Két ifjú nő toporgott idegesen a peronon.Hosszú,sötétbarna hajuk a hátukat verdeste,sötétkék szemük a síneket pásztázta,hogy mikor jön már a vonat.Mindenki elkerülte őket,a hátuk mögött összesúgtak az emberek.
-Vajon kire várnak a banyák?-kérdezte Mrs.Rhode Mrs.Wills-től.
-Úgy hallottam,a ringyó nővérük kölykeit.De hogy miért,nem tudom-felelte az asszony.
A két nő minden egyes szavukat hallotta,így szikrázó szemekkel fordultak feléjük.Ebben a pillanatban a vonat sípolva befutott,és hosszú,fekete szoknyájukat meglebegtetve állt meg.A kalauzok szálltak ki elsőnek,majd a nem túl sok utas.Ebben a városban kevesen éltek,mindösszesen 1012 fő-mostantól 1016-,a turisták száma pedig nem érte el az évi százat..Leszállt négy lány is.Ketten ikrek voltak,a legidősebbek a tizenegy éves korukkal,a középső lány alig múlt tíz éves,míg legkisebb húguk csak hat volt.Mindegyikük kezében egy-egy közepes bőrönd volt,és a legfiatalabb egy macit szorongatott az egyik kezében,amíg ugyanazzal négy évvel idősebb nővére kezét is fogta.Tanácstalanul néztek körbe a peronon,amikor meglátták a két nőt,akik feléjük siettek.
A lányok sejtették,kihez van szerencséjük,mivel nagyon hasonlítottak.A gyerekeknek is sötét hajuk és kék szemük volt.Sötétkék rakott szoknyát és blézert,fehér blúzt,fehér harisnyát és fekete pántos cipőt viseltek mind-ez volt annak az árvaháznak az egyenruhája,ahol három napot töltöttek el ma reggelig.
-Ti vagytok Ciara lányai,nem de?-kérdezte az egyik nő.
-Lana vagyok,ő az ikertestvérem,Laura,és a húgaink,Lizzy és Lily-felelte a legidősebb gyermek.
-Mi Celestine és Cindy nénéitek vagyunk,drágáim-mutatkozott be a nő.-Már vártunk titeket.
-Hol van anya?-kérdezte a legifjabb lány megszeppenve nővéreit.
-Anyunak megszakadt a szíve,Lily-felelte Lizzy könny homályosította szemekkel.-Mostantól itt lakunk.
Lizzy volt a legérettebb közölük,kivételesen okos és tehetséges volt-ami nem véletlenül adatott meg neki.És uralta az érzelmeit.Mindig vigyázott,hogy idegenek számára ne lehessen nyitott könyv,csupán ebben a percben volt óvatlan,de hamar helyrehozta a hibáját.Mire újra nénéi felé fordult,arca nem tükrözött érzelmeket-legalábbis az egyszerű emberek számára nem.De a hirtelen jött vihar és feketébe árnyaló szeme mutatta nénéinek és nővéreinek a hangulatát.
-Gyertek,gyerekek,menjünk haza!-mondta Celestine és kivette Lily kezéből a bőröndöt.
Cindy pedig Laura és Lizzy vállára téve kezeit a bejárat felé terelte őket,ahol is egy Mercedes várt rájuk.A bőröndöket bepakolták a csomagtartóba,majd a gyerekek hátul-Lily Lana ölében-,a felnőttek pedig elől foglaltak helyet.Az autó halkan felberregett,ahogy Cindy gyújtást adott,és elindultak.A főúton haladtak először végig,ahol középiskola,boltocskák,kórház sorakozott.Aztán ezeknek a helyét felváltották az álom családi házak,és egy park,ahol gyerekek hada játszott egymással,miközben az avar és a fák az ősz színeiben pompáztak.
A kocsiban ülő lányokat egyszerre fogta el az irigység,hogy bizony ezeknek a korabelieknek megvan a normális,hiánytalan élete,míg ők életük végégig titkok őrzésével,immáron szülők nélkül kell élniük.
Az autó nyolc utcával arrébb,a város szélén,az erdőben húzódó utcán haladt,ahol csupán három ház állt-ebből egy jelentős távolságra a másik kettőtől,egyenesen az utca legelején.Ez és még egy ház lakatlannak bizonyult a jövevényeknek.Aztán Cindy egy hatalmas,fehérre festett ház előtt megállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése