10.fejezet

-Lizzy Evelyn Kitty Georgina Isobel Mary Reid, térj már észhez!
Tudtam,hogy nekem szól.Tudtam,hogy fontos,amit akarnak,mert nem használnák különben a teljes nevem.Tudtam,hogy a nénéim zengik.Tudtam,hogy mit jelent az a 3 szó.DE NEM TUDTAM MEGTENNI,amit kértek tőlem.Bármennyire erőlködtem,nem találtam semmimet.Csak hallgattam,csendben,sötétbe burkolva.És vártam.Érzékeltem a külvilágot,de reagálni nem tudtam rá.Egyszerűen csak lebegtem a semmiben...

/Edward szemszöge/

-Lizzy Evelyn Kitty Georgina Isobel Mary Reid,térj már észhez!
Celestine és Cindy már végső kétségbeesésükben kérlelték Lizzyt.De ő csak feküdt mozdulatlanul,angyalarcán semmilyen érzelem nem tükröződött.
Mintha csak aludna-gondolta apám.
-Az emberek álmukban dolgozzák fel a napközben ért információkat,nem de?-kérdezte végül.
Celestine bólintott.-Arra gondolsz,hogy valami túl nagy dolog érte,és másként nem tudja megemészteni?-döntötte félre a fejét.
Most Carlisle-on volt a sor a bólintásban.Majd felém fordult.-Mit csináltatok?-Tudom,fiam,hogy semmi olyat,de akkor is!
-Beszélgettünk,azért mentünk el sétálni-feleltem egy szúrós pillantás kíséretében,amit Emmettnek címeztem.-Fejezd be a hülyeségeidet,Em!
-Hé,öcsi,mégis mire gondolna az értelmes "ember",ha ti egész nap csak együtt vagytok.Amúgy is szállj ki a fejemből!-mormogta sértődötten.
-Bocs,ha meghallja,milyen bunkó tudsz lenni-csapta tarkón Rosalie.
-Ezt most miért mondod,cica?Te meg ennyi erővel túlságosan hiú vagy,baby!
-Kérlek,srácok,nem a legmegfelelőbb pillanat,hogy házastársi viszályt folytassatok-szólt rájuk Esme.-Miről beszélgettetek,Edward?
-Az erejéről.
-Elég kényes téma-húzta el a száját Lily.
-Mégis miért?-fordult felé mind a négy Reid.
-Ööö,hát...izé...szóval...az úgy volt...hogy izé...Lizzy-t igencsak...zavarta,hogy...erősebb...nálunk-hebegte Lily.-Csak nem akart titeket ezzel traktálni,mert látta,mennyire örültök a tehetségének...
-És ezt pont neked mondta el?-kérdezte Laura mérgesen.Szinte már sziszegésnek hatott a beszédje.-Pont neked?...Nekünk miért nem?!
-Mert egyedül én utálok boszorkány lenni a családban-vont vállat Lily,és állta a nővére nézését.
Hatalmas égdörgés rázta meg az egész tájat,majd hirtelen jött sötét felhőkből kezdett záporozni odakint az eső.Az egészet megfűszerezve szélviharral és villámokkal.
-Laura,fogd vissza magad!-ripakodott rá Cindy.-Azonnal!
Szóval ezt értette a szerelmem "a hangulat kihat az idősárásra" címen.
Celestine egyszerűbb megoldást választott unokahúga lenyugtatására.Megtanulhatta volna ennyi év alatt,hogy ne hisztizzen a közelemben!Meglegyintette a karját,mire az asztalon álló tálkákból lila,kék,fekete és karmazsinvörös por szállt fel,majd összekeveredve belepték Laura arcát.-Iel viento de tranquilidad, lleve el polvo del sueño!-Újabb legyintés után az egyik kanapé egyenesen az ájuló lány alá szánkázott,mire Laura rádőlt,és már aludt is.
Celestine keresztbe fonta a karját és elégedetten elmosolyodott,amint a vihar úgy elvonult,ahogy jött.Hirtelen és a semmibe.A marha!Emmett és mindannyian hitetlenkedő pillantást vetettek feléjük.Nem értem őket,legalább nyugton marad az a csaj.Van fontosabb dolgunk is,például rögtön az,hogy felkeltsük Lizzyt!
-Esküszöm,kezdek félni a bosziktól!-rezzent össze Emmett.-Jól kiütötted az unokahúgod,Celestine.
-Nincs hangulatunk a hisztijéhez,márpedig Laura igencsak ért hozzá-válaszolt Cindy.-Többnyire muszáj kiütnünk,hogy lenyugodjon...Bár már előre sajnálom a férjeit.Laura természete előbb viszi el őket,mint az átok,ha ezt így folytatja-ráncolta a szemöldökét rosszallóan.
-Jelen pillanatban nem koncentrálhatnánk inkább Lizzyre?-kérdezte Jasper.-Mielőtt Edward kikészül?
-Igaz,bocsi,csak mindig elkalandozunk-mosolygott Cindy bocsánatkérően.-A hibridség átka-Szerencsétlen srác,tényleg szarul fest.Úgy látszik nem minden téren akkora az önfegyelme.Tanulhatna Lizzytől,ez a lány verhetetlen az önuralomban,még sosem láttam rossz kedvűnek,még a szülei halálakor is fegyelmezte az érzelmeit.Kész zárt könyv,csodálom,hogy Edward ennyire a közelébe tudott férkőzni.Bár...ez talán fordítva is igaz.-Szóval mit mondott neked,vagy fordítva?
-Hát megkérdeztem,milyen ereje van-feleltem.Annyira nyugodt most az arca.-Azt mondta,irányítja a tüzet,meg van egy második ereje is,ami öt éve jelentkezett-idéztem a beszélgetésünket.Várakozva hallgattak,úgyhogy folytattam.-Én rá vágtam,hogy kivédi mások erejét...
-Miért?-kérdezte Lily.
-Gondolatolvasó vagyok,de Lizzy fejébe egyáltalán nem látok bele-feleltem.-Így arra következtettem...Lizzy csodálkozva közölte velem,hogy ő megjelenítő,és mikor ő is rákérdezett,miért mondtam azt,válaszoltam neki.Talán egy fél percig,ha elgondolkodott,majd az arcára szörnyű felismerés fintora ült ki,a következő pillanatban pedig összeesett.
Cindy elnyomott egy sikkantást.Ez nem lehet.Nem hiszem,hogy pont Lizzy...De mi másért?Nem kérdezne csak úgy pont ilyet,mikor az események ilyen ütemben adják a jeleket...Lizzy ezt nem bírná ki idegileg,ha igaz,amit Lily mondott.Nem fogja elfogadni...
-Cindy?Mi a baj?-ültette le Celestine az ikertestvérét.-Húgi!
-Én...azt hiszem,...tudom...mi baja...Lizzynek.Hogy mire jött rá.