2010. augusztus 31., kedd

7.fejezet

-Rosalie!
A szája véres volt,miközben rám morgott és támadóállásba állt.Hirtelen lefagytam,minden,ami valaha az agyamban volt,eltűnt.A kérdések cikáztak csak a fejemben.
Mit keres itt?Mit akar?Miért véres a szája?Mi ő?
Rosalie előre lendült és leterített a földre.Szája a nyakamhoz közelített.Mentőövként árasztott el a harctudásom és az erőm.A vállánál fogva löktem el magamtól.Nekirepült egy fának,ami hangos reccsenéssel kettétört és azonnal lábra ugrottunk mindketten.Tehetetlenségemben átváltoztam valkűrré,ami annyit tett,hogy a szívem sokkal gyorsabban vert,a körmöm három centi hosszúra nőtt,és az erőm háromszorosa lett az alap valkűrerőnek.Rosalie ismét támadott.
Hátraestem,pont egy bokorba zuhantam.A felsőm egyik ujja több helyen is elszakadt.Már majdnem rajtam volt Rosalie,de sikerült idejében felugranom,és elkerülnöm a karjait.
-Rosalie,neee!!!-kiabálták többen is,de messze voltak.
Elterelték a figyelmem.Rosalie elhajított.Telibe kaptam egy fenyőt.Ahogy leestem róla,a fa már dőlt is rám.Gyorsan arrébb gurultam,és felugrottam.A hajam elterült a vállamon,tiszta kosz volt mindenem.Már hallatszottak a szapora léptek,ami Rosalie figyelmét terelték el.Gyorsan a földre taszítottam,és próbáltam úgy lefogni,hogy a fogai minél messzebb legyenek a nyakamtól.Még nem voltak itt,de megéreztem az ismerős illatokat,aminek következtében akaratlanul is lazítottam a szorításomon.Rosalie morgások közepette ellökött magától.Nem volt kedvem újabb fát kitörni,úgyhogy egy cigánykerék mozdulattal próbáltam a fa telibe kapása előtt földre érkezni.Sikerült is,guggolva,tenyereimre támaszkodva landoltam a talajon.
Három pár kéz között morgolódott Rosalie,miközben hat szempár járt kettőnk között.Felálltam,amíg Rosalie lassan megnyugodott.
-Mi...vagy...te,Lizzy?-jött a zavarodott kérdés a világ legszebb hangján.
-Ezt épp egy VÁMPÍR kérdezi?-üvöltöttem zihálva.
-Carlisle...Carlisle,fáj...Csíp-nyöszörgött Rosalie.
Abban a pillanatban összecsuklott a sok kéz között.
-Rose,kicsim-kapott utána Emmett.-Carlisle,csinálj már valamit!
-Nem tudom,mi baja-szólalt meg Carlisle.-Rosalie!Rose,kislányom,hallasz?Mid fáj,hallod,Rosalie?
-Várj,Carlisle-vágtam közbe.-Van Rosalie testén karmolás?
-Van...a bal vállán!Rángatózik egész testében!
-Nem lesz baja,nyugi!-fújtam ki a levegőt,és azzal a mozdulattal visszaváltoztam emberré.
-Ezt honnan veszed?-kérdezte Esme halálra váltan.
-Egy-indultam meg Rosalie felé-,ritkán és nagyon rövid időre változtam át az utóbbi időben,így jelenleg a mérgem harmatgyenge.Kettő,kitűnő bűbájt tudok rá...-Emmett nem engedett a barátnője közelébe,és bedühödtem.-Jaj,Emmett,istennő szítta villám csapjon beléd,segíteni akarok,engedj ide!-löktem arrébb.
-Istennő szítta villám csapjon beléd?-vonta fel a szemöldökét Jasper.-Ezt hol tanultad,a boszorkányégetések korában?
-Figyelj,Jasper,még mindig fiatalabb vagyok nálad,de nem gyengébb.Egy apró gondolatommal meggyújthatnék bármit,úgyhogy kuss!Tudom,hogy fostok a tűztől!
Letérdeltem Rosalie mellé.Bal kezemet a homlokára,a jobbat pedig a szíve fölé tettem.Behunytam a szemem,és elkezdtem mormolni a latin versecskét,háromszor egymás után,amíg Rosalie rázkódása teljesen lecsillapodott.Kinyitottam a szemem,és egyenesen Rosalie tágra nyílt tekintetébe néztem.Ránéztem a karmolásomra-alig gyógyult valamennyit.A jobb kezemet rátettem a sebre.
-Recuperación-mondtam.
Elvettem a kezem,és a seb teljesen gyógyult volt,csak a ruha volt felhasítva öt csíkban.No nem baj,megérdemli az én ruhám miatt!Felálltam és a kezemet nyújtottam Rosalienak.
-De ha még egyszer rám támadsz,Thetisz istennőre esküszöm,hogy megöllek!
-Értem,köszi!-motyogta Rosalie és megfogta a kezem.
Felhúztam a földről.-Öhm...Azt hiszem én most inkább megyek haza.
Még szinte végig sem mondtam a mondatot,de már megfordultam,és elkezdtem futni.
-Lizzy,váárj!-kiáltotta utánam Alice.-Csak azt mond meg,mi vagy te?!
Megálltam,és hátranéztem egy pillanatra.Nem igazán tudtam,el mondjam-e...De hisz én is tudom,ők mik!Akkor meg mi a gond?Az,hogy Edward egy életre megutál-vallottam be magamnak.
-Boszorka és valkűr-mondtam halkan,majd újra futásnak eredtem.

Nincsenek megjegyzések: