglegyintette a karját,mire az asztalon álló tálkákból lila,kék,fekete és karmazsinvörös por szállt fel,majd összekeveredve belepték Laura arcát.-Iel viento de tranquilidad, lleve el polvo del sueño!-Újabb legyintés után az egyik kanapé egyenesen az ájuló lány alá szánkázott,mire Laura rádőlt,és már aludt is.
Celestine keresztbe fonta a karját és elégedetten elmosolyodott,amint a vihar úgy elvonult,ahogy jött.Hirtelen és a semmibe.A marha!Emmett és mindannyian hitetlenkedő pillantást vetettek feléjük.Nem értem őket,legalább nyugton marad az a csaj.Van fontosabb dolgunk is,például rögtön az,hogy felkeltsük Lizzyt!
-Esküszöm,kezdek félni a bosziktól!-rezzent össze Emmett.-Jól kiütötted az unokahúgod,Celestine.
-Nincs hangulatunk a hisztijéhez,márpedig Laura igencsak ért hozzá-válaszolt Cindy.-Többnyire muszáj kiütnünk,hogy lenyugodjon...Bár már előre sajnálom a férjeit.Laura természete előbb viszi el őket,mint az átok,ha ezt így folytatja-ráncolta a szemöldökét rosszallóan.
-Jelen pillanatban nem koncentrálhatnánk inkább Lizzyre?-kérdezte Jasper.-Mielőtt Edward kikészül?
-Igaz,bocsi,csak mindig elkalandozunk-mosolygott Cindy bocsánatkérően.-A hibridség átka-Szerencsétlen srác,tényleg szarul fest.Úgy látszik nem minden téren akkora az önfegyelme.Tanulhatna Lizzytől,ez a lány verhetetlen az önuralomban,még sosem láttam rossz kedvűnek,még a szülei halálakor is fegyelmezte az érzelmeit.Kész zárt könyv,csodálom,hogy Edward ennyire a közelébe tudott férkőzni.Bár...ez talán fordítva is igaz.-Szóval mit mondott neked,vagy fordítva?
-Hát megkérdeztem,milyen ereje van-feleltem.Annyira nyugodt most az arca.-Azt mondta,irányítja a tüzet,meg van egy második ereje is,ami öt éve jelentkezett-idéztem a beszélgetésünket.Várakozva hallgattak,úgyhogy folytattam.-Én rá vágtam,hogy kivédi mások erejét...
-Miért?-kérdezte Lily.
-Gondolatolvasó vagyok,de Lizzy fejébe egyáltalán nem látok bele-feleltem.-Így arra következtettem...Lizzy csodálkozva közölte velem,hogy ő megjelenítő,és mikor ő is rákérdezett,miért mondtam azt,válaszoltam neki.Talán egy fél percig,ha elgondolkodott,majd az arcára szörnyű felismerés fintora ült ki,a következő pillanatban pedig összeesett.
Cindy elnyomott egy sikkantást.Ez nem lehet.Nem hiszem,hogy pont Lizzy...De mi másért?Nem kérdezne csak úgy pont ilyet,mikor az események ilyen ütemben adják a jeleket...Lizzy ezt nem bírná ki idegileg,ha igaz,amit Lily mondott.Nem fogja elfogadni...
-Cindy?Mi a baj?-ültette le Celestine az ikertestvérét.-Húgi!
-Én...azt hiszem,...tudom...mi baja...Lizzynek.Hogy mire jött rá.

9.fejezet

-Itthon vagyunk,lányok!-szóltam rájuk,és leállítottam a motort.
Lana és Laura hátul egymás fejét kitámasztva lábadoztak.Volt bennük mennyiség,de szerencsére Cindy italaira nem volt szükség.Felsóhajtottam,és a kormányra hajtottam a fejem.Edward végigsimított a hajamon.
-Miért mindig nekem kell játszanom a legidősebb,felelősségteljes nővér szerepét?-motyogtam.
-Mert te vagy a legalkalmasabb rá?-kérdezett vissza Edward,de inkább kijelentésnek hangzott.-Gyere,vigyük be őket...
Bólintottam,és kiszálltam.Bevetve erőmet,Lanat felnyaláboltam a karjaimba,míg Edward Laurát hozta.Celestine ajtót nyitott és szörnyülködve nézte kidőlt nővéreimet.Már szólásra nyitotta a száját,de leállítottam.
-Majd ha kijózanodtak,holnap...vagy ma...-Felvittük a lányokat a szobájukba,és ruhástól ágyba dugtuk őket.Lementünk a toronyból,Celestine ott várt ránk. -Sikeresen ágyba kerültek-sóhajtottam.
-Legjobb lesz,ha én most már megyek-mondta Edward csendesen.
-Ne!-kaptam utána talán egy kicsit túl hevesen is.-Fél 3,úgyse tudnék már aludni.Beszélgessünk-fogtam kézen.
-Csak ne keltsetek fel senkit.Jó éjt!-ment a szobájába néném,már nem aludni.(A valkűrök nem alszanak túl sokat.)Közben sejtelmesen somolygott.Edwardot magam után húztam a saját kuckómba.
-Miről szeretnél beszélgetni?-kérdezte Edward csibészesen mosolyogva.
-Nem tudom.Te miről szeretnél?-haraptam be a szám.
-Hmm...nehéz kérdés-húzott közelebb magához.-Például,hol is hagytuk abba,mielőtt a nővéreid megzavartak?
-Esküszöm,nem emlékszem-hebegtem.
-Talán valahol itt-suttogta Edward hajszálnyira az arcomtól.Óvatosan értek hozzá ajkai az enyémhez.A szívem kb. 3x gyorsabban vert,mint valkűrként.A csontjaimat kocsonyának éreztem,és még erősebben összepréselődtünk.Karjaimat nyaka köré fontam és beletúrtam kócos tincseibe.Egy másodpercre húzódtam csak el,hogy levegőhöz jussak,de rögtön ott folytattuk,ahol előtte abbahagytuk...-Talán kicsit ki kéne levegőztetnünk magunkat,nem gondolod?-zihálta Edward olyan reggel 5-6 óra körül.
-De,nem ártana-kapkodtam én is a levegőt.Kinyitottam az erkélyajtót,majd Edwarddal kézen fogva kiléptünk a rózsaszínre festett ég alá.A hideg levegő megcsapta kipirosodott arcomat,de élveztem.Lenyugtatott.Edward hátulról átkarolt,ahogy a korláthoz léptem,majd állát a vállamra helyezte-Olyan szép...Bár az alkonyi időszakkal semmi sem vetekedhet nálam-suttogtam a világosodó eget szemlélve.
-Nekem is a napnyugta a kedvencem...Bár egyben szomorú is.Egy újabb nap vége,az éjszaka kezdete.Semmi sem olyan kiszámítható,mint a sötétség...-mondta Edward,és a szavaiból valamilyen ősi...nem is tudom...talán szomorúság csengett.
-Én szeretem az éjszakát.Ha nem lenne a sötét,sose látnánk a csillagokat...Bár itt nem is gyakori látvány a csillagos ég-nevettem fel halkan.
-Miért?-kuncogott Edward a fülembe.-Azért ez a hely nem annyira esős...
-Tévedsz,esős egy hely.Kisváros-eső,valahogy összetartozik a két szó-mosolyogtam.-Csak többnyire itt inkább felhős az ég...A valkűrök hangulata nagyon ingadozó,és a hangulatunk kihat az időjárásra.
-Így már értem-kacagott fel önfeledten szerelmem.Megfordultam a karjaiban,és mosolyogva,de kérdőn tekintettem rá.
-Mit értesz,Edward?
-Alice látomásainak csődjét...Tudod,vannak olyan vámpírok,akik különleges képességekkel bírnak.Alice egy ilyen vámpír,látja a jövőt.Sikeresen jósolta az időjárást,hisz az nem oly képlékeny,mint az emberi jövő...De mióta itt vagyunk,nem tudja pontosan megmondani,épp milyen idő is lesz-kuncogta.
-Hát,miattunk-vigyorogtam rá.-Tudod,az jutott eszembe,hogy mióta feljöttünk,nem is beszélgettünk...
-Oh,szóval nem is beszélgettünk?Akkor te minek neveznéd az előbbi fél órában tett cselekedeteinket?-incselkedett jókedvűen.
-Butaaa-csaptam játékosan mellkasára tenyeremmel.-Tudod,hogy értettem...
-Nem,nem tudom,talán beavatnál engem is,ha szépen kérlek?-nézett rám komoly arccal,de a szája sarkában megbújt a mosoly.
-Hát kérj meg szépen-mentem bele a játékba.
-És azt hogy tegyem?Tán elég a kisasszonynak egy csók is?-hajolt közel a fülemhez,és belesuttogta.Egy apró remegés hullámzott végig testemen,majd a gyomromban rátelepedett a többire.Edward hűs lélegzete simogatott,amíg végigcsókolta az arcomat ajkaim felé közeledve.A szám sarkánál aztán megállt,és belesuttogott a bőrömbe.-Még nem kaptam meg a választ,Lizzy.
-Elég-motyogtam rekedten.
Edward ajkai az enyémekre siklottak,majd óvatos,apró puszikkal halmozta el.Aztán egy nagyobb csókot kaptam tőle.A szám elnyílt,és vadul visszacsókoltam.Egyik kezem hajába csúsztattam,míg másikkal a hátába kapaszkodva közelebb bújtam hűvös testéhez.
-Héj,bárkik vagytok,szobára-ásította egy nagyon álmos hang a bal oldalamról.Éreztem,hogy vér szökik az arcomba,és Edward mosolyogva távolodott el tőlem,hogy a hang irányába forduljunk.-Oh,heló,Edward-intett Lily zavartan.-Csak közlöm,hogy a ti kacajotokra keltem fel,úgyhogy köb a fél ház hallhatthaaa-ásított egy újabbat.
-Bocsi-szorítottam össze a számat a kitörni készülő nevetésem elfojtásáért.-Aludj nyugodtan tovább,hugi,mi is mindjárt visszavonulunk.
Mondatom megerősítése érdekében megfogtam Edward kezét,és a szobám felé kezdtem húzni.Amint bent voltunk,belöktem az ajtót a helyére.Összenéztünk,és felnevettünk...

-Elmentünk sétálni!-szóltam be a nappaliba a csajoknak,de Edward már húzott is maga után.Fel volt pörögve,mint a búgócsiga,mióta visszaért a vadászatából.Még nem volt dél sem és annyi minden történt ma már.-Szóval mit szeretnél tudni,Mr.Kíváncsi Fáncsi?-kérdeztem mosolyogva.
Annyi kérdése volt,hogy megegyeztünk,egy séta alkalmával megbeszéljük,mert a szobám kezdett...túl...Hát,érdekes helyzetek alakultak ki,mikor csak ketten bezárkóztunk oda... Az erdei ösvényen sétálgattunk,a nap tűzött az égen.Na vajon miért?Olyan boldog voltam,hogy még Laura másnaposságát is eltöröltem a kékségről.
-Milyen erőd van?A boszorkányoknak van valamilyen mágikus erőjük,nem de?! -Igen,mindenkinek van egy rá jellemző ereje...Én irányítom a tüzet.Meg van egy második erőm is,ez csak öt éve jelentkezett.
-Kivéded mások erejét-jelentette ki.
-Öhm,nem.Megjelenítő vagyok-feleltem megütközve.-Miből veszed,hogy kivédem mások erejét?
-Én is rendelkezem adottsággal,mint Alice.Olvasok mások gondolataiban,de te...Nem látok a fejedbe-nézett rám ráncolt homlokkal.
Na jó,ez nekem magas...Mégis hogy védem ki Edward erejét,semmilyen pajzsbűbájt nem használok?!...NEM,AZ nem lehet...
Éreztem,hogy az arcomra kiül a felismerésem.Aztán már csak annyit éreztem,hogy a lábam alól kicsúszik a föld.
-Lizzy!-kiáltott fel egy rémült hang...de olyan messze volt...

8.fejezet

/Edward szemszöge/

-Edward,erről miért nem szóltál?-kérdezte Rosalie döbbenten. Még mindig azt a helyet bámultam,ahol Lizzy eltűnt.
-Mert nem tudtam róla-vágtam a fejéhez.-Bocs,hogy nem a szomszédok gondolatait kutatom a nap minden percében!...Egyáltalán mi az a valkűr?
-Fogalmam sincs,fiam!Nem tudtam,hogy vámpírokon és vérfarkasokon kívül van más lény is.Jobb lesz,ha beszélünk Reidékkel,még ma-kezdett el Carlisle futni. Mind követtük őt.
Furcsa volt,hogy Rosalie megbánást érez.Tőle nem ezt szoktam meg.Én hülye barom!Miért nem mentem messzebb vadászni?!Majdnem megöltem Edward szerelmét,csalódást okoztam volna mindenkinek.Főleg Em macinak.Na meg persze Carlislenak.Szegénynek elég lehetett azt elviselnie,hogy azokat a mocskokat megöltem anno,nem hogy még egy fiatal lányt is?!Meg kell Lizzynek köszönnöm,hogy segített,meg nem engedte tönkre vágnom magam!De mivel?Nekem úgy tűnt,mindene megvan.Azt esetleg elfogadja,ha csak elé állok??
-Szerintem igen,Rosalie-mondtam,és gyorsabb tempóra kapcsoltam.
-Na jó,én ezt nem értem.Vámpírok?De hisz Carlisle orvos...és a gyerekek iskolába járnak-hallatszott el hozzánk Celestine döbbent hangja.Az emeletről vízzubogás,Debussy,és tv hangja hallatszott még hozzá.Carlisle és Esme a Reid ház felé kanyarodott,mi "gyerekek" meg hazamentünk.
Meg sem várva a többieket egyenesen a szobámba mentem,és hanyatt dőltem az ágyon.Most már értem legalább,hogy miért épültek az erdőbe.Rejtegetik magukat,mint mi.Jasper jött fel az ajtóm elé.
-Bejöhetsz-motyogtam.Leült mellém az ágyra.
-Beszélj vele!Szereted,akkor állj elé,és mondd meg neki,Edward!
-Minek?Csak megkeseríteném az életem-morogtam.
-Ezt miért mondod?
-Ugyan hogy szerethetne az az angyal egy olyan szörnyeteget,mint én,Jasper?!Eddig se szeretett,nem hogy ezek után...
-Szeret téged,te idióta!Még a vak is látja,hogy fülig szerelmesek vagytok egymásba,épp csak ti ketten nem veszitek észre a félelmeitek miatt.Vedd már elő az eszed,Edward Anthony Masen Cullen!...A legtöbb fiút elhajtotta maga mellől,akik már évek óta körülrajongják,és csak veled foglalkozik.És amilyen tekintettel méri végig a lányokat,akik utánad fordulnak...Csoda,hogy még élnek.Én ismerem az érzelmeit.Biztos,hogy szerelmes beléd!
-Kis híján 110 éves vagy,Edward.Ideje volt már,hogy megtaláld a párod,erre te nem mersz beszélni vele?!-jött be Rosalie,már átöltözve,megmosakodva.-Pedig én megkedveltem Lizzyt,és még a családját is.24 órát kapsz,hogy beszélj vele,különben seggbe rúglak és utána elé ráncigállak!Választhatsz!

/Lizzy szemszöge/

Kellemes borzongás futott végig rajtam,amitől a szemhéjam felpattant.Éreztem,hogy van a szobában valaki,és elmosódott körvonalakat is ki tudtam venni az ágyam szélén.Gondolattal meggyújtottam a szétpakolt gyertyákat a szobámban,hogy lássam,ki is őrzi az álmomat.
Közvetlenül mellettem ült,térdén könyökölve,arcát tenyerébe temetve.A szívem kihagyott egyet,hogy dupla sebességgel verjen tovább.A látogatóm felkapta a fejét,és egyenesen a szemembe nézett.Fél pillanat múlva felugrott és a teraszajtó felé iramodott.Olyat tettem,amin magam is meglepődtem.
-Ne!-kaptam utána kiugorva az ágyamból.
Sikeresen megbotlottam,és bizonyára telibe kapom az asztalsarkot,ha egy erős kar meg nem tart.
-Jól vagy?-suttogta a fülembe.
-S-semmi bajom-dadogtam.-Te...hogy...miért vagy itt?
Edward megbizonyosodott róla,hogy biztosan állok,majd elengedett.
-Én...Csak...Nem kellett volna bejönnöm,bocs-indult újra az ajtóhoz.
-Azt mondtam,hogy ne!-fogtam meg a kezét,és visszarántottam.Mit csinálok?
-Miért ne?!-kérdezte,de nem fordult felém.Én is ezt kérdem magamtól,bolond!Mégis hogy válaszoljak neked,ha magamnak sem tudok?!
Mintha nem is én irányítanám a testem,mozdultam meg.Elé léptem,s egy puszit adtam a szájára.Lizzy,mit képzelsz,mit csinálsz?!-kiabáltam magammal a fejemben.El kell engednem azonnal!De hisz olyan jó...
El akartam engedni Edward kezét,de ő összefűzte az ujjainkat,és megcsókolt.Eszméletlen kellemes érzés cikázott át rajtam,ahogy hűvös ajka hozzám ért.Résnyire nyitott szájjal viszonoztam,s szabad kezemmel az arcát cirógattam,míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához...
És akkor csörgött a telefonom.Az ikrek lehettek,mert éjjel csak ők hívnának.Másnak nem lenne hozzá mersze,hogy ilyen időben zaklasson.Sóhajtva elhúzódtam Edwardtól,és előkotortam a mobilomat.
-Tessék?-vettem fel,és elnyomtam egy ásítást.
-Lizzzzy,húúgi,értünk jönné?-hallottam meg Laura hangját.-A K3-ban vagyunk,és Lana tottá kiütötte magát.A fiukák meg leléptehk.
-Oh,szuper!Mindjárt indulok-nyomtam ki.Még "csak" fél egy volt.-Sajnálom,de...
-Mindenesetre veled megyek-húzta Edward féloldalas mosolyra a száját.-Carlisle-ék még úgyis itt vannak.
Odamentem az ajtóhoz,kinyitottam,és leordítottam.
-Cindy,csinálj nekem kávét,a lányokért kell mennem!Köszi!
Bementem a fürdőmbe,és hideg vízzel arcot mostam,majd gubancos hajamat kifésültem és copfba kötöttem.Onnan átvágtáztam a gardróbomba,magamra csuktam az ajtó.Felvettem egy farmert fekete pólóval,kapucnis pulcsival és tornacipővel.Egy kistáskával mentem vissza,bepakoltam a szükséges dolgokat.Edward mindeközben az ágyamon ülve várt.
-Mehetünk-fordultam feléje.
Elmosolyodtam,mikor megláttam féloldalas mosolyát.Annyira szép volt,hogy az leírhatatlan.Felállt és megfogta a kezem.Mielőtt becsuktam a szobaajtót,eloltottam a gyertyákat.
-Lizzy,kész a kávéd-kiabálta Cindy a pult felé fordulva,mikor pont beléptünk.
-Kösz,néném-vettem ki a kezéből a bögrét.
-Te meg?-vette észre Cindy Edwardot.
-Utólagos engedelmeddel,belógtam Lizzyhez-vigyorgott.
Pont jókor nyeltem le az utolsó kortyot,mert előtört belőlem a nevetés.Cindy fejrázva fordult a bájitalos szekrényhez,és kivett belőle két sárga és két sötétlila löttyös üvegcsét.
-Gondolom,ismételten kivan valamelyik.Ha nagyon gázos a helyzet,mint múltkor,állj félre és ezt öntsd le a torkán-adta a kezembe a sárgákat.-De utána nem lehet majd bírni vele,úgyhogy altató-adta át a lilákat is.-Vigyázz vele,kesztriniumot raktam bele!
-Jesszus,Cindy!Te úgy gondoltad,kiszeded a városlakókból álmukban a legféltettebb titkaikat?
-Vicces,Lizzy édesem!Én csak kikevertem,Celestine-é a piszkos munka!
-Hogy is felejthettem el?-gúnyolódtam.-Azért kösz!Sietek.
-Azért lehetőleg ne hajts 200-nál gyorsabban,mert nem hozlak ki a sittről-kiabált ki a nappaliból Celestine nevetve.
-Nyugi,majd én kihozlak-biztosított Edward.-Na menjünk!
-Te is mész,Edward?-jelent meg Esme az ajtóban.
-Igen,anya.Ha hazamentek,mondjátok meg Rose-nak,hogy nem kell seggbe rúgnia,ő tudja miről van szó-adott egy puszit Esme arcára szerelmem.Átkarolt,majd kimentünk.-Ne vezessek inkább én?-kérdezte a kocsimhoz érve.
-Nem.Úgyse tudod,melyik a K3-feleltem,és beültem a volán mögé.
Amíg Edward beszállt,bekapcsoltam a biztonsági övet,aztán gyújtást adtam.100-zal söpörtem ki a városból,majd elkezdtem gyorsítani.
-Jó gyorsan vezetsz-jegyezte meg Edward.
-Zavar?-pislogtam rá ártatlan bociszemekkel.
Felnevetett.Hangja,mint ezernyi csengő,elárasztotta az autót.
-Nem zavar,én is így szoktam vezetni.Csak meglepődtem.A húgaimon kívül nem igazán találkoztam még olyan nővel,aki egyszerre szereti a száguldozást és a divatot.
-Hát én meg a nővéreim ilyenek vagyunk-kuncogtam.-Szokd meg!