9.fejezet

-Itthon vagyunk,lányok!-szóltam rájuk,és leállítottam a motort.
Lana és Laura hátul egymás fejét kitámasztva lábadoztak.Volt bennük mennyiség,de szerencsére Cindy italaira nem volt szükség.Felsóhajtottam,és a kormányra hajtottam a fejem.Edward végigsimított a hajamon.
-Miért mindig nekem kell játszanom a legidősebb,felelősségteljes nővér szerepét?-motyogtam.
-Mert te vagy a legalkalmasabb rá?-kérdezett vissza Edward,de inkább kijelentésnek hangzott.-Gyere,vigyük be őket...
Bólintottam,és kiszálltam.Bevetve erőmet,Lanat felnyaláboltam a karjaimba,míg Edward Laurát hozta.Celestine ajtót nyitott és szörnyülködve nézte kidőlt nővéreimet.Már szólásra nyitotta a száját,de leállítottam.
-Majd ha kijózanodtak,holnap...vagy ma...-Felvittük a lányokat a szobájukba,és ruhástól ágyba dugtuk őket.Lementünk a toronyból,Celestine ott várt ránk. -Sikeresen ágyba kerültek-sóhajtottam.
-Legjobb lesz,ha én most már megyek-mondta Edward csendesen.
-Ne!-kaptam utána talán egy kicsit túl hevesen is.-Fél 3,úgyse tudnék már aludni.Beszélgessünk-fogtam kézen.
-Csak ne keltsetek fel senkit.Jó éjt!-ment a szobájába néném,már nem aludni.(A valkűrök nem alszanak túl sokat.)Közben sejtelmesen somolygott.Edwardot magam után húztam a saját kuckómba.
-Miről szeretnél beszélgetni?-kérdezte Edward csibészesen mosolyogva.
-Nem tudom.Te miről szeretnél?-haraptam be a szám.
-Hmm...nehéz kérdés-húzott közelebb magához.-Például,hol is hagytuk abba,mielőtt a nővéreid megzavartak?
-Esküszöm,nem emlékszem-hebegtem.
-Talán valahol itt-suttogta Edward hajszálnyira az arcomtól.Óvatosan értek hozzá ajkai az enyémhez.A szívem kb. 3x gyorsabban vert,mint valkűrként.A csontjaimat kocsonyának éreztem,és még erősebben összepréselődtünk.Karjaimat nyaka köré fontam és beletúrtam kócos tincseibe.Egy másodpercre húzódtam csak el,hogy levegőhöz jussak,de rögtön ott folytattuk,ahol előtte abbahagytuk...-Talán kicsit ki kéne levegőztetnünk magunkat,nem gondolod?-zihálta Edward olyan reggel 5-6 óra körül.
-De,nem ártana-kapkodtam én is a levegőt.Kinyitottam az erkélyajtót,majd Edwarddal kézen fogva kiléptünk a rózsaszínre festett ég alá.A hideg levegő megcsapta kipirosodott arcomat,de élveztem.Lenyugtatott.Edward hátulról átkarolt,ahogy a korláthoz léptem,majd állát a vállamra helyezte-Olyan szép...Bár az alkonyi időszakkal semmi sem vetekedhet nálam-suttogtam a világosodó eget szemlélve.
-Nekem is a napnyugta a kedvencem...Bár egyben szomorú is.Egy újabb nap vége,az éjszaka kezdete.Semmi sem olyan kiszámítható,mint a sötétség...-mondta Edward,és a szavaiból valamilyen ősi...nem is tudom...talán szomorúság csengett.
-Én szeretem az éjszakát.Ha nem lenne a sötét,sose látnánk a csillagokat...Bár itt nem is gyakori látvány a csillagos ég-nevettem fel halkan.
-Miért?-kuncogott Edward a fülembe.-Azért ez a hely nem annyira esős...
-Tévedsz,esős egy hely.Kisváros-eső,valahogy összetartozik a két szó-mosolyogtam.-Csak többnyire itt inkább felhős az ég...A valkűrök hangulata nagyon ingadozó,és a hangulatunk kihat az időjárásra.
-Így már értem-kacagott fel önfeledten szerelmem.Megfordultam a karjaiban,és mosolyogva,de kérdőn tekintettem rá.
-Mit értesz,Edward?
-Alice látomásainak csődjét...Tudod,vannak olyan vámpírok,akik különleges képességekkel bírnak.Alice egy ilyen vámpír,látja a jövőt.Sikeresen jósolta az időjárást,hisz az nem oly képlékeny,mint az emberi jövő...De mióta itt vagyunk,nem tudja pontosan megmondani,épp milyen idő is lesz-kuncogta.
-Hát,miattunk-vigyorogtam rá.-Tudod,az jutott eszembe,hogy mióta feljöttünk,nem is beszélgettünk...
-Oh,szóval nem is beszélgettünk?Akkor te minek neveznéd az előbbi fél órában tett cselekedeteinket?-incselkedett jókedvűen.
-Butaaa-csaptam játékosan mellkasára tenyeremmel.-Tudod,hogy értettem...
-Nem,nem tudom,talán beavatnál engem is,ha szépen kérlek?-nézett rám komoly arccal,de a szája sarkában megbújt a mosoly.
-Hát kérj meg szépen-mentem bele a játékba.
-És azt hogy tegyem?Tán elég a kisasszonynak egy csók is?-hajolt közel a fülemhez,és belesuttogta.Egy apró remegés hullámzott végig testemen,majd a gyomromban rátelepedett a többire.Edward hűs lélegzete simogatott,amíg végigcsókolta az arcomat ajkaim felé közeledve.A szám sarkánál aztán megállt,és belesuttogott a bőrömbe.-Még nem kaptam meg a választ,Lizzy.
-Elég-motyogtam rekedten.
Edward ajkai az enyémekre siklottak,majd óvatos,apró puszikkal halmozta el.Aztán egy nagyobb csókot kaptam tőle.A szám elnyílt,és vadul visszacsókoltam.Egyik kezem hajába csúsztattam,míg másikkal a hátába kapaszkodva közelebb bújtam hűvös testéhez.
-Héj,bárkik vagytok,szobára-ásította egy nagyon álmos hang a bal oldalamról.Éreztem,hogy vér szökik az arcomba,és Edward mosolyogva távolodott el tőlem,hogy a hang irányába forduljunk.-Oh,heló,Edward-intett Lily zavartan.-Csak közlöm,hogy a ti kacajotokra keltem fel,úgyhogy köb a fél ház hallhatthaaa-ásított egy újabbat.
-Bocsi-szorítottam össze a számat a kitörni készülő nevetésem elfojtásáért.-Aludj nyugodtan tovább,hugi,mi is mindjárt visszavonulunk.
Mondatom megerősítése érdekében megfogtam Edward kezét,és a szobám felé kezdtem húzni.Amint bent voltunk,belöktem az ajtót a helyére.Összenéztünk,és felnevettünk...

-Elmentünk sétálni!-szóltam be a nappaliba a csajoknak,de Edward már húzott is maga után.Fel volt pörögve,mint a búgócsiga,mióta visszaért a vadászatából.Még nem volt dél sem és annyi minden történt ma már.-Szóval mit szeretnél tudni,Mr.Kíváncsi Fáncsi?-kérdeztem mosolyogva.
Annyi kérdése volt,hogy megegyeztünk,egy séta alkalmával megbeszéljük,mert a szobám kezdett...túl...Hát,érdekes helyzetek alakultak ki,mikor csak ketten bezárkóztunk oda... Az erdei ösvényen sétálgattunk,a nap tűzött az égen.Na vajon miért?Olyan boldog voltam,hogy még Laura másnaposságát is eltöröltem a kékségről.
-Milyen erőd van?A boszorkányoknak van valamilyen mágikus erőjük,nem de?! -Igen,mindenkinek van egy rá jellemző ereje...Én irányítom a tüzet.Meg van egy második erőm is,ez csak öt éve jelentkezett.
-Kivéded mások erejét-jelentette ki.
-Öhm,nem.Megjelenítő vagyok-feleltem megütközve.-Miből veszed,hogy kivédem mások erejét?
-Én is rendelkezem adottsággal,mint Alice.Olvasok mások gondolataiban,de te...Nem látok a fejedbe-nézett rám ráncolt homlokkal.
Na jó,ez nekem magas...Mégis hogy védem ki Edward erejét,semmilyen pajzsbűbájt nem használok?!...NEM,AZ nem lehet...
Éreztem,hogy az arcomra kiül a felismerésem.Aztán már csak annyit éreztem,hogy a lábam alól kicsúszik a föld.
-Lizzy!-kiáltott fel egy rémült hang...de olyan messze volt...