-Én...azt hiszem,...tudom...mi baja...Lizzynek.Hogy mire jött rá...
-Mi az?-kérdezte Carlisle.
-A múltkor érdeklődött,hogy hány ereje lehet egy boszorkánynak.Aztán mikor megkérdeztem miért,gyorsan elterelte a témát...Az utóbbi napokban gyakran szédelgett,és hányingere volt...
-Igen,még ugrattuk is,hogy lehet hogy terhes-vágta közbe Lana.-Bocsi...
-És most,hogy úgy tűnik felfedeztél egy 3. erőt is neki,amit nyilván akkor kapott,mikor a 2.-t,csak nem tudta...meg a rosszullétek...Lizzy egy 4. erő várományosa-suttogta a végét.
-És az baj?-kérdeztem.
-Attól függ...Tudod,a bosziknak többnyire egy erejük van,de előfordul néhányunknál a kettő is,mint Lizzynek-magyarázta Celestine.-Nagyon ritka esetben,kivételesen erős és tehetséges boszorkányoknál fordulhat csak elő a három féle erő.A négy meg 2-3 évszázadonként,ha egynél van.Ők az Istennő "ajándékai" és "gyermekei".Egy isteni hercegnő,bálvány...Neki is sokan behódolnak,mint magának Thetisz istennőnek,de még többen szeretnék megölni,mert ezáltal megszerzik a képességeit.Így sok ajándék titokban is tartja származtatását...Lizzy sosem mutatja ki az érzelmeit,de legbelül mindig egy vadásztól rettegne.
-Szóval hatalmas áldás és átok egyben-fejezte be Lana,és leült Laura mellé a kanapéra...
/Lizzy szemszöge/
Mindent tisztán hallottam.És sajnos tudtam,hogy igaz,amit gondoltam,de így hallani egészen rémisztő volt.Nem tudtam,hogy adjak magamról élet jelet.Héj,semmi bajom,csak nem tudok megmozdulni!-kiáltoztam gondolatban.Persze teljesen feleslegesen.
Aztán a teljes érzéstelenség és sötétség helyett,valami puha,meleg helyre süppedtem.Azt hiszem,elaludtam...
3 héttel később
-Szia!-pusziltam Edward tenyerébe,ahogy leült mellém.-Milyen volt a vadászat?
-Mint mindig...Unatkoztam-vont vállat egy huncut mosoly kíséretében.-Nélküled nem tudok semmit sem csinálni-puhatolózott az ajkaim után.Hagytam egy gyors puszit,de elhúzódtam.-Mi az?-komolyodott el.
-Csak már régen nem tudtunk beszélgetni,pedig azt mondtad,kérdezni akarsz valamit.Ennek két és fél hete-bújtam az ölébe.Mikor felhozta,a nővéreim és Alice,meg Rosalie elrángattak vásárolni.Legközelebb is.Aztán én megfeledkeztem róla,és mikor már rá akartam kérdezni,Alice elkiáltotta magát,hogy a Denali-klán ide látogat.Így egy újabb hét eltelt.Tegnap elmentek,de akkor meg Jasper és Emmett elrabolta Edwardot egy nagyobb vadászatra.Úgyhogy most van csak nyugtunk.-Halljam azt a kérdést,mielőtt megint közbe jön valami-türelmetlenkedtem.
-Szóval amíg te múltkor...aludtál...Laura hisztizett,és mondott valamit Cindy."Bár már előre sajnálom a férjeit.Laura természete előbb viszi el őket,mint az átok,ha ezt így folytatja"-idézte nénémet.-Milyen átokról beszélt?
Megfagytam.EZT MÉGIS HOGY KÖZÖLJEM VELE?Jah,bocsi,csak tudod a férjeink meghalnak egy idő után,mert átkot szórt a családunkra egy felmenőm,mert megcsalta az újdonsült férje,és amíg egy Reid lány meg nem találja az igaz szerelmet,ez az átok nem törik meg...Vagy mégis mi?
Kimásztam Edward öléből,és ideges járkálásba kezdtem.Nem elég nekem az a sok hülye "áldás",még ez is?!
-Lizzy...ha nem akarsz,nem kell válaszolnod-mondta Edward nyugodtan.-Csak szimplán kíváncsi voltam,nem akarlak még így is felidegesíteni,kicsim.Hagyjad az egészet,nem fontos-ölelt át hátulról.
-Sajnálom-motyogtam.-De erre most nem tudok választ adni.
-Nem is kell-fordított maga felé.A tekintete szinte felperzselte az arcomat.Ujjbegyével végigsimított a járomcsontomon.-Szeretlek,Lizzy-közölte egyszerűen,és lehajolt.Lehelete elkábított,de mielőtt megcsókolt volna,még az ajkaiba suttogtam:
-Én is szeretlek.
Sosem gondoltam volna,hogy egyszer igazán szerelmes leszek.De az lettem.Idejött ez a srác,és én fél perc alatt belezúgtam.És még viszonzásra is találtak az érzelmeim.Tudom,hogy bármi vár is rám,Ő mellette kibírom.Ha Ő velem van,mindent átvészelek...átvészelünk.
Ő és én...mindörökké...együtt.Ez a mi természetfeletti szerelmünk.Egy olyan dolog,amit rajtunk kívül senki nem tud tönkre tenni.És mi nem is akarjuk.
Legalábbis naiv módon úgy hittem.
Beléptem a szobámba.Nem értem,miért nincs otthon senki Cullenéknél.Edward nem mondta,hogy vadászni mennének mind.De lehet,hogy hirtelen ötlet volt,és nem akartak várni,amíg hazaérek.Elvégre délután 3,mire végzek a veronicasi boltban,ahol dolgozom,és akkor még nem is indultam haza.Mivel a mobilom itthon hagytam,utol meg nem értek,elindultak.
A sötétlila párnán jól kitűnt a piszkosfehér papír,amit kettéhajtottak.A tetején a nevem volt olvasható:
Lizzy
A papír után nyúltam.Ez egyértelműen Edward írása volt.Szétnyitottam.Csupán egy kevés volt rá írva,mégsem fogtam fel,amit olvastam.Örökké emlékezni fogok rád,de mi nem illünk össze,sajnálom!
Edward
A lap alján szintúgy gyöngybetűkkel,de teljesen más írással ez állt:Élj örökké!
Újra és újra átfutottam ezt a néhány,de annál nagyobb jelentéssel bíró szócskát.És rájöttem.
Most már értettem,ami a szemem elé tárult.Elmentek!Elmentek,és sosem jönnek ide vissza.Edward elhagyott.Nem illek hozzá.Elment,csak egy mondatot hagyott nekem,és a fájdalmat.És Alice is itt hagyott.A legjobb barátnőm egy írt vagy mondott szó nélkül elment.A legjobb barátnőm!Igazán kedves!
De mit jelent az élj örökké?!Minek?Hogy örökké utána vágyakozzak?
Nem éreztem szomorúságot...inkább féktelen dühöt.De valami történt velem.Hirtelen kibírhatatlan fájdalom öntötte el a testem.Mintha elevenen megégetnének!Teli torokból felsikítottam,és a lábaim alól kicsúszott a talaj,hogy aztán feneketlen mélységű tengerben merüljek el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése