Cindy nénénk leparkolt.Egy hatalmas ház előtt.Ez nem is ház volt.Hanem egy ház és egy kastély keveréke.Az alapterülete ötszög volt,és három toronnyal rendelkezett.Maga a ház két emeletet,a tornyok plusz egy-egy emeletet foglaltak magukba.A házat burkoló lecek törtfehérre voltak festve,míg a tetőcserép királykék volt az ablak és ajtókerettel egyetemben.És egy hatalmas kert vette körül a házat,amit az erdő szegélyezett 3 oldalról.
Kiszálltunk a kocsiból és nénéink kivették a csomagjainkat,majd a ház felé tereltek.
-Nálunk happy élet van csajszik!Nincs spenót,vagy valami egyéb furcsaság.Reggeli,ebéd,vacsora forrócsokival megfűszerezve-sorolta Celestine néni.-Tanulni annyit,hogy azért a fontos dolgokat tudjátok,de mágiát kisujjrázásból megköveteljük.Pénz van bőven,ami csak kell,megvesszük.Én a helyi kórház főorvosa vagyok,Cindy pedig nyitott egy gyógyfüves boltocskát,úgyhogy a pletykák bebizonyítását egyenlőre kerüljük el!
-Milyen pletykák?-kérdezte egyik nővérem.
-Oh,a boszorkánysággal kapcsolatos pletykák-mosolyodott el nénénk.
Cindy néni kinyitotta a bejárati ajtót,és betessékelt.Egy folyosó vezetett át a házon egyenesen a hátsó ajtóhoz.A folyosó középen kör alakúvá szélesedett,ahonnan lépcső indult az emeletre.A folyosó fala mézsárgára volt festve.Oda mentünk.A helység bal oldalán középen hiányzott a fal-a nappaliba lehetett bemenni,ami teljes hosszában birtokolta a ház ezen részét.Jobb oldalt hiányzott két helyen is a fal.A konyha nyílt előre fele,és az étkező a hátsó sarokba.A konyhaajtó gyönyörű csillogó selyemfüggöny volt.
-Wow-ámuldoztunk a nővéreimmel.Gyönyörű szép volt,és nagyon színes!A nénéink csak felkuncogtak.
-Fel a lépcsőn,mutatjuk a szobáitokat!Megnagyobbítottuk,de azért,remélem nem baj,de ti ikrek,egy szobát kaptok-mosolygott Celestine nénénk.Annyira hasonlított mamira,a szívem belefacsarodott.
-Nem baj,Celestine néni,eddig is egy szobánk volt-mondta Laura.
-Ahh,nem vagyunk mi olyan öreg némberek-nevetett fel Cindy nénénk.-Tegezzetek,lányok!Nem a gonosz mostoháitok akarunk lenni,hanem a barátnőitek...
Felértünk a következő emeletre.Itt is meg volt a kör,a lépcső is folytatódott tovább.Srégen két folyosó futott újabb körökbe a ház két hátsó sarka felé.Onnan is lépcsők tekeregtek felfelé.Közben két oldalt és középen ajtó nyílt tőlünk.A falak méregzöld és citromsárga színben pompáztak.
-A bal oldali az én szobám,a jobb oldali Celestine-é,szemben pedig mosókonyha van.Ez,a középső torony az ikreké,a bal torony Lizzyé és jobb pedig Lily-é.Minden szobához tartozik saját fürdőszoba és gardrób,a tornyokat pedig erkély köti össze...Jó lesz,csajszik?-csapta össze a kezét Cindy.
-Tökéletes-próbálkoztam meg egy mosollyal.
-Akkor hajrá,szabad a pálya!-tárta szét a kezét Celestine vigyorogva.-Üdv az új otthonotokban,csajok!
Ekkor nyávogást hallottunk,és három cicus szaladt a lábainkhoz.Egy barna,egy szürke és egy fekete.Igazán cukik voltak!A barna cica Celestinehez dörgölődzött,míg a szürke engem célzott meg.Lehajoltam megsimogatni,és a cicus dorombolni kezdett.Nénéink felnevettek,és Lily is lehajolt a fekete macskához.
-Lányok,ő itt Hajnal-emelte fel a barna cicát Celestine.-Ő Éjfél,ő pedig Alkony-mutatott előbb a fekete,majd a szürke cicára.
-Szia,Alkony-köszöntem a cicusnak.
Alkony elégedetten nyávogott egyet.
-Lizzy,áhlmos vagyhok-ásította a kishugicám.
Tényleg nagyon hosszú volt az út otthonról idáig.Tényleg.Hol is vagyunk?
-Hogy hívják a várost?-kérdeztem nénéimtől.Biztos említették már,de elfelejtettem.
-Little Madison.Üdv Angliában,ladyk.Na gyere picur,megyünk aludni-vette kézbe Lilyt.
Szóval Little Madison...Hát,nem Savannah...Hiányzik Apu és Anyu...nagyon.De itt kell élnünk...Talán nem lesz olyan nehéz.Gyerekfej,hamar tovább lépünk majd,remélem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése