8.fejezet

/Edward szemszöge/

-Edward,erről miért nem szóltál?-kérdezte Rosalie döbbenten. Még mindig azt a helyet bámultam,ahol Lizzy eltűnt.
-Mert nem tudtam róla-vágtam a fejéhez.-Bocs,hogy nem a szomszédok gondolatait kutatom a nap minden percében!...Egyáltalán mi az a valkűr?
-Fogalmam sincs,fiam!Nem tudtam,hogy vámpírokon és vérfarkasokon kívül van más lény is.Jobb lesz,ha beszélünk Reidékkel,még ma-kezdett el Carlisle futni. Mind követtük őt.
Furcsa volt,hogy Rosalie megbánást érez.Tőle nem ezt szoktam meg.Én hülye barom!Miért nem mentem messzebb vadászni?!Majdnem megöltem Edward szerelmét,csalódást okoztam volna mindenkinek.Főleg Em macinak.Na meg persze Carlislenak.Szegénynek elég lehetett azt elviselnie,hogy azokat a mocskokat megöltem anno,nem hogy még egy fiatal lányt is?!Meg kell Lizzynek köszönnöm,hogy segített,meg nem engedte tönkre vágnom magam!De mivel?Nekem úgy tűnt,mindene megvan.Azt esetleg elfogadja,ha csak elé állok??
-Szerintem igen,Rosalie-mondtam,és gyorsabb tempóra kapcsoltam.
-Na jó,én ezt nem értem.Vámpírok?De hisz Carlisle orvos...és a gyerekek iskolába járnak-hallatszott el hozzánk Celestine döbbent hangja.Az emeletről vízzubogás,Debussy,és tv hangja hallatszott még hozzá.Carlisle és Esme a Reid ház felé kanyarodott,mi "gyerekek" meg hazamentünk.
Meg sem várva a többieket egyenesen a szobámba mentem,és hanyatt dőltem az ágyon.Most már értem legalább,hogy miért épültek az erdőbe.Rejtegetik magukat,mint mi.Jasper jött fel az ajtóm elé.
-Bejöhetsz-motyogtam.Leült mellém az ágyra.
-Beszélj vele!Szereted,akkor állj elé,és mondd meg neki,Edward!
-Minek?Csak megkeseríteném az életem-morogtam.
-Ezt miért mondod?
-Ugyan hogy szerethetne az az angyal egy olyan szörnyeteget,mint én,Jasper?!Eddig se szeretett,nem hogy ezek után...
-Szeret téged,te idióta!Még a vak is látja,hogy fülig szerelmesek vagytok egymásba,épp csak ti ketten nem veszitek észre a félelmeitek miatt.Vedd már elő az eszed,Edward Anthony Masen Cullen!...A legtöbb fiút elhajtotta maga mellől,akik már évek óta körülrajongják,és csak veled foglalkozik.És amilyen tekintettel méri végig a lányokat,akik utánad fordulnak...Csoda,hogy még élnek.Én ismerem az érzelmeit.Biztos,hogy szerelmes beléd!
-Kis híján 110 éves vagy,Edward.Ideje volt már,hogy megtaláld a párod,erre te nem mersz beszélni vele?!-jött be Rosalie,már átöltözve,megmosakodva.-Pedig én megkedveltem Lizzyt,és még a családját is.24 órát kapsz,hogy beszélj vele,különben seggbe rúglak és utána elé ráncigállak!Választhatsz!

/Lizzy szemszöge/

Kellemes borzongás futott végig rajtam,amitől a szemhéjam felpattant.Éreztem,hogy van a szobában valaki,és elmosódott körvonalakat is ki tudtam venni az ágyam szélén.Gondolattal meggyújtottam a szétpakolt gyertyákat a szobámban,hogy lássam,ki is őrzi az álmomat.
Közvetlenül mellettem ült,térdén könyökölve,arcát tenyerébe temetve.A szívem kihagyott egyet,hogy dupla sebességgel verjen tovább.A látogatóm felkapta a fejét,és egyenesen a szemembe nézett.Fél pillanat múlva felugrott és a teraszajtó felé iramodott.Olyat tettem,amin magam is meglepődtem.
-Ne!-kaptam utána kiugorva az ágyamból.
Sikeresen megbotlottam,és bizonyára telibe kapom az asztalsarkot,ha egy erős kar meg nem tart.
-Jól vagy?-suttogta a fülembe.
-S-semmi bajom-dadogtam.-Te...hogy...miért vagy itt?
Edward megbizonyosodott róla,hogy biztosan állok,majd elengedett.
-Én...Csak...Nem kellett volna bejönnöm,bocs-indult újra az ajtóhoz.
-Azt mondtam,hogy ne!-fogtam meg a kezét,és visszarántottam.Mit csinálok?
-Miért ne?!-kérdezte,de nem fordult felém.Én is ezt kérdem magamtól,bolond!Mégis hogy válaszoljak neked,ha magamnak sem tudok?!
Mintha nem is én irányítanám a testem,mozdultam meg.Elé léptem,s egy puszit adtam a szájára.Lizzy,mit képzelsz,mit csinálsz?!-kiabáltam magammal a fejemben.El kell engednem azonnal!De hisz olyan jó...
El akartam engedni Edward kezét,de ő összefűzte az ujjainkat,és megcsókolt.Eszméletlen kellemes érzés cikázott át rajtam,ahogy hűvös ajka hozzám ért.Résnyire nyitott szájjal viszonoztam,s szabad kezemmel az arcát cirógattam,míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához...
És akkor csörgött a telefonom.Az ikrek lehettek,mert éjjel csak ők hívnának.Másnak nem lenne hozzá mersze,hogy ilyen időben zaklasson.Sóhajtva elhúzódtam Edwardtól,és előkotortam a mobilomat.
-Tessék?-vettem fel,és elnyomtam egy ásítást.
-Lizzzzy,húúgi,értünk jönné?-hallottam meg Laura hangját.-A K3-ban vagyunk,és Lana tottá kiütötte magát.A fiukák meg leléptehk.
-Oh,szuper!Mindjárt indulok-nyomtam ki.Még "csak" fél egy volt.-Sajnálom,de...
-Mindenesetre veled megyek-húzta Edward féloldalas mosolyra a száját.-Carlisle-ék még úgyis itt vannak.
Odamentem az ajtóhoz,kinyitottam,és leordítottam.
-Cindy,csinálj nekem kávét,a lányokért kell mennem!Köszi!
Bementem a fürdőmbe,és hideg vízzel arcot mostam,majd gubancos hajamat kifésültem és copfba kötöttem.Onnan átvágtáztam a gardróbomba,magamra csuktam az ajtó.Felvettem egy farmert fekete pólóval,kapucnis pulcsival és tornacipővel.Egy kistáskával mentem vissza,bepakoltam a szükséges dolgokat.Edward mindeközben az ágyamon ülve várt.
-Mehetünk-fordultam feléje.
Elmosolyodtam,mikor megláttam féloldalas mosolyát.Annyira szép volt,hogy az leírhatatlan.Felállt és megfogta a kezem.Mielőtt becsuktam a szobaajtót,eloltottam a gyertyákat.
-Lizzy,kész a kávéd-kiabálta Cindy a pult felé fordulva,mikor pont beléptünk.
-Kösz,néném-vettem ki a kezéből a bögrét.
-Te meg?-vette észre Cindy Edwardot.
-Utólagos engedelmeddel,belógtam Lizzyhez-vigyorgott.
Pont jókor nyeltem le az utolsó kortyot,mert előtört belőlem a nevetés.Cindy fejrázva fordult a bájitalos szekrényhez,és kivett belőle két sárga és két sötétlila löttyös üvegcsét.
-Gondolom,ismételten kivan valamelyik.Ha nagyon gázos a helyzet,mint múltkor,állj félre és ezt öntsd le a torkán-adta a kezembe a sárgákat.-De utána nem lehet majd bírni vele,úgyhogy altató-adta át a lilákat is.-Vigyázz vele,kesztriniumot raktam bele!
-Jesszus,Cindy!Te úgy gondoltad,kiszeded a városlakókból álmukban a legféltettebb titkaikat?
-Vicces,Lizzy édesem!Én csak kikevertem,Celestine-é a piszkos munka!
-Hogy is felejthettem el?-gúnyolódtam.-Azért kösz!Sietek.
-Azért lehetőleg ne hajts 200-nál gyorsabban,mert nem hozlak ki a sittről-kiabált ki a nappaliból Celestine nevetve.
-Nyugi,majd én kihozlak-biztosított Edward.-Na menjünk!
-Te is mész,Edward?-jelent meg Esme az ajtóban.
-Igen,anya.Ha hazamentek,mondjátok meg Rose-nak,hogy nem kell seggbe rúgnia,ő tudja miről van szó-adott egy puszit Esme arcára szerelmem.Átkarolt,majd kimentünk.-Ne vezessek inkább én?-kérdezte a kocsimhoz érve.
-Nem.Úgyse tudod,melyik a K3-feleltem,és beültem a volán mögé.
Amíg Edward beszállt,bekapcsoltam a biztonsági övet,aztán gyújtást adtam.100-zal söpörtem ki a városból,majd elkezdtem gyorsítani.
-Jó gyorsan vezetsz-jegyezte meg Edward.
-Zavar?-pislogtam rá ártatlan bociszemekkel.
Felnevetett.Hangja,mint ezernyi csengő,elárasztotta az autót.
-Nem zavar,én is így szoktam vezetni.Csak meglepődtem.A húgaimon kívül nem igazán találkoztam még olyan nővel,aki egyszerre szereti a száguldozást és a divatot.
-Hát én meg a nővéreim ilyenek vagyunk-kuncogtam.-Szokd meg!