4.fejezet

kop-kop
-Gyere!
Cindy néném dugta be a fejét az ajtón.Tehát ha ő már hazaért,elmúlt 3 óra.Huhh,jól elment az idő!Cindy egy tál sósperecet tett le az asztalomra.
-Hoztam neked kaját.Tudom,hogy hajlamos vagy elfelejteni enni.Ha Celestine hazaért,átmegyünk köszönni az új szomszédoknak!
-Rendben.Megnézed ezeket?-nyújtottam feléje a rajzaimat.
-Ezek eszméletlenek!Wow,ezt a koktélruhát megkaphatom?-nézte át a ruhavázlatokat.
-Persze.Ez kész-néztem a képre,és a kezemben megjelent a flitteres ruhácska.-Tessék!
-Imádlak,köszönöm!-puszilt arcon Cindy.
-Cindy?
-Mondd!
-Anya...Miért nem akarta,hogy belemenjünk a mágiába.Még nem válaszoltatok rá sohasem rendesen.Lehetőleg most hagyjuk a mellébeszélést!
-Édesanyád...-Cindy leült az ágyamra.-Ciara viselte a legnehezebben,hogy boszorkáknak titulálnak.Próbált normális életet teremteni nektek több-kevesebb sikerrel.A mágiát sosem tudta eltüntetni.Az mindig,mindenkiben,mindenhol ott van.Ha hiszed,ha nem,még az egyszerű hitetlen halandókban is.Csak hogy pont ez a lényeg.Ha valaki hitetlen,nem érhet hozzá a bűbájhoz.Ciara ezt próbálta elérni nálatok.Hogy ne akarjátok a mágiát,így egy idő után elveszett volna bennetek.Nem véletlenül nem találkoztunk soha.Tudta,hogy mi aztán belevaló banyákat faragnánk belőletek,így nem engedett titeket a közelünkbe...Ha jól hallom,a nővéreid átváltoztak.Még jó,hogy levédtük a házat hangszűrővel.Különben a szomszédok biztos hívnák a rendőrséget...
-Cindy,lenne még valami-kezdtem habozva.De muszáj tudnom a választ.Most már igazán nem halogathatom!
-Hallgatlak-mosolygott biztatóan.
-A boszorkányoknak hány ereje lehet?
-Általában egy szokott lenni,a jelünkre alapozva.De mint te is,előfordul,hogy két képességet birtokol valaki.Nagyon ritka esetben,kivételesen erős és tehetséges boszorkányoknál előfordulhat a három féle erő.A négy meg 2-3 évszázadonként,ha egynél van.Ők az Istennő "ajándékai".Miért?Erről már meséltem,nem emlékszel?
-Csak kíváncsi voltam,és valóban elfelejtettem már-vontam gyorsan vállat.-Megyek,leállítom a lányokat!-lebegtettem meg a vázlatokat.
Kimentem az erkélyre,és onnan bekopogtam a lányok szobájába,ahol épp egymást tépték.Egy szó nélkül beléptem.Lana akkora karmolást mért Laurára,hogy annak kiserkent a vér a karjából.Majd Lananak majdnem felvágta az ereit cserébe.
-Úgy látom,nektek mégsem kell semmi.Akkor ezeket akár fel is gyújthatom-izzott fel a mutatóujjam.Másik képességem,hogy uralom a tüzet.
Laura rögtön kikapta a kezemből a képeket.Lana is visszaváltozott.
-Döntsétek el,kinek mi kell,aztán szóljatok!
Azzal ott hagytam őket.Lenéztem magamra és akkor tűnt fel,hogy sikerült összekennem a ruhámat sárga csillámtollal.Bementem a gardróbomba.Végül hosszas keresgélés után fekete csőfarmert,kardigánt,meg ciklámen övet és pólót vettem át.Kikészítettem egy ciklámen balerinacipőt,a koszos ruhát pedig bedobtam a szennyestartóba.Majd felkuporodtam az ágyamra,és az épp bent lévő DVD-ről elkezdtem nézni egy thrillert.

-Na jó,csajszik,ne jelenetezzetek,jó?!-kérdezte Celestine ellentmondást nem tűrő hangon.
-Rendben-feleltük kórusban.
-Wow,egy Turbo Porsche-ámultam el.Nem egy rossz kocsi,az is biztos.A maximum sebessége eléri a 312 km/h-t, 3,7 másodpercen gyorsul fel 100-ra 500 lóerőn 6000 1/min fordulatszámon!
Celestine becsöngetett,amíg mi mögötte álltunk.Egy aranybarna hajú,szív alakú arcú nő nyitott ajtót.
-Jó napot,mi vagyunk a szomszédok-mutatkozott be Celestine.-Celestine Reidnek hívnak.
-Üdv!Esme Cullen vagyok,jöjjenek beljebb-invitált be.
Egy tágas és világos szobába mentünk be.A nappali és az étkező egybe volt nyitva,és egy fallal elkerített lépcső indult az étkezőből.Négyen voltak a helyiségben.
Egy,talán 30 éves,szőke,jóképű férfi.Egy szőke szoborszépségű lány,egy nagydarab,izmos,mackószerű fiú,és egy szintén szőke hajú srác,aki érdekesen nézett rám.Mintha tudna valamit,amit én nem.És furcsa,túl idősnek tűntek ahhoz,hogy ez a két fiatal legyenek a szüleik.Bár én beszélek!
-Drágám,ők a szomszédaink-sétált Esme a férfihoz.
-Heló!Carlisle Cullen vagyok.Ő Esme,a feleségem,és a gyerekeink,Rosalie,Emmett és Jasper.Meg Alice és Edward-intett a lépcső felé.
Egy pöttöm lány jött le épp,mögötte egy fiúval,aki a lány vállat fogta.A csajszi olyan benyomást keltett,mintha egy tündért és egy koboldot összegyúrtak volna.Egy 1000 W-os mosolyt villantott felénk.
De leginkább a srác fogott meg.Kócos,bronzvörös haja volt,és gyönyörű arca.Úgy nézett rám,mintha próbálná kitalálni a gondolataimat,csak nem sikerül neki.
-Én meg Celestine Reid vagyok,a testvérem Cindy-jaj tényleg,még jó hogy eszembe jut.Említettem már,hogy ikrek,és 25 éves koruk óta nem öregszenek?-,ők meg Lana és Laura,meg Lizzy és Lily-mutatott be nénénk.
-Tudom,illetlenség ilyet kérdezni,de hogy-hogy ilyen fiatalon ilyen idős gyermekeik vannak?Mert hogy rokonok,az biztos-mondta Esme.
-Ők a nénikéink-feleltem.-Csak ők nevelnek,mert a szüleink évekkel ezelőtt meghaltak.
-De azt hiszem,viszont kérdezhetnénk-mondta Cindy.Egy biztató mosolyt vetett a szülőkre.
-A mi szüleink is rég meghaltak-mondta Edward.
Istennőm,gyönyörű hangja van!
-Carlisle-ék örökbe fogadtak minket-folytatta Alice,majd befészkelte magát Jasper ölébe,mire kapott egy puszit a feje búbjára.
-Ön orvos?...A csipogó-intett Carlisle az állával Celestine öve felé,ahová rögzítve volt a kis szerkentyű.
-Igen.
-Carlisle is-mosolygott Esme.
-Oh,akkor jó helyre költöztek-vigyorgott Lana.-Egyenesen a főorvoshoz van szerencséjük.
-És van egy szabad állásunk is a sürgősségin-mosolyodott el Celestine is.-És inkább mindenki tegezzen,a magázódás...távol áll még tőlünk.
A további beszélgetésre nem igazán figyeltem.Edward magával ragadta a tekintetemet.Néha sikerült zavartan visszatérni a többiekhez,de pár perc után az érzés miatt,hogy figyelnek,újra rá néztem.A szeme örvénylő arany volt,és féloldalas mosolya...émelyítően édes,mint a hangja is...