7.fejezet

-Rosalie!
A szája véres volt,miközben rám morgott és támadóállásba állt.Hirtelen lefagytam,minden,ami valaha az agyamban volt,eltűnt.A kérdések cikáztak csak a fejemben.
Mit keres itt?Mit akar?Miért véres a szája?Mi ő?
Rosalie előre lendült és leterített a földre.Szája a nyakamhoz közelített.Mentőövként árasztott el a harctudásom és az erőm.A vállánál fogva löktem el magamtól.Nekirepült egy fának,ami hangos reccsenéssel kettétört és azonnal lábra ugrottunk mindketten.Tehetetlenségemben átváltoztam valkűrré,ami annyit tett,hogy a szívem sokkal gyorsabban vert,a körmöm három centi hosszúra nőtt,és az erőm háromszorosa lett az alap valkűrerőnek.Rosalie ismét támadott.
Hátraestem,pont egy bokorba zuhantam.A felsőm egyik ujja több helyen is elszakadt.Már majdnem rajtam volt Rosalie,de sikerült idejében felugranom,és elkerülnöm a karjait.
-Rosalie,neee!!!-kiabálták többen is,de messze voltak.
Elterelték a figyelmem.Rosalie elhajított.Telibe kaptam egy fenyőt.Ahogy leestem róla,a fa már dőlt is rám.Gyorsan arrébb gurultam,és felugrottam.A hajam elterült a vállamon,tiszta kosz volt mindenem.Már hallatszottak a szapora léptek,ami Rosalie figyelmét terelték el.Gyorsan a földre taszítottam,és próbáltam úgy lefogni,hogy a fogai minél messzebb legyenek a nyakamtól.Még nem voltak itt,de megéreztem az ismerős illatokat,aminek következtében akaratlanul is lazítottam a szorításomon.Rosalie morgások közepette ellökött magától.Nem volt kedvem újabb fát kitörni,úgyhogy egy cigánykerék mozdulattal próbáltam a fa telibe kapása előtt földre érkezni.Sikerült is,guggolva,tenyereimre támaszkodva landoltam a talajon.
Három pár kéz között morgolódott Rosalie,miközben hat szempár járt kettőnk között.Felálltam,amíg Rosalie lassan megnyugodott.
-Mi...vagy...te,Lizzy?-jött a zavarodott kérdés a világ legszebb hangján.
-Ezt épp egy VÁMPÍR kérdezi?-üvöltöttem zihálva.
-Carlisle...Carlisle,fáj...Csíp-nyöszörgött Rosalie.
Abban a pillanatban összecsuklott a sok kéz között.
-Rose,kicsim-kapott utána Emmett.-Carlisle,csinálj már valamit!
-Nem tudom,mi baja-szólalt meg Carlisle.-Rosalie!Rose,kislányom,hallasz?Mid fáj,hallod,Rosalie?
-Várj,Carlisle-vágtam közbe.-Van Rosalie testén karmolás?
-Van...a bal vállán!Rángatózik egész testében!
-Nem lesz baja,nyugi!-fújtam ki a levegőt,és azzal a mozdulattal visszaváltoztam emberré.
-Ezt honnan veszed?-kérdezte Esme halálra váltan.
-Egy-indultam meg Rosalie felé-,ritkán és nagyon rövid időre változtam át az utóbbi időben,így jelenleg a mérgem harmatgyenge.Kettő,kitűnő bűbájt tudok rá...-Emmett nem engedett a barátnője közelébe,és bedühödtem.-Jaj,Emmett,istennő szítta villám csapjon beléd,segíteni akarok,engedj ide!-löktem arrébb.
-Istennő szítta villám csapjon beléd?-vonta fel a szemöldökét Jasper.-Ezt hol tanultad,a boszorkányégetések korában?
-Figyelj,Jasper,még mindig fiatalabb vagyok nálad,de nem gyengébb.Egy apró gondolatommal meggyújthatnék bármit,úgyhogy kuss!Tudom,hogy fostok a tűztől!
Letérdeltem Rosalie mellé.Bal kezemet a homlokára,a jobbat pedig a szíve fölé tettem.Behunytam a szemem,és elkezdtem mormolni a latin versecskét,háromszor egymás után,amíg Rosalie rázkódása teljesen lecsillapodott.Kinyitottam a szemem,és egyenesen Rosalie tágra nyílt tekintetébe néztem.Ránéztem a karmolásomra-alig gyógyult valamennyit.A jobb kezemet rátettem a sebre.
-Recuperación-mondtam.
Elvettem a kezem,és a seb teljesen gyógyult volt,csak a ruha volt felhasítva öt csíkban.No nem baj,megérdemli az én ruhám miatt!Felálltam és a kezemet nyújtottam Rosalienak.
-De ha még egyszer rám támadsz,Thetisz istennőre esküszöm,hogy megöllek!
-Értem,köszi!-motyogta Rosalie és megfogta a kezem.
Felhúztam a földről.-Öhm...Azt hiszem én most inkább megyek haza.
Még szinte végig sem mondtam a mondatot,de már megfordultam,és elkezdtem futni.
-Lizzy,váárj!-kiáltotta utánam Alice.-Csak azt mond meg,mi vagy te?!
Megálltam,és hátranéztem egy pillanatra.Nem igazán tudtam,el mondjam-e...De hisz én is tudom,ők mik!Akkor meg mi a gond?Az,hogy Edward egy életre megutál-vallottam be magamnak.
-Boszorka és valkűr-mondtam halkan,majd újra futásnak eredtem.

6.fejezet

-Biztos nem jössz velünk?-kérdezte Laura-Péntek van,kapcsolódj ki egy kicsit!
-Biztos,hogy nem megyek,Laura,és ki tudok kapcsolódni bulizás és piálás nélkül is.
-Mivel?-jött ki a fürdőjéből Lana.-Meditálsz talán?
-Elmegyek egyet futni,aztán beülök a kádba kiáztatni magam,és végül nyugis zene mellett leülök olvasni.Celestine talált pár mágia-történetit,ami ígéretesen néz ki.
-Már megint könyvek!-emelte égnek a tekinteté Laura.
-Néha nektek sem ártana-húztam gonosz vigyorra a számat.
-Tee-csapott hozzám egy párnát Lana.-Szerelmes hősnőnknek úgy látszik,még gonoszkodni is van ideje.Inkább azzal foglalkozz,Lizzy,hogy Edwardnak a tudtára add az érzéseidet.
-Hahh,hogy pofára essek?!Álmodozz csak nővérkém,álmodozz csak!-mondtam elszontyolodva,és mérgesen egyszerre.
-Még a vak is látja rajtatok kívül,hogy egymásba vagytok zúgva,Lizzy.Két hete van itt,de többet tudtok egymásról,mint én saját magamról,úgy össze vagytok nőve-jelent meg a gardróbajtóban Laura.-Nah,melyik legyen?
-Hova mentek kivel?
-Greggel és Joshsal táncolni a Palasba,de lehet,hogy a K3-ba.Veronicas bővelkedik a clubbokban,nehéz választani...-vont vállat Lana.
-Akkor a méregzöldet,Laura.Az ringyós is és mégis visszafogott-feleltem.-Sőt!A francba az eleganciával!
Laura visszaakasztotta a tengerzöld selyem koktélruhát,és belebújt a választottba.Addig Lana is keresett magának ruhát.Végül egy fehér váll nélküli csőruhával,meg sötétlila csípőövvel,boleróval és körömcipővel tért vissza.
-A karkötő-szóltam rájuk.
Pont időben készültek el,mert csengettek.Lanaék lefutottak,én pedig ráérősen visszamentem a szobámba.A szoknyát lecseréltem egy kényelmes melegítőalsóra,a toppot meg pólóra és melegítőfelsőre.A hajamat copfba fogtam,és ámulattal néztem,hogy tegnap óta megint nőtt másfél centit.Hát igen,valkűr-énemmel még ezt is látom.Sok mindenben hasonlítunk elvileg a vámpírokra és a vérfarkasokra-bár én még nem találkoztam velük.Felkaptam egy sportcipőt,magamra aggattam az mp3-t,és lementem a földszintre.
-Hova készülsz?-kérdezte Celestine a tv előtt ülve.
-Futok egyet-szóltam még vissza.
Kiléptem a bejárati ajtón.Már alkonyodott.Ez a kedvenc napszakom.Emberi tempóban elkezdtem kocogni,majd mikor beértem az erdő sűrűjébe,valkűrsebességre kapcsoltam,miközben a fülemben a legjobb dj-k számai dübörögtek.Imádtam,ahogy a szél az arcomba csap,és minden foltossá mosódik körülöttem.Ilyenkor megfeledkezem mindenről,és csak az ösztöneimre hagyatkozok.Ez a tökéletes kikapcsolódás.
Jó húsz percet futottam,amikor hirtelen olyan érzésem támadt,hogy valaki követ.Tizedmásodperc alatt megálltam,és megpördültem a tengelyem körül.Olyasvalaki volt három méterrel előttem,akire nem számítottam.Azt hittem,valamelyik nénikém jött utánam,de nem.A hangom három oktávval magasabbra ugrott a meglepettségtől.

5.fejezet

Rózsaszín farmermini és kabát,fekete póló,bokapántos tűsarkú,és persze az elmaradhatatlan családi címerékszer-egy pentagramma nyakláncmedál,aminek a közepén a hold és a nap van megfelezve,mindez tiszta ezüstből-a mai viseletem.Felkaptam a táskámat,és lesiettem a konyhába.Hát ez nem lehet igaz!Egyszerre nevettünk fel nővéreimmel.
-Igazán csinosak vagytok-jegyezte meg Cindy kuncogva.
Lana és Laura ugyanúgy volt felöltözve,mint én,épp csak fehér volt a fekete helyett.
-Menjünk-állt fel az asztaltól Lana.
-Lily!-kiabáltam fel a lépcsőn.
-Itt vagyok,mehetünk-trappolt le Lily felráncigálva a kardigánját.
Az ikrek a saját kocsijukkal mentek,ami egy ezüst Opel Astra.Én pedig Lilyt fuvaroztam.Cindy is jött a boltba.Cullenék még itthon voltak,vagyis épp jöttek ki a ház mögül-asszem van egy hátsó épület garázsnak,egyszer láttam-két kocsival.Őrült módjára mentem a többiek előtt,így nem figyeltem,ki mit vezet,de nővéreim is követtek.Szokásomhoz híven "csak" 100-zal mentem,úgyhogy tíz perc múlva kiszálltunk a sulinál.Lily még csak hatodikos volt.Az általános iskola öt perc nagyon lassú sétára van a mienktől,de náluk negyed órával később kezdődik a tanítás.
Bementem első órámra,ami nem más volt,mint állampolgári ismeretek Mrs.Joszal.Még volt tíz perc csöngetésig,úgyhogy a füzetem sarkára elkezdtem felrajzolni a jelemet.Ez a jel a gerincemen volt derékmagasságban.Zafírkék lángok alkotta pentagramma.
Szép lassan megtelt a terem.Mellettem nem ül senki,a többi órámon se,félnek tőlem a lányok,a fiúk meg a haverjaikkal vannak.De nekem így jó,elvagyok egyedül,a társaséletre meg ott a szabadidő.
-Szia,Lizzy,ideülhetek?
Felkaptam a fejem.Edward állt előttem.Féloldalas mosolyra húzta a száját és nekem egy pillanatra félre vert a szívem.
-Persze-mondtam végül.
-Hogy-hogy egyedül ülsz?Egy ilyen csinos lány nem szokott egyedül lenni-jegyezte meg még mindig mosolyogva.
-Félnek tőlem,így kerülnek-vontam vállat elvörösödve,de hamar kontrolláltam magam.
-Miért is?Nem úgy nézel ki,mint aki egy ütéssel a földbe döngölné őket.
-Egy,ne ítélj ránézésre!Kettő,pletyka-téma-fordultam újra a művem felé.
-A boszorkány-jelzőre gondolsz?Már én is hallottam róla-nevetett fel angyalian.
Én is elmosolyodtam.Becsörtetett a tanárnő,és Edward odavitte neki az aláíratós papírt.Végül furcsa óra kerekedett.Ahányszor Edwardra néztem a 45 perc alatt,ő is mindig engem figyelt.Folyamatosan nőtt bennem a kényszer,hogy ránézzek,így aztán akkor sem tudnám,mi volt az órán,ha agyonvernének.Kicsöngetéskor kikaptam Edward kezéből az órarendjét.Átfutottam és meglepve tapasztaltam,hogy egyforma az enyémmel.
-Egyforma az órarendünk-adtam neki vissza a papirost.
-Az jó-húzta tökéletes ajkait lélegzetelállító mosolyra.
Az tökéletes-folytattam magamban.Pont,mint te.Mi vaan???Istennőm,ennyire nem veheti el a józan eszem egy fiú!...Vagy mégis?
-Honnan jöttetek?-kérdeztem angolra menet.
-Amerikából-felelte Edward tömören.
-Én Savannah-ban születtem,onnan kerültünk ide-mondtam.
-Hát mi az ország túlsó felében éltünk,Forksban,az Olympic-félszigeten-mosolygott.Időközben beértünk a terembe,és Edward itt is mellém ült.-Savannah szép hely?
-Igen,az.Imádtam.A tengerpart volt a kedvencem,főleg alkonyatkor.Gyakran ültünk ki a homokba apuval,és csak csendben néztük a lemenő nap fényeit...És Forks milyen?
-Uhh,Forks.Egy ennél hajszálnyival kisebb városka,ugyanilyen pletyka-kedvelő népséggel,ahol az volt a felháborodás témája,mi itt is úgy...a következő órától.
-És mi lenne az?-kérdeztem.
-Hogy a testvéreim egy-egy párt alkotnak-mosolyodott el.Annyira aranyos!
-Tényleg?Nem is figyeltem.
-Emmett meg Rosalie járnak,és Jasper meg Alice is.Szerintem lassan esküvőt is tartunk.Ők szeretik egymást,és ez a lényeg,nem az,hogy mit gondolnak mások...-vont vállat.
Bejött a terembe Mr.Blake,és csendre intette az osztályt.Kihívta Edwardot az osztály elé,hogy mutatkozzon be.Az összes lány nyál csorgatva hallgatta azt a pár mondatot,és én legszívesebben kitörtem volna nyakukat.DE miért zavar ez engem???
Kész kínszenvedés volt egész nap látnom,hogyan kelletik magukat a csajok Edward előtt.És egyfolytában egy kérdést zakatolt az agyamban.
Mi történt velem?

4.fejezet

kop-kop
-Gyere!
Cindy néném dugta be a fejét az ajtón.Tehát ha ő már hazaért,elmúlt 3 óra.Huhh,jól elment az idő!Cindy egy tál sósperecet tett le az asztalomra.
-Hoztam neked kaját.Tudom,hogy hajlamos vagy elfelejteni enni.Ha Celestine hazaért,átmegyünk köszönni az új szomszédoknak!
-Rendben.Megnézed ezeket?-nyújtottam feléje a rajzaimat.
-Ezek eszméletlenek!Wow,ezt a koktélruhát megkaphatom?-nézte át a ruhavázlatokat.
-Persze.Ez kész-néztem a képre,és a kezemben megjelent a flitteres ruhácska.-Tessék!
-Imádlak,köszönöm!-puszilt arcon Cindy.
-Cindy?
-Mondd!
-Anya...Miért nem akarta,hogy belemenjünk a mágiába.Még nem válaszoltatok rá sohasem rendesen.Lehetőleg most hagyjuk a mellébeszélést!
-Édesanyád...-Cindy leült az ágyamra.-Ciara viselte a legnehezebben,hogy boszorkáknak titulálnak.Próbált normális életet teremteni nektek több-kevesebb sikerrel.A mágiát sosem tudta eltüntetni.Az mindig,mindenkiben,mindenhol ott van.Ha hiszed,ha nem,még az egyszerű hitetlen halandókban is.Csak hogy pont ez a lényeg.Ha valaki hitetlen,nem érhet hozzá a bűbájhoz.Ciara ezt próbálta elérni nálatok.Hogy ne akarjátok a mágiát,így egy idő után elveszett volna bennetek.Nem véletlenül nem találkoztunk soha.Tudta,hogy mi aztán belevaló banyákat faragnánk belőletek,így nem engedett titeket a közelünkbe...Ha jól hallom,a nővéreid átváltoztak.Még jó,hogy levédtük a házat hangszűrővel.Különben a szomszédok biztos hívnák a rendőrséget...
-Cindy,lenne még valami-kezdtem habozva.De muszáj tudnom a választ.Most már igazán nem halogathatom!
-Hallgatlak-mosolygott biztatóan.
-A boszorkányoknak hány ereje lehet?
-Általában egy szokott lenni,a jelünkre alapozva.De mint te is,előfordul,hogy két képességet birtokol valaki.Nagyon ritka esetben,kivételesen erős és tehetséges boszorkányoknál előfordulhat a három féle erő.A négy meg 2-3 évszázadonként,ha egynél van.Ők az Istennő "ajándékai".Miért?Erről már meséltem,nem emlékszel?
-Csak kíváncsi voltam,és valóban elfelejtettem már-vontam gyorsan vállat.-Megyek,leállítom a lányokat!-lebegtettem meg a vázlatokat.
Kimentem az erkélyre,és onnan bekopogtam a lányok szobájába,ahol épp egymást tépték.Egy szó nélkül beléptem.Lana akkora karmolást mért Laurára,hogy annak kiserkent a vér a karjából.Majd Lananak majdnem felvágta az ereit cserébe.
-Úgy látom,nektek mégsem kell semmi.Akkor ezeket akár fel is gyújthatom-izzott fel a mutatóujjam.Másik képességem,hogy uralom a tüzet.
Laura rögtön kikapta a kezemből a képeket.Lana is visszaváltozott.
-Döntsétek el,kinek mi kell,aztán szóljatok!
Azzal ott hagytam őket.Lenéztem magamra és akkor tűnt fel,hogy sikerült összekennem a ruhámat sárga csillámtollal.Bementem a gardróbomba.Végül hosszas keresgélés után fekete csőfarmert,kardigánt,meg ciklámen övet és pólót vettem át.Kikészítettem egy ciklámen balerinacipőt,a koszos ruhát pedig bedobtam a szennyestartóba.Majd felkuporodtam az ágyamra,és az épp bent lévő DVD-ről elkezdtem nézni egy thrillert.

-Na jó,csajszik,ne jelenetezzetek,jó?!-kérdezte Celestine ellentmondást nem tűrő hangon.
-Rendben-feleltük kórusban.
-Wow,egy Turbo Porsche-ámultam el.Nem egy rossz kocsi,az is biztos.A maximum sebessége eléri a 312 km/h-t, 3,7 másodpercen gyorsul fel 100-ra 500 lóerőn 6000 1/min fordulatszámon!
Celestine becsöngetett,amíg mi mögötte álltunk.Egy aranybarna hajú,szív alakú arcú nő nyitott ajtót.
-Jó napot,mi vagyunk a szomszédok-mutatkozott be Celestine.-Celestine Reidnek hívnak.
-Üdv!Esme Cullen vagyok,jöjjenek beljebb-invitált be.
Egy tágas és világos szobába mentünk be.A nappali és az étkező egybe volt nyitva,és egy fallal elkerített lépcső indult az étkezőből.Négyen voltak a helyiségben.
Egy,talán 30 éves,szőke,jóképű férfi.Egy szőke szoborszépségű lány,egy nagydarab,izmos,mackószerű fiú,és egy szintén szőke hajú srác,aki érdekesen nézett rám.Mintha tudna valamit,amit én nem.És furcsa,túl idősnek tűntek ahhoz,hogy ez a két fiatal legyenek a szüleik.Bár én beszélek!
-Drágám,ők a szomszédaink-sétált Esme a férfihoz.
-Heló!Carlisle Cullen vagyok.Ő Esme,a feleségem,és a gyerekeink,Rosalie,Emmett és Jasper.Meg Alice és Edward-intett a lépcső felé.
Egy pöttöm lány jött le épp,mögötte egy fiúval,aki a lány vállat fogta.A csajszi olyan benyomást keltett,mintha egy tündért és egy koboldot összegyúrtak volna.Egy 1000 W-os mosolyt villantott felénk.
De leginkább a srác fogott meg.Kócos,bronzvörös haja volt,és gyönyörű arca.Úgy nézett rám,mintha próbálná kitalálni a gondolataimat,csak nem sikerül neki.
-Én meg Celestine Reid vagyok,a testvérem Cindy-jaj tényleg,még jó hogy eszembe jut.Említettem már,hogy ikrek,és 25 éves koruk óta nem öregszenek?-,ők meg Lana és Laura,meg Lizzy és Lily-mutatott be nénénk.
-Tudom,illetlenség ilyet kérdezni,de hogy-hogy ilyen fiatalon ilyen idős gyermekeik vannak?Mert hogy rokonok,az biztos-mondta Esme.
-Ők a nénikéink-feleltem.-Csak ők nevelnek,mert a szüleink évekkel ezelőtt meghaltak.
-De azt hiszem,viszont kérdezhetnénk-mondta Cindy.Egy biztató mosolyt vetett a szülőkre.
-A mi szüleink is rég meghaltak-mondta Edward.
Istennőm,gyönyörű hangja van!
-Carlisle-ék örökbe fogadtak minket-folytatta Alice,majd befészkelte magát Jasper ölébe,mire kapott egy puszit a feje búbjára.
-Ön orvos?...A csipogó-intett Carlisle az állával Celestine öve felé,ahová rögzítve volt a kis szerkentyű.
-Igen.
-Carlisle is-mosolygott Esme.
-Oh,akkor jó helyre költöztek-vigyorgott Lana.-Egyenesen a főorvoshoz van szerencséjük.
-És van egy szabad állásunk is a sürgősségin-mosolyodott el Celestine is.-És inkább mindenki tegezzen,a magázódás...távol áll még tőlünk.
A további beszélgetésre nem igazán figyeltem.Edward magával ragadta a tekintetemet.Néha sikerült zavartan visszatérni a többiekhez,de pár perc után az érzés miatt,hogy figyelnek,újra rá néztem.A szeme örvénylő arany volt,és féloldalas mosolya...émelyítően édes,mint a hangja is...

3.fejezet

7,5 évvel később

-Kelj fel,Lizzy-rántotta le rólam valaki a takarómat.
-Ébren vagyok-fordultam a másik oldalamra,és belefúrtam az arcom a párnába.
-Egy fenéket vagy ébren.Lizzy,gyerünk már!Ideköltöznek,hallod?!Most hívott Theresa,azt mondta,hogy a közeli jövőben költöznek a környéken!Héj,hallod,amit mondok?
Végre eljutott,ki beszél hozzám.Hát persze,Laura,kedvenc nővérkém.A hátamra fordultam,és szúrósan néztem vissza a zafír szemekbe.
-Jó reggelt,hugicám!Most hívott Theresa,ő keltett fel.Hamarosan újak költöznek az utcába,és elvileg lesz köztük egy helyes srác is.Na?
-Na mi?Laura,még csak-rásandítottam az órára-9 óra!Nem ért volna rá később?!És egyébként is,úgy tudtam,hogy most Jasonnel vagy...
-Buta,nem nekem kell-ugrott le az ágyamról.-Hanem neked szemeltem ki!
-Szirének boldogítsanak,minek?!-ültem fel.
-Mert pasizni jóóó-vigyorgott,mint a tejbetök.
-Laura Reid,ha nem tűnt volna fel,múlt héten hagytam el Kirköt,csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni,jó?!Nem a fiúk a világ közepe,nővérkém-kászálódtam ki pihe-puha ágyikómból.-És ha még egyszer ilyenért felkeltesz,véletlenül kámforrá fog válni néhány ruhád!
-Lizzy,segííts!!-üvöltötte Lily eggyel alattunk.-Add már vissza,Lana,az az enyééém!
-Ne-em-nevetett Lana.-Vedd vissza,ha tudod,kicsi Lily.
Lana hangos trappolással rohant le a földszintre,Lily pedig utána.Mi ketten is mit sem törődve öltözékünkkel-pizsamának használt short és trikó-utánuk vetettük magunkat.Lana és Lily már a ház előtti kertben üvöltöztek.Lana a magasba tartotta az egyik kezét,amiben Lily kedvenc karkötője csillogott,Lily pedig gumilabda módjára pattogott körülötte,hogy elérje.
-Lana,nehogy vissza add neki!-mondta Laura.
-Nem,Lana,add vissza neki!-szóltam rá.
-Ö-ö-rázta a fejét Lana.
-Na jó,botharc.Ha én nyerek,visszaadod neki,ha Laura,akkor nem!-ajánlottam fel.
Már úgyis rég párbajoztunk,és hiányzott.Mikor nagyiéknál szoktunk lenni a Valhallában,a valkűrök-merthogy nagyi valkűr és boszorkány is egyben-megtanítottak harcolni.A tőrrel én bánok a legjobban négyünk közül,de-sajnos-ilyenkor nem használhatjuk,mert a nénéink féltenek.(Na nem mintha nem tudnánk jobbnál jobb igéket a sebeinkre!)Szóval ilyenkor botokkal szoktunk harcolni.
-Rendben,Lizzy,te akartad-hozta Laura a két hosszú botot.
Pizsamában álltunk ki a fűbe.Meghajoltunk és elkezdtük.Laura egy sikeres csapást mért a hátamra,mire én botomra támaszkodva cigánykerekeztem,így kitérve újabb ütése elől.
-Hajrá,Lizzy-kiabálta Lily.
Már vagy tíz perce küzdhettünk,mire Laurát egy gánccsal leterítettem.Ő sem gondolkodott tovább,kigáncsolt engem.Egyszerre ugrottunk fel,és tartottuk sikeresen a saját botunkat a másik védtelen nyakához.
-Akkor ez most döntetlen?-lombozódott le Lily.
-Az-vettem el a a botot Laura nyakától.
Laura is így tett,majd kezet fogtunk,és besiettünk a házba.
-Ah,tessék-adta vissza Lana Lilynek a karkötőt.-Mit eszünk?Farkaséhes vagyok...
-Amit csak akarsz,de én most léptem fürdeni,csajszik-táncoltam fel a lépcsőn.
A szobámba érve Alkony fogadott.Imádtam ezt a cicust.Felkaptam a kezembe,és megvakartam a füle-tövét.Hangosan dorombolva bújt hozzám.Elnevettem magam és letettem.Nyávogással jelezte,hogy kéri a reggelijét.
-Menj le a többiekhez,majd ők adnak kaját-nyitottam ki a szobaajtót.
Alkony elsietett,én pedig berontottam a fürdőmbe.A pizsamámat bedobtam a szennyestartóba,és beálltam a zuhany alá.Hajat mostam saját készítésű rózsasamponommal.Cindy jól megtanította az évek során a növények használatát.
Miután végeztem,magam köré tekertem egy lila törülközőt,és beálltam a tükör elé.Sötétbarna hajam most fekete szénakazal volt.A szemem épp középkékként tündökölt,amit sűrű,fekete szempilláim és krétafehér bőröm hangsúlyozott.Egy egyszerű bűbájjal tükörsimává fésültem a hajamat.Majd megszárítottam,így a derekamig omlott le,ami lágy loknikban végződött.
Anyunak is ilyen haja volt.Hát igen,anya és apa.Már több,mint hét éve,hogy meghaltak.Családi átok,hogy a férjeink meghalnak.Cindy is túl van 3,Celestine meg 5 férjen,bár mióta itt vagyunk,nem volt hosszabb távú kapcsolatuk.
Fogat mostam,visszamentem a szobámba,és vettem ki a komódból fehérneműt.Felvettem és megcéloztam a gardróbomat.Fehér csőnadrág,top,sötétkék öv,boleró és tűsarkú mellett döntöttem.Egy fehér kistáskába bedobtam az irataimat,egy kis pénzt,szájfényt és a kulcsomat.Aztán felkaptam a slusszkulcsomat,és leviharzottam a földszintre.A testvéreim még mindig pizsamában eszegettek csokis kekszet reggelire,a macskák meg a szokásos kávé-wiskast.
-Kérsz?-kérdezte Lana.
-Nem vagyok éhes.Bemegyek a városba,majd jövök lányok-intettem.
-Minek?-kérdezte Laura.
-Vázlatfüzeteket,meg tollakat és ceruzákat venni.Kezdek kifogyni-mosolyogtam rá.
-Vennél nekem 10 fehér meg 6 vörös gyertyát,Lizzy?-kérdezte Lana.
-Jah.Na pá-mondtam,és kiszökdeltem a házból.
Beültem a kocsimba-egy M3 sedan.Igaz,elvileg nem lenne szabad körömcipőben vezetni,de kit érdekel?Én tudok,az a lényeg!Tövig nyomva a gázpedált hajtottam be a városba.Becsusszantam egy üres helyre a dekorbolt előtt.Kipattantam,és egy vörös-szőke,rövid hajú,szemüveges lány integetett a túloldali zöldségestől.
-Szia,Lizzy!
-Szia,Katie!-intettem vissza.
Katie Lily barátnője,mióta húgocskám kiállt mellette felsőbb évesekkel szemben.Persze ők még Lilytől is félnek.Senki nem mer ujjat húzni a Reid lányokkal.A városlakók érzik,ebből kifolyólag állítják,hogy a családunk boszorkány.Mi ezt semmilyen oldalon nem kommentáljuk,így nem is tudják ránk bizonyítani.Persze azért a legtöbb ember kerül minket,mert "mások vagyunk".
-Üdvözlöm,Mr.Davis-köszöntem illedelmesen a dekorbolt tulajának.
-Szép napot,Ms.Reid-köszönt vissza.
Fogtam egy kosárkát és körbe mentem.Végül 3 vázlatfüzetet,3 50 darabos különböző színű tollkészletet,és két színesceruza-készletet vettem.Hozzá még Lananak a gyertyákat,meg magamnak 15 levendulát és 15 sárgát a szobámba.Végül 3 táskával távoztam az üzletből.Kint sűrű felhőréteg fogadott,úgyhogy vagy valamelyik családtagom rossz kedvű,vagy kivételesen az alapidőjárás jelentkezett Angliában.
Betettem a táskákat hátra,majd bepattantam a kocsiba,és a gázra léptem ismét.Alig öt perc múlva már behajtottunk az utcánkba.A hozzánk közeli ház előtt most öt méregdrága kocsi állt,hozzá hét idegen,és két költöztető az autójukkal.Nem lassítottam nézelődni,hanem rögtön leparkoltam otthon,de azt éreztem,hogy a jövevények viszont rendesen megnéznek maguknak.Nem törődve velük kiszálltam,és kivettem a csomagokat is.Éjfél dörgölődzött a lábamnak.
-Szia,Éjfél!Hol hagytad Alkonyt és Hajnalt?
Éjfél a ház felé nyávogott.Megindultam a ház felé,mikor Lily futott ki visítva,nővéreink meg utána.
-Lizzy,segííts!Meg akarnak csikízni-bújt a hátam mögé.Felnevettem.
-Mégis miért?-kérdeztem.
-Lily megvert,NFS-ünk-mondta Lana szikrázó szemekkel.
-Kárpótlás-díj.Itt vannak a gyertyák,amit kértél-emeltem fel a táskát.-És csinálok valami cukit mindenkinek.Oks?
-Az-húzta Lana széles vigyorra a száját.-Oh,nem is tudtam,hogy vannak új szomszédaink.Az a vörös srác cuki!
-Lana,tudtom szerint komoly párkapcsolatod van Paullal-cseszte le Lily.
-Attól még nem vagyok vak,hugicám.Ráadásul úgyis holnap dobom azt a barmot.Mostanában Carl a helyesebb...Na spuri be,csajszik!-indult meg Lana.
Sorban bementünk,és az ajtóban még hátrafordultam,de már nem láttam őket.Furcsa,megesküdnék,hogy valaki figyelt hátulról!Felmentem a szobámba,és a cipőmet lerúgva felkuporodtam az ablakmélyedésbe.Elővettem az új vázlatfüzetemet,meg íróeszközök tömkelegét,és elkezdtem rajzolni.Egyik különleges képességem,hogy ha egy képre hangosan azt mondom,hogy kész,akkor az megelevenedik.Így a holmink nagyját én csinálom.És ha valami nem kell,egyszerűen megsemmisítem a papírt.

2.fejezet

Cindy nénénk leparkolt.Egy hatalmas ház előtt.Ez nem is ház volt.Hanem egy ház és egy kastély keveréke.Az alapterülete ötszög volt,és három toronnyal rendelkezett.Maga a ház két emeletet,a tornyok plusz egy-egy emeletet foglaltak magukba.A házat burkoló lecek törtfehérre voltak festve,míg a tetőcserép királykék volt az ablak és ajtókerettel egyetemben.És egy hatalmas kert vette körül a házat,amit az erdő szegélyezett 3 oldalról.
Kiszálltunk a kocsiból és nénéink kivették a csomagjainkat,majd a ház felé tereltek.
-Nálunk happy élet van csajszik!Nincs spenót,vagy valami egyéb furcsaság.Reggeli,ebéd,vacsora forrócsokival megfűszerezve-sorolta Celestine néni.-Tanulni annyit,hogy azért a fontos dolgokat tudjátok,de mágiát kisujjrázásból megköveteljük.Pénz van bőven,ami csak kell,megvesszük.Én a helyi kórház főorvosa vagyok,Cindy pedig nyitott egy gyógyfüves boltocskát,úgyhogy a pletykák bebizonyítását egyenlőre kerüljük el!
-Milyen pletykák?-kérdezte egyik nővérem.
-Oh,a boszorkánysággal kapcsolatos pletykák-mosolyodott el nénénk.
Cindy néni kinyitotta a bejárati ajtót,és betessékelt.Egy folyosó vezetett át a házon egyenesen a hátsó ajtóhoz.A folyosó középen kör alakúvá szélesedett,ahonnan lépcső indult az emeletre.A folyosó fala mézsárgára volt festve.Oda mentünk.A helység bal oldalán középen hiányzott a fal-a nappaliba lehetett bemenni,ami teljes hosszában birtokolta a ház ezen részét.Jobb oldalt hiányzott két helyen is a fal.A konyha nyílt előre fele,és az étkező a hátsó sarokba.A konyhaajtó gyönyörű csillogó selyemfüggöny volt.
-Wow-ámuldoztunk a nővéreimmel.Gyönyörű szép volt,és nagyon színes!A nénéink csak felkuncogtak.
-Fel a lépcsőn,mutatjuk a szobáitokat!Megnagyobbítottuk,de azért,remélem nem baj,de ti ikrek,egy szobát kaptok-mosolygott Celestine nénénk.Annyira hasonlított mamira,a szívem belefacsarodott.
-Nem baj,Celestine néni,eddig is egy szobánk volt-mondta Laura.
-Ahh,nem vagyunk mi olyan öreg némberek-nevetett fel Cindy nénénk.-Tegezzetek,lányok!Nem a gonosz mostoháitok akarunk lenni,hanem a barátnőitek...
Felértünk a következő emeletre.Itt is meg volt a kör,a lépcső is folytatódott tovább.Srégen két folyosó futott újabb körökbe a ház két hátsó sarka felé.Onnan is lépcsők tekeregtek felfelé.Közben két oldalt és középen ajtó nyílt tőlünk.A falak méregzöld és citromsárga színben pompáztak.
-A bal oldali az én szobám,a jobb oldali Celestine-é,szemben pedig mosókonyha van.Ez,a középső torony az ikreké,a bal torony Lizzyé és jobb pedig Lily-é.Minden szobához tartozik saját fürdőszoba és gardrób,a tornyokat pedig erkély köti össze...Jó lesz,csajszik?-csapta össze a kezét Cindy.
-Tökéletes-próbálkoztam meg egy mosollyal.
-Akkor hajrá,szabad a pálya!-tárta szét a kezét Celestine vigyorogva.-Üdv az új otthonotokban,csajok!
Ekkor nyávogást hallottunk,és három cicus szaladt a lábainkhoz.Egy barna,egy szürke és egy fekete.Igazán cukik voltak!A barna cica Celestinehez dörgölődzött,míg a szürke engem célzott meg.Lehajoltam megsimogatni,és a cicus dorombolni kezdett.Nénéink felnevettek,és Lily is lehajolt a fekete macskához.
-Lányok,ő itt Hajnal-emelte fel a barna cicát Celestine.-Ő Éjfél,ő pedig Alkony-mutatott előbb a fekete,majd a szürke cicára.
-Szia,Alkony-köszöntem a cicusnak.
Alkony elégedetten nyávogott egyet.
-Lizzy,áhlmos vagyhok-ásította a kishugicám.
Tényleg nagyon hosszú volt az út otthonról idáig.Tényleg.Hol is vagyunk?
-Hogy hívják a várost?-kérdeztem nénéimtől.Biztos említették már,de elfelejtettem.
-Little Madison.Üdv Angliában,ladyk.Na gyere picur,megyünk aludni-vette kézbe Lilyt.
Szóval Little Madison...Hát,nem Savannah...Hiányzik Apu és Anyu...nagyon.De itt kell élnünk...Talán nem lesz olyan nehéz.Gyerekfej,hamar tovább lépünk majd,remélem!

1.fejezet

Két ifjú nő toporgott idegesen a peronon.Hosszú,sötétbarna hajuk a hátukat verdeste,sötétkék szemük a síneket pásztázta,hogy mikor jön már a vonat.Mindenki elkerülte őket,a hátuk mögött összesúgtak az emberek.
-Vajon kire várnak a banyák?-kérdezte Mrs.Rhode Mrs.Wills-től.
-Úgy hallottam,a ringyó nővérük kölykeit.De hogy miért,nem tudom-felelte az asszony.
A két nő minden egyes szavukat hallotta,így szikrázó szemekkel fordultak feléjük.Ebben a pillanatban a vonat sípolva befutott,és hosszú,fekete szoknyájukat meglebegtetve állt meg.A kalauzok szálltak ki elsőnek,majd a nem túl sok utas.Ebben a városban kevesen éltek,mindösszesen 1012 fő-mostantól 1016-,a turisták száma pedig nem érte el az évi százat..Leszállt négy lány is.Ketten ikrek voltak,a legidősebbek a tizenegy éves korukkal,a középső lány alig múlt tíz éves,míg legkisebb húguk csak hat volt.Mindegyikük kezében egy-egy közepes bőrönd volt,és a legfiatalabb egy macit szorongatott az egyik kezében,amíg ugyanazzal négy évvel idősebb nővére kezét is fogta.Tanácstalanul néztek körbe a peronon,amikor meglátták a két nőt,akik feléjük siettek.
A lányok sejtették,kihez van szerencséjük,mivel nagyon hasonlítottak.A gyerekeknek is sötét hajuk és kék szemük volt.Sötétkék rakott szoknyát és blézert,fehér blúzt,fehér harisnyát és fekete pántos cipőt viseltek mind-ez volt annak az árvaháznak az egyenruhája,ahol három napot töltöttek el ma reggelig.
-Ti vagytok Ciara lányai,nem de?-kérdezte az egyik nő.
-Lana vagyok,ő az ikertestvérem,Laura,és a húgaink,Lizzy és Lily-felelte a legidősebb gyermek.
-Mi Celestine és Cindy nénéitek vagyunk,drágáim-mutatkozott be a nő.-Már vártunk titeket.
-Hol van anya?-kérdezte a legifjabb lány megszeppenve nővéreit.
-Anyunak megszakadt a szíve,Lily-felelte Lizzy könny homályosította szemekkel.-Mostantól itt lakunk.
Lizzy volt a legérettebb közölük,kivételesen okos és tehetséges volt-ami nem véletlenül adatott meg neki.És uralta az érzelmeit.Mindig vigyázott,hogy idegenek számára ne lehessen nyitott könyv,csupán ebben a percben volt óvatlan,de hamar helyrehozta a hibáját.Mire újra nénéi felé fordult,arca nem tükrözött érzelmeket-legalábbis az egyszerű emberek számára nem.De a hirtelen jött vihar és feketébe árnyaló szeme mutatta nénéinek és nővéreinek a hangulatát.
-Gyertek,gyerekek,menjünk haza!-mondta Celestine és kivette Lily kezéből a bőröndöt.
Cindy pedig Laura és Lizzy vállára téve kezeit a bejárat felé terelte őket,ahol is egy Mercedes várt rájuk.A bőröndöket bepakolták a csomagtartóba,majd a gyerekek hátul-Lily Lana ölében-,a felnőttek pedig elől foglaltak helyet.Az autó halkan felberregett,ahogy Cindy gyújtást adott,és elindultak.A főúton haladtak először végig,ahol középiskola,boltocskák,kórház sorakozott.Aztán ezeknek a helyét felváltották az álom családi házak,és egy park,ahol gyerekek hada játszott egymással,miközben az avar és a fák az ősz színeiben pompáztak.
A kocsiban ülő lányokat egyszerre fogta el az irigység,hogy bizony ezeknek a korabelieknek megvan a normális,hiánytalan élete,míg ők életük végégig titkok őrzésével,immáron szülők nélkül kell élniük.
Az autó nyolc utcával arrébb,a város szélén,az erdőben húzódó utcán haladt,ahol csupán három ház állt-ebből egy jelentős távolságra a másik kettőtől,egyenesen az utca legelején.Ez és még egy ház lakatlannak bizonyult a jövevényeknek.Aztán Cindy egy hatalmas,fehérre festett ház előtt megállt.

Prológus

Sosem gondoltam volna,hogy egyszer igazán szerelmes leszek.De az lettem.Idejött ez a srác,és én fél perc alatt belezúgtam.És még viszonzásra is találtak az érzelmeim.Tudom,hogy bármi vár is rám,Ő mellette kibírom.Ha Ő velem van,mindent átvészelek...átvészelünk.
Ő és én...mindörökké...együtt.Ez a mi természetfeletti szerelmünk.Egy olyan dolog,amit rajtunk kívül senki nem tud tönkre tenni.És mi nem is akarjuk...